Minden emberi lélek útja egy titokzatos térkép, amelyet a születési képlet csillagállásai rajzolnak fel. E térkép legfontosabb sarokkövei az egyéni én, a tudatos akarat, amelyet a Nap szimbolizál, valamint a mélyen rejlő, átalakító erők, a psziché rejtett bugyrai, amelyeket a Plútó testesít meg. Amikor ez a két égitest kapcsolatba lép egymással, egy olyan alkímiai folyamat veszi kezdetét, amely alapjaiban határozza meg, hogyan éljük meg a hatalmat, a kontrollt, és legfőképpen, hogyan birkózunk meg a személyes és kollektív átalakulás kihívásaival.
A Nap és a Plútó fényszögei a születési képletben nem csupán egy-egy karakterjegyet adnak; ezek a kapcsolatok az egyéni sorsunk legmélyebb mozgatórugóit tárják fel. A feszült vagy harmonikus kapcsolatok tükrözik, hogy a személyiség mennyire képes integrálni azt a hatalmas, néha ijesztő energiát, amelyet a Plútó képvisel. Ez a cikk arra vállalkozik, hogy feltárja ezt a komplex dinamikát, megvilágítva, mit jelent az, ha a fény és az árnyék összefonódik a személyiség mélyén.
A Nap és a Plútó archetipikus jelentősége
Ahhoz, hogy megértsük a fényszögek erejét, először meg kell értenünk a két égitest esszenciáját. A Nap az élet, a vitalitás és az ego központja. Ez az, ahogyan ragyogni akarunk, az életünk célja, a tudatos identitásunk. Ha a Nap gyenge, az önérvényesítés nehézkes, ha erős, az akarat érvényesül. A Nap a tudatosságot jelenti, azt, amit látunk és amire büszkék vagyunk.
Ezzel szemben a Plútó a leglassúbb, legmélyebb, és talán a leginkább félelmetes bolygó. Az átalakulás és regeneráció ura, a kollektív tudattalan, a rejtett dolgok és a kontroll bolygója. Uralkodik a halál és újjászületés ciklusán. Ahol a Plútó áll a képletben, ott tapasztalunk intenzív változásokat, hatalmi harcokat és kényszerítő vágyakat. A Plútó energiája nem kérdez; pusztít és újjáépít, hogy a legtisztább lényeg maradjon meg.
A Nap-Plútó fényszögek az ego és a sors kényszerítő ereje közötti hidat építik. Ahol ez a két erő találkozik, ott az életünk legintenzívebb, legmélyebb pszichológiai és egzisztenciális tapasztalatai gyökereznek.
Amikor a Nap és a Plútó fényszöget alkot, a tudatos én (Nap) kénytelen szembesülni a mélyen rejlő, ösztönös és gyakran elfojtott hatalmi dinamikákkal (Plútó). Ez a kapcsolat arra kényszeríti az egyént, hogy ne csak éljen, hanem mélyen éljen, megkérdőjelezve a felszínes identitást és behatolva a létezés legkeményebb valóságaiba.
A konjunkció (0°): A hatalom fúziója és a kényszer
A Nap-Plútó konjunkció a legintenzívebb és legközvetlenebb fényszög, mivel a két energia teljesen egybeolvad. A Plútó ereje áthatja a Nap lényegét, ami egy rendkívül erőteljes, karizmatikus és kényszerítő személyiséget eredményez. Ezek az emberek gyakran úgy érzik, hogy valamilyen sorsszerű küldetés hajtja őket, és a puszta létük is megkérdőjelezi a körülöttük lévő status quo-t.
A konjunkció ajándéka: Az átható akarat
Azok, akik ezzel a fényszöggel születtek, hatalmas belső erővel és regenerációs képességgel rendelkeznek. Képesek a legmélyebb krízisekből is újjászületni, mint a főnix. Akaraterejük szinte mágikus; ha valamit elhatároznak, azt rendkívüli kitartással és fókusszal érik el. Kiválóan alkalmasak olyan területeken, ahol a mélyreható kutatás, a rejtett dolgok feltárása vagy a pszichológiai elemzés szükséges.
Gyakran vonzódnak a hatalomhoz, nem feltétlenül a külső pozíciók formájában, hanem a dolgok, emberek vagy helyzetek teljes megértésének és befolyásolásának vágya miatt. A Nap-Plútó konjunkcióval rendelkező egyén képes a tömegeket inspirálni vagy éppen manipulálni, mivel intuitív módon érzékeli a csoportdinamikákat és a rejtett motivációkat.
Azonban ez a fúzió rendkívüli pszichológiai terhet is jelent. A Plútó sötét oldala – a félelem, a kényszer, az obsesszió és a bosszú – könnyen beszennyezi a Nap fényét. A kontrollvágy túlzottá válhat, ami hajlamosít a titkolózásra, a gyanakvásra és arra, hogy minden áron érvényesítsék akaratukat. Ez a fényszög gyakran jár együtt korai életben elszenvedett traumákkal vagy komoly hatalmi harcokkal a szülőkkel, ami mélyen beépül az identitásba.
A konjunkcióval született embernek meg kell tanulnia, hogy a valódi erő nem a külső kényszerítésben rejlik, hanem abban, ha hajlandó szembenézni saját árnyékával, és azt megtisztítani. Ha ezt nem teszi meg, az energiák elfojtása pszichoszomatikus betegségekhez vagy önpusztító magatartáshoz vezethet. Az ego (Nap) és a pusztító-átalakító erő (Plútó) állandóan harcol a belső térben.
A kulcs a transzformáció elfogadása. Amikor elfogadják, hogy az életben vannak dolgok, amelyeket nem lehet irányítani, és az újjászületéshez elengedésre van szükség, akkor a konjunkció ereje a legmagasabb szinten nyilvánul meg: a gyógyításban, a mélyreható változás előmozdításában, és a kollektív igazság feltárásában.
Az oppozíció (180°): Az árnyék kivetítése és a kiegyenlítés
A Nap-Plútó oppozíció egy dinamikus, kihívásokkal teli fényszög, amely a tudatos én (Nap) és a Plútó által képviselt külső erő (árnyék) közötti feszültséget jelzi. Míg a konjunkció mindent befelé tart, az oppozíció az energiát kifelé vetíti. Az egyén gyakran úgy érzi, hogy az élete tele van külső hatalmi harcokkal vagy erőteljes személyekkel, akik korlátozzák az önkifejezését.
Az oppozíció dinamikája: A külső nyomás
Ezzel a fényszöggel születettek gyakran találják magukat olyan helyzetekben, ahol mások (partnerek, főnökök, az állam, vagy éppen egy csoport) gyakorolnak rajtuk intenzív kontrollt, vagy éppen ők maguk vetítik ki a saját hatalomvágyukat másokra. A probléma gyökere az, hogy a Plútó energiája, amelyet az egyén nehezen tud integrálni, külső tényezőkként jelenik meg.
Például, ha egy Nap-Plútó oppozícióval rendelkező személy fél a saját erejétől, akkor folyamatosan olyan embereket vonz be az életébe, akik dominálnak felette. Ha viszont túl nagy a hatalomvágya, akkor folyamatosan olyan ellenfelekkel kerül szembe, akikkel harcolnia kell az önrendelkezésért. Ez a fényszög arra kényszeríti az egyént, hogy megtanulja az egyensúlyt a személyes akarat és a kollektív vagy interperszonális erők között.
Az oppozícióban a hatalom tánca mindig két szereplős. A legfőbb lecke az, hogy felismerjük: amit a másikban gyűlölünk vagy csodálunk, az a saját el nem ismert plútói erőnk kivetítése.
A kiegyenlítés útja: Az együttműködés ereje
Az oppozíció feloldása a közös munka és a kölcsönös tisztelet kialakításában rejlik. Meg kell tanulni, hogy a hatalom nem egy zéró összegű játék. Ha az egyén képes elismerni a saját manipulációs hajlamát vagy a mások feletti uralom vágyát, akkor már nem kell azt kivetítenie. A cél az, hogy a Plútó átalakító erejét tudatosan használja, de ne mások ellen, hanem másokkal együttműködve.
Ez a fényszög kiváló tanárokat, terapeutákat vagy közvetítőket adhat, akik képesek a mély konfliktusok kezelésére, mivel életük során rengeteg tapasztalatot szereztek a hatalmi dinamikák terén. A személyiségfejlődés kulcsa itt az, hogy a Nap ne engedje, hogy a Plútó energiája elnyomja, de ne is próbálja azt teljesen elpusztítani. A feszültség fenntartása és a két véglet közötti tánc jelenti a fejlődést.
A kvadrát (90°): A belső harc és a kényszerű növekedés
A kvadrát fényszög a belső feszültségeket és kihívásokat generál, amelyek ösztönzik a személyes fejlődést és átalakulást.
A Nap-Plútó kvadrát a leginkább konfliktusos fényszög, amely állandó belső feszültséget és küzdelmet jelez. Az egyén tudatos akarata (Nap) és a Plútó által képviselt mély, ösztönös kényszerítő erők folyamatosan ütköznek. Ez a harc gyakran azt eredményezi, hogy az egyén mélyen elégedetlen önmagával és az életével, és állandóan változtatni akar, de nem tudja, hogyan kezelje a változás erejét.
A kvadrát kihívásai: Az ego ellenállása
A kvadrát fő jellemzője, hogy az egyén egoja (Nap) ellenáll a Plútó által megkövetelt radikális átalakulásnak. A belső feszültség robbanásszerűen törhet ki, gyakran szembesítve az egyént autoritárius figurákkal, vagy olyan helyzetekkel, ahol a túlélésért kell küzdenie. Ez a fényszög hajlamosít a kényszeres viselkedésre, a fixációkra és a nehéz, mélyen gyökerező félelmekre, amelyeket nehéz tudatosítani.
A Nap-Plútó kvadráttal rendelkező ember gyakran nehezen fogadja el, hogy vannak dolgok, amik felett nincs hatalma. Ez a frusztráció gyakran manifesztálódik elkeseredett próbálkozásokban, hogy uralja a környezetét, vagy éppen az önmaga feletti kontroll elvesztésének félelmében. Az élet tele van olyan krízisekkel, amelyek arra kényszerítik, hogy lebontsa azokat a struktúrákat, amelyek már nem szolgálják a fejlődését, még akkor is, ha ez fájdalmas.
A belső feszültség miatt ez a pozíció gyakran ad rendkívüli ambíciót és hajtóerőt, mivel az egyén soha nem elégedett a jelenlegi állapotával. A siker utáni vágy, vagy a mélység iránti igény szinte égeti a lelket.
A belső alkímia: A kvadrát feloldása
A kvadrát feloldása a tudatos erőfeszítésen keresztül történik. Az egyénnek meg kell tanulnia, hogy a belső harc célja nem a győzelem az egyik erő felett, hanem a két energia konstruktív integrálása. Ez azt jelenti, hogy a Napnak (ego) önként alá kell vetnie magát az átalakulás szükségességének (Plútó).
A kulcs a megbocsátásban és az elengedésben rejlik, különösen a múltbeli sérelmek és a hatalmi visszaélések terén, amelyek gyakran a fényszög gyökereit képezik. Amikor a kvadrát energiáját konstruktívan használják, az egyén képes lehet a társadalmi reformra, a mélypszichológiai munkára, vagy olyan kutatásokra, amelyek alapjaiban változtatják meg a dolgokat. Ez a pozíció adja a legnagyobb mélységű önismeretet, de csak a nehéz tapasztalatok árán.
A trigon (120°): Az erő természetes áramlása
A Nap-Plútó trigon a legkedvezőbb és legkevésbé feszült fényszög. Itt a tudatos én és az átalakító erő harmonikusan működik együtt. Az egyén képes könnyedén és természetesen hozzáférni a Plútó mélységéhez és erejéhez, anélkül, hogy ez belső konfliktust vagy külső hatalmi harcokat okozna.
A trigon ajándéka: Könnyed hatalom és regeneráció
Az ezzel a fényszöggel rendelkezők gyakran született gyógyítók, terapeuták vagy mélyreható gondolkodók. A Plútó ereje a Napot táplálja, így az egyén erős vitalitással, kitartással és hihetetlen regenerációs képességgel bír. Ha krízishelyzetbe kerülnek, ösztönösen tudják, hogyan kell újjáépíteni magukat és a környezetüket.
Ez a harmónia azt jelenti, hogy a hatalom gyakorlása természetesen, anélkül történik, hogy az egyénnek harcolnia kellene érte. A karizma és a befolyás csendes, mély és meggyőző. Az életük során bekövetkező változások nem rombolóak, hanem inkább strukturálisak és szükségesek, és az egyén könnyedén alkalmazkodik hozzájuk.
A trigon azonban hordoz magában egy finom csapdát: a túlzott könnyedséget. Mivel az átalakulás és a mélység természetesen jön, az egyén esetleg nem érzi a kényszert, hogy mélyen dolgozzon önmagán. Csak akkor tudják igazán kibontakoztatni a trigonban rejlő hatalmas potenciált, ha tudatosan keresik a kihívásokat és a mélységet, ahelyett, hogy elégedetten hátradőlnének a kényelemben.
A szextil (60°): A lehetőség a fejlődésre
A Nap-Plútó szextil egy lehetőség fényszög. Ez nem kényszeríti az átalakulást, de állandóan kínálja a lehetőséget a tudatos én számára, hogy a Plútó mély, átalakító energiáit konstruktívan használja fel. Ez a fényszög a választás szabadságát hangsúlyozza.
Az egyénnek megvan a lehetősége, hogy mélyrehatóan foglalkozzon a pszichológiával, a rejtett tudással vagy a hatalmi struktúrákkal, ha úgy dönt. A szextil lehetőséget ad a Napnak, hogy időről időre merítsen a Plútó végtelen energiájából a személyes fejlődés érdekében. Ez a fényszög gyakran jelenik meg azoknál, akik sikeresen dolgoznak mások transzformációján (pl. terapeuták, kutatók), mivel képesek objektíven, de mélyen közelíteni a témához.
A kihívás itt az, hogy a lehetőséget tudatosan megragadjuk. A szextil nem működik automatikusan; aktív részvételt és erőfeszítést igényel, hogy a potenciál valósággá váljon. Ha az egyén elkerüli a mélységet, ez a fényszög alig észrevehetően működik.
A kvinkunx (150°): Az alkalmazkodás nehézsége
A Nap-Plútó kvinkunx egy nehézkes, de nem konfliktusos fényszög, amely állandó kiigazítási kényszert jelez. A Nap és a Plútó energiái teljesen különböző dimenziókban működnek, és nehezen tudnak egymással rezonálni. Ez a fényszög gyakran okoz bizonytalanságot az identitásban, és a személy úgy érezheti, hogy folyamatosan kompromisszumokat kell kötnie vagy áldozatot hoznia, hogy megfeleljen az élet kényszerítő (plútói) körülményeinek.
A kényszerű alkalmazkodás
A kvinkunx megmutatja, hogy a Plútó által megkövetelt átalakulás nem illeszkedik a Nap tudatos céljaihoz vagy a megszokott önkifejezési módokhoz. Az egyén gyakran küzd azzal, hogy egészséges határokat húzzon, vagy hogy megtalálja a megfelelő módot arra, hogy a hatalmát kifejezze. Lehet, hogy túlzottan aláveti magát mások akaratának, majd hirtelen, kontrollálatlan dühkitörésekkel próbálja visszaszerezni az erejét.
A kvinkunx feloldása a tudatos finomhangolásban rejlik. El kell fogadni, hogy a két energia soha nem fog harmonikusan működni, de folyamatosan alkalmazkodni kell hozzájuk. Ez a fényszög arra kényszerít, hogy az egyén újra és újra megvizsgálja a motivációit és a céljait, elkerülve a szélsőségeket és megtalálva a legkevésbé kényelmetlen megoldást a két erő között.
A házak szerepe: Hol nyilvánul meg az átalakulás?
A házak szerepe a horoszkópban tükrözi az élet különböző területeit, lehetőségeket és kihívásokat, amelyeken átmegyünk.
A fényszögek erejét és témáját nagyban befolyásolja, hogy a Nap és a Plútó melyik asztrológiai házban helyezkedik el. A házak jelölik azokat az életterületeket, ahol a legintenzívebb átalakulások zajlanak és ahol a hatalmi dinamikák megjelennek.
Ház elhelyezkedés
Az átalakulás területe
Fő kihívás
I. Ház (Személyiség)
Az identitás, a külső megjelenés, az önérvényesítés.
Az egyéni hatalom és karizma integrálása anélkül, hogy az dominanciába fordulna.
II. Ház (Pénz, értékek)
Anyagi források, önbecsülés, tulajdon.
Hatalmi harcok a pénzért, az önérték radikális átalakulása, pénzügyi krízisek.
IV. Ház (Család, gyökerek)
Otthon, szülők, gyerekkor, érzelmi alapok.
Mélyen gyökerező családi titkok, kontroll a családban, az otthon radikális átalakítása.
VII. Ház (Kapcsolatok)
Házasság, üzleti partnerségek, nyílt ellenségek.
Intenzív, mindent vagy semmit kapcsolatok, hatalmi harcok a partnerrel (oppozíció esetén kulcsfontosságú).
X. Ház (Karrier, sors)
Hivatás, társadalmi státusz, nyilvános szerep.
Erőteljes karrierambíció, hatalmi pozíciók keresése, társadalmi átalakulás elindítása.
Ha például a Nap a hetedik házban áll Plútóval kvadrátban, a személyes akarat (Nap) folyamatosan ütközik a partnerek (VII. ház) vagy a kollektív elvárások (Plútó) kényszerítő erejével. A harc a kiegyenlítődésért itt a legfőbb lecke. Ha a konjunkció a tizedik házban van, az egyén sorsa a hatalom és a befolyás körül forog, és a karrierje mélyreható átalakulásokon megy keresztül.
A plútói újjászületés: Az életciklusok hatása
A Nap-Plútó fényszögek nem statikusak; dinamikusan fejlődnek az élet során. Különösen a Plútó tranzitjai és progressziói aktiválják ezeket a születési fényszögeket, kényszerítve az egyént a mélyreható változásra.
A legfontosabb időszakok, amikor a Nap-Plútó fényszög ereje a leginkább érezhető:
1. A Plútó kvadrát a Napra (kb. 38-42 éves kor)
Ez a tranzit a középkorú krízis része. Akkor következik be, amikor a tranzit Plútó kvadrátot alkot a születési Napunkkal. Ez az időszak a legnagyobb belső harc ideje, amikor az egyén tudatosan szembesül azzal, hogy az addigi életstruktúrája már nem fenntartható. Gyakran jár együtt karrier- vagy párkapcsolati válsággal, és arra kényszerít, hogy teljesen újjáértékeljük, kik is vagyunk valójában.
A feszült születési fényszögek (kvadrát, oppozíció) esetében ez a tranzit különösen nehéz lehet, mert megnégyszerezi a belső nyomást. A cél a régi ego halála és egy sokkal hitelesebb, erősebb identitás megszületése.
2. A Plútó trigon/szextil a Napra
Ezek a tranzitok lehetőséget adnak a konstruktív hatalomgyakorlásra és a könnyedebb átalakulásra. Ezekben az időszakokban az egyén könnyebben talál támogatókat, vagy éppen képes mélyrehatóan megreformálni az életét jelentősebb dráma nélkül. Ez a tökéletes időszak arra, hogy a feszült fényszögekkel rendelkező egyének is megtanulják, hogyan használják erőforrásaikat.
3. A Plútó konjunkció a Nappal (nagyon ritka)
Ez egy rendkívül ritka és sorsfordító tranzit, amely csak nagyon lassan mozgó bolygók esetében fordul elő jelentős korban. Amikor megtörténik, az egész identitásunkat átírja. Az egyén egy radikális, teljes újjászületésen megy keresztül, amely után soha többé nem lesz ugyanaz. Ez a tapasztalat mélyebb, mint bármely más tranzit, és gyakran jár együtt a sorssal való közvetlen szembesüléssel.
A Nap-Plútó ember: A pszichológiai mélység
A Nap és a Plútó kapcsolata általában rendkívül mély és összetett embereket eredményez. Ők azok, akik nem elégednek meg a felszínes válaszokkal. Állandóan a létezés gyökerét keresik, és arra törekszenek, hogy feltárják azokat a rejtett igazságokat, amelyek a társadalom vagy a személyes életük alatt húzódnak.
A mélypszichológia és a Plútó fényszögek szorosan összefüggenek. Ezek az emberek gyakran rendelkeznek a képességgel, hogy átlássanak a hazugságokon és a manipuláción. Ez a képesség áldás és átok is lehet. Áldás, mert segít nekik a valódi szándékok felismerésében; átok, mert a világot gyakran sötétebbnek és veszélyesebbnek látják, mint mások.
Az árnyék integrálása
Carl Jung pszichológus szerint az árnyék az elfojtott és elutasított része az énnek. A Nap-Plútó fényszögekkel rendelkező embereknek a legfőbb feladatuk az árnyék integrálása. Ez azt jelenti, hogy tudatosítaniuk kell a saját kontrollvágyukat, a féltékenységüket, a bosszúvágyukat és a destruktív hajlamaikat.
Ha az árnyékot elfojtják, az rejtett hatalmi játékok formájában tör elő, vagy az egyén folyamatosan másokat vádol a saját belső problémáiért. Az egészséges integráció viszont azt jelenti, hogy az egyén a Plútó erejét önfegyelemre, mélyreható munkára és a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemre használja.
A Nap-Plútó ember sorsa gyakran az, hogy tabukat döntsön le és a társadalom sötét zugaiba világítson. Akár orvosként, kutatóként, újságíróként, vagy politikusként, a célja mindig a mélyreható változás elindítása, amely a felszínen kívül, a gyökereknél kezdődik.
A Nap-Plútó dinamika a párkapcsolatokban
Amikor a Nap és a Plútó erőteljesen kapcsolódik a születési képletben, a párkapcsolatok is rendkívül intenzívek. Az ilyen egyének nem elégszenek meg a felszínes viszonyokkal; ők a teljes fúziót, a lelki és érzelmi mélységet keresik.
A probléma abból adódik, hogy a Plútó energiája a birtokláshoz, a féltékenységhez és a kontrollhoz vezethet. A Nap-Plútó egyénnek meg kell tanulnia különbséget tenni a mélység és az összeolvadás között. A mélység a bizalmon és az őszinteségen alapul, míg az összeolvadás a partner feletti uralomra és a függőségre.
A feszült fényszögek (kvadrát, oppozíció) gyakran jeleznek olyan kapcsolatokat, amelyekben az egyén folyamatosan harcol a partnere hatalomvágyával, vagy éppen ő maga próbálja megváltoztatni, átalakítani a másikat. E viszonyok célja mindig a pszichológiai növekedés, még akkor is, ha azok fájdalmasak és végül szakításhoz vezetnek.
A harmonikus fényszögek (trigon, szextil) esetében a partner támogatja a Nap-Plútó egyén belső átalakulását. A kapcsolatok stabilak, de soha nem unalmasak, mivel mindkét fél motivált a folyamatos fejlődésre és az intimitás mélyebb szintjeinek elérésére.
A spirituális dimenzió: A sötétség és a fény
A Nap és a Plútó fényszögei mély átalakulást hozhatnak, segítve a belső fény és sötétség kiegyensúlyozását.
Asztrológiai szempontból a Plútó a leginkább spirituális bolygók közé tartozik, mivel a lélek evolúcióját irányítja. A Nap-Plútó fényszögek azt mutatják, hogy az egyénnek ezen a téren is jelentős sorsfeladata van.
A spirituális útja gyakran magában foglalja a sötétségbe való alászállást. Ez nem gonoszságot jelent, hanem a tudattalan mélységeinek feltárását. Csak azáltal, hogy szembenézünk azzal, ami kényelmetlen, ijesztő, és amit elutasítunk magunkban és a társadalomban, érhetjük el a valódi megvilágosodást.
A Nap-Plútó fényszöggel rendelkező embereknek meg kell tanulniuk a feltétel nélküli elfogadást – nemcsak mások, hanem önmaguk árnyékos oldala iránt is. Ez az alkímiai folyamat teszi lehetővé, hogy az ego (Nap) ne féljen a Plútó erejétől, hanem felhasználja azt a legmagasabb rendű célok elérésére.
A Plútó nem pusztán a pusztítás, hanem a tisztítás bolygója. Ha az egyén elfogadja a plútói ciklusokat, akkor a személyes átalakulások nem traumatikusak, hanem felszabadítóak lesznek. Ez a fényszög az ígéret a teljes újjászületésre, a spirituális megújulásra, amely az élet minden területén érvényesül.
A Nap-Plútó fényszögek tehát az emberi tapasztalat legmélyebb tartományait képviselik. Arra kényszerítenek bennünket, hogy a felszínes lét helyett a lényegre fókuszáljunk, és hogy a saját belső erőnket ne külső hatalomként, hanem tudatos, gyógyító és átalakító erőként használjuk. Ez a folyamat soha nem ér véget, hiszen a mélységnek nincsenek határai, de ez a folyamat adja a személyiségünk legintenzívebb, legmeghatározóbb vonásait.
