A tibeti buddhizmus végtelenül gazdag tárházában létezik egy gyakorlat, amely évezredek óta a belső megtisztulás és a szellemi újjászületés legfőbb eszközeként szolgál. Ez a módszer nem csupán egyszerű meditáció, hanem egy komplex energetikai és tudati folyamat, amelynek középpontjában Vadzsraszattva, a gyémánt-tudatú lény alakja áll. Az ő száz szótagú mantrája az a szakrális hangsor, amely képes áthatolni a tudat legmélyebb rétegein, hogy feloldja azokat az akadályokat, amelyeket az idők során halmoztunk fel.
Sokan keresik a módját annak, hogyan szabadulhatnának meg a múlt súlyos terheitől, a bűntudattól vagy a visszatérő negatív mintáktól. A keleti hagyomány szerint a karma törvénye nem büntetés, hanem ok-okozati összefüggés, amely meghatározza jelenlegi tapasztalásainkat. Ebben a kontextusban a Vadzsraszattva mantra egyfajta spirituális alkímia, amely a nehéz, sötét energiákat tiszta, világos tudatossággá alakítja át. A gyakorlat célja nem kevesebb, mint a tudat eredeti, szeplőtelen állapotának visszaállítása.
A tibeti mesterek úgy tartják, hogy nincs olyan negatív tett vagy elhomályosulás, amelyet ne lehetne megtisztítani ezzel a mantrával. A száz szótagú formula rezgése közvetlenül a tudat finom szöveteire hat, segítve a belső béke és a spirituális integritás helyreállítását. Ez a folyamat megköveteli az őszinteséget, az elszántságot és a technika pontos ismeretét, hiszen a mantra ereje a helyes vizualizációval és a belső tartással együtt válik teljessé.
A gyémánt-tudatú istenség szimbolikája és jelentősége
Vadzsraszattva alakja a buddhista ikonográfiában a tökéletes tisztaságot és a megingathatatlan bölcsességet képviseli. Teste ragyogó fehér, mint a hóval borított hegycsúcs, amelyet átjár a napfény, jelezve, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ez a fehérség nem csupán esztétikai választás, hanem a bódhicsitta, vagyis a megvilágosodott szellem szimbóluma, amely minden lény javát szolgálja.
A jobb kezében egy arany vadzsra (gyémántjogar) található, amely a módszert és a megsemmisíthetetlen valóságot jelképezi. A bal kezében egy ezüst csengőt tart, amely a bölcsesség és az üresség természetének hangja. E két eszköz egyesülése a gyakorló tudatában a kettősség nélküli állapotot hozza létre, ahol a cselekvés és a felismerés egyetlen egységet alkot. Vadzsraszattva úgy ül a lótusztrónon, mint aki uralkodik saját érzelmei és gondolatai felett, mégis végtelen együttérzéssel tekint a szenvedő világra.
A gyakorlat során nem egy külső istenséghez imádkozunk, hanem saját tudatunk legtisztább potenciálját szólítjuk meg. Vadzsraszattva mi magunk vagyunk, abban az állapotban, amikor már minden illúzió és fájdalom lefoszlott rólunk. A mantra recitálása közben ezt az azonosságot próbáljuk felidézni, emlékeztetve magunkat arra, hogy alapvető természetünk szerint már most is tökéletesek és tiszták vagyunk, csak ezt jelenleg elfedik a zavaros érzelmek felhői.
A Vadzsraszattva gyakorlat olyan, mint a legtisztább forrásvíz, amely lemossa a lélek minden szennyét, legyen az bármilyen régi vagy makacs.
A száz szótagú mantra szövege és kiejtése
A mantra szanszkrit eredetű, de a tibeti hagyományban sajátos kiejtéssel rögzült, amely generációról generációra öröklődött. A szöveg rögzítése során fontos a ritmus és a hangzás pontossága, bár a legfontosabb tényező mindig a gyakorló belső hite és a vizualizáció pontossága marad. A hangok rezgése közvetlen hatást gyakorol a test energetikai csatornáira, így érdemes lassú, mély és tudatos kiejtéssel kezdeni a tanulást.
A mantra így hangzik:
Továbbiak a témában
OM BENDZA SZATO SZAMAJA / MANU PALAJA / BENDZA SZATO TENO PA TITHA / DRIDHO ME BHAWA / SZUTO KAJO ME BHAWA / SZUPO KAJO ME BHAWA / ANURAKTO ME BHAWA / SZARWA SZIDDHI ME PRAJACCA / SZARWA KARMA SUTCAME / TSITTAM SHRIJAM KURU HUNG / HA HA HA HA HO / BHAGAWAN / SZARWA TATHAGATA / BENDZA MA ME MUNTSA / BENDZA BHAWA MAHA SZAMAJA SZATO AH
A gyakorlat során a szótagok egymásutánja egyfajta energetikai örvényt hoz létre, amely a korona-csakrától indulva járja át az egész testet. Minden egyes szakasz egy-egy fogadalmat, minőséget vagy kérést tartalmaz, amely a tudat tisztítására irányul. A mantrát általában halkan vagy félhangosan mondják, ügyelve arra, hogy a lélegzet és a hang egyenletes folyammá váljon.
A mantra mélyebb rétegei és spirituális üzenete
Ha megvizsgáljuk a mantra jelentését, láthatjuk, hogy az egyfajta szövetség megújításáról szól. Az első szakasz, az Om Bendza Szato Szamaja, felidézi a tanítvány és a mester, valamint a saját belső igazságunk közötti köteléket. A szamaja kifejezés itt a szent fogadalmat jelenti, amelyet sokszor akaratlanul is megszegünk hétköznapi cselekedeteinkkel vagy negatív gondolatainkkal. A mantra arra kér, hogy Vadzsraszattva maradjon velünk, támogasson minket és ne hagyja, hogy eltévedjünk az illúziók labirintusában.
A középső részben a gyakorló kéri, hogy legyen szilárd, elégedett és szeretetteljes. Ezek nem csupán üres kérések, hanem a buddhista etika alapkövei. A Dridho Me Bhawa kifejezés például a stabilitásra utal: arra az állapotra, amikor a tudat már nem csapong az érzelmi hullámok között, hanem megmarad a tiszta szemlélődésben. A Szuto Kajo Me Bhawa pedig a belső elégedettséget hívja elő, amely független a külső körülményektől.
A mantra csúcspontja a Ha Ha Ha Ha Ho szótagok sora, amely az öt bölcsességet és az öröm állapotát jelképezi. Ez a nevetés nem világi kacaj, hanem a felszabadult tudat ujjongása, amely felismerte saját határtalanságát és a szenvedés ürességét. Az utolsó szakaszban a gyakorló teljes átadással kéri az összes Tathágatát (megvilágosodottat), hogy ne hagyják el őt, és tegyék lehetővé számára a végső megvalósítást, az egységet a gyémánt-természettel.
A tisztítás négy ereje mint a gyakorlat tartóoszlopa
A tibeti tanítások szerint a Vadzsraszattva mantra recitálása önmagában is hasznos, de igazán hatékonnyá akkor válik, ha alkalmazzuk a négy ellenerőt. Ez a négy pszichológiai és spirituális tényező biztosítja, hogy a tisztulás ne csak felszíni legyen, hanem a gyökereknél ragadja meg a problémákat. Ezen erők tudatosítása nélkül a mantra csupán egy szép ének maradna, velük viszont a sorsot átformáló eszközzé válik.
Az első a támasz ereje. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatot nem egyedül, izoláltan végezzük, hanem menedéket veszünk a spirituális értékekben. Ebben az esetben a támasz maga Vadzsraszattva és a megvilágosodásra irányuló törekvés, a bódhicsitta. Tudatosítjuk, hogy azért tisztulunk meg, hogy ne csak magunknak szerezzünk nyugalmat, hanem képessé váljunk mások segítésére is. A motiváció tisztasága határozza meg a tisztulás mélységét.
A második a megbánás ereje. Ez talán a legkritikusabb szakasz. Itt nem egy bénító bűntudatról van szó, hanem egy őszinte felismerésről. Belátjuk, hogy korábbi tetteinkkel, szavainkkal vagy gondolatainkkal ártottunk magunknak és másoknak. Úgy tekintünk a negatív karmára, mint egy méregre, amelyet véletlenül nyeltünk le, és amelytől most minden áron meg akarunk szabadulni. Ez az őszinte sajnálat nyitja meg a tudat kapuit a tisztulás előtt.
A harmadik az ellenszer ereje. Ebben a folyamatban maga a Vadzsraszattva mantra és a hozzá kapcsolódó vizualizáció az ellenszer. Amikor a mantrát mondjuk, elképzeljük, ahogy a gyémánt-lény szívéből áradó fény és nektár kimossa belőlünk a negatívitást. Ez a pozitív mentális és energetikai tevékenység ellensúlyozza a múltbéli sötét lenyomatokat. Itt a hangsúly az aktív cselekvésen van: nem csak várjuk a csodát, hanem teszünk érte.
A negyedik a fogadalom ereje. Ez a jövőre vonatkozik. Miután felismertük hibáinkat és alkalmaztuk az ellenszert, ígéretet teszünk magunknak, hogy a jövőben elkerüljük ezeket a negatív cselekedeteket. Lehet, hogy nem tudjuk rögtön tökéletesen betartani, de maga az elhatározás, hogy „mostantól másképp teszem”, gátat szab a negatív tendenciák további növekedésének. Ez a fogadalom ad stabilitást és irányt a mindennapi életben.
A vizualizáció folyamata: nektár és fény
A meditáció során a képzeletünknek döntő szerepe van. A tibeti hagyományban a vizualizáció nem csupán álmodozás, hanem a belső valóság tudatos átírása. A gyakorlat kezdetén elképzeljük Vadzsraszattvát a fejünk felett, egy fehér lótuszon és egy holdkorongon ülve. Alakja fényből van, átlátszó és ragyogó, mint egy kristály. Szívében egy függőlegesen álló fehér HUNG szótag látható, amelyet a száz szótagú mantra betűi vesznek körül egy fényfüzéren.
Amint elvisszük a figyelmünket a mantrára, a betűk forogni kezdenek, és Vadzsraszattva szívéből áradni kezd a bölcsesség-nektár. Ez a tejfehér, ragyogó folyadék beáramlik a korona-csakránkon keresztül, és elkezdi feltölteni a testünket. A vizualizáció során három fő fázist különböztethetünk meg, amelyek segítik a különböző típusú akadályok eltávolítását.
| Fázis | Vizualizáció módja | Tisztító hatás |
|---|---|---|
| Lefelé tisztítás | A nektár mint egy vízesés mossa ki a szennyeződéseket az alsó testnyílásokon keresztül. | A testi szintű negatívitások és betegségek eltávolítása. |
| Felfelé tisztítás | A nektár lassan feltölti a testet alulról felfelé, kiszorítva a sötétséget a szájunkon és orrunkon. | A beszéd és a kommunikáció szintjén elkövetett hibák tisztítása. |
| Azonnali tisztítás | Egy hatalmas fényrobbanás a szívben azonnal eloszlatja az összes sötétséget. | A tudat legmélyebb, gyökeres elhomályosulásainak megszüntetése. |
A folyamat végén elképzeljük, hogy testünk teljesen kitisztult, és mi magunk is fénnyé válunk. Minden betegség, zavaró érzelem és negatív karmikus mag távozott. Ez az állapot a tiszta észlelés, ahol nincs különbség köztünk és a megvilágosodott állapot között. A nektárral való feltöltődés nemcsak tisztít, hanem meg is áld: vitalitással, bölcsességgel és belső erővel tölt el minket.
Miért pont száz szótagból áll a mantra?
A számok szimbolikája a keleti rendszerekben soha nem véletlen. A száz szótag mögött mély ezoterikus összefüggések húzódnak meg. A tibeti hagyomány szerint ez a hangsor az öt dhyáni buddha (a megvilágosodás öt aspektusa) és a kíséretükben lévő békés és haragvó istenségek lényegét tartalmazza. Összesen negyvenkét békés és ötvennyolc haragvó istenségről beszélnek, amelyek együttesen alkotják a tudat teljességét és a száztagú pantheont.
Amikor a száz szótagú mantrát zengjük, valójában a tudatunkban rejlő összes archetípust megszólítjuk. A békés aspektusok a szeretetet és a nyugalmat, a haragvóak pedig a transzformációt és a dinamikus erőt képviselik. A mantra ezeket az erőket harmonizálja, segítve, hogy ne féljünk saját tudatunk intenzív megnyilvánulásaitól. Ez a teljesség biztosítja, hogy a tisztulás a lényünk minden szegletére kiterjedjen.
A százas szám emellett a tökéletességre és a lezárásra is utal. Egy teljes kör, amely magában foglalja az összes lehetőséget. A gyakorlók gyakran vállalják, hogy egy bizonyos idő alatt – például egy elvonulás során – százezerszer mondják el a mantrát. Ez a hatalmas számú ismétlés szükséges ahhoz, hogy a rezgés teljesen átjárja a tudatalatti rétegeit, és a karmikus minták valóban feloldódjanak.
A mindennapi gyakorlás technikai részletei
A Vadzsraszattva gyakorlat nem igényel különleges helyszínt, de a legjobb, ha reggel, közvetlenül felkelés után vagy este, lefekvés előtt végezzük. A reggeli gyakorlás segít, hogy tiszta szándékkal és éber tudattal vágjunk bele a napba, míg az esti recitálás alkalmas a nap során felgyülemlett feszültségek és negatív hatások semlegesítésére. Az ülést tartsuk egyenes háttal, hiszen az energiaáramlás a gerinc mentén történik.
Kezdjük néhány mély lélegzettel, csendesítsük le az elmét. Ezután vizualizáljuk Vadzsraszattvát a fejünk felett. Ha nehezünkre esik a részletes vizualizáció, elég, ha egy ragyogó fehér fénygömböt képzelünk el, amely a tisztaság forrása. Mondjuk el a mantrát legalább hét vagy huszonegy alkalommal, de a legideálisabb a 108 ismétlés egy málá (buddhista olvasó) segítségével. A recitálás közben ne siessünk, figyeljük a hangok rezgését a testünkben.
Nagyon fontos a folyamatosság. A mesterek azt tanítják, hogy napi huszonegy mantra elmondása megakadályozza, hogy a negatív karma „kamatot termeljen” és tovább terebélyesedjen. Olyan ez, mint a napi tisztálkodás: ha elhanyagoljuk, a szennyeződés rétegei egymásra rakódnak, de ha minden nap szánunk rá időt, a tudatunk ragyogó és friss marad.
Nem a szavak száma számít, hanem az az őszinteség, amellyel a tudatod az átalakulás felé fordul.
A mantra hatása az energetikai testre
A Vadzsraszattva mantra nemcsak pszichológiai szinten hat, hanem mélyreható változásokat idéz elő az energetikai testben is. A jógikus hagyományok szerint a testünkben nádik (energetikai csatornák) hálózata található, amelyeken az életerő áramlik. A negatív tettek és érzelmek elzáródásokat hoznak létre ezekben a csatornákban, ami betegségekhez, depresszióhoz vagy szellemi tompasághoz vezethet.
A száz szótagú mantra rezgései specifikus frekvenciákat hoznak létre, amelyek képesek „rezonanciába hozni” ezeket a blokkokat, és fellazítani őket. A vizualizált nektár pedig átmossa a csatornákat, lehetővé téve a prána szabad áramlását. Különösen a központi csatornára hat, amely a gerincoszlop mentén fut. Amikor ez a csatorna kitisztul, a gyakorló természetes örömöt, világosságot és fokozott éberséget tapasztal.
Sokan számolnak be arról, hogy egy-egy intenzívebb gyakorlási időszak után fizikai szinten is könnyebbnek érzik magukat. Megszűnnek a krónikus feszültségek, javul az alvás minősége, és az elme kevésbé lesz hajlamos a rágódásra. Ez a testi-lelki megkönnyebbülés a biztos jele annak, hogy a mantra elkezdett dolgozni a mélyebb szinteken. A tisztulás nem csupán elméleti fogalom, hanem érezhető fizikai tapasztalat.
A szamaja fogadalmak helyreállítása
A Vadzsrajána buddhizmusban a tanítvány és a tanító között, valamint a gyakorló és a spirituális út között létrejövő szent köteléket szamajának nevezik. Ezek a fogadalmak rendkívül finomak és könnyen megsérülhetnek. Egy dühös gondolat a mester felé, a gyakorlat elhanyagolása vagy a társainkkal szembeni kritikus attitűd mind-mind repedéseket okozhat ezen a köteléken. Ezek a repedések pedig akadályozzák a spirituális fejlődést.
A száz szótagú mantra legfőbb funkciója a tibeti hagyományban éppen ezen szamaják helyreállítása. Úgy tekintenek rá, mint egy univerzális gyógyírre, amely befoltozza a spirituális integritásunkon esett sebeket. Aki rendszeresen végzi a Vadzsraszattva meditációt, az folyamatosan „frissíti” a kapcsolatát a forrással. Ez ad egyfajta biztonságérzetet a gyakorlónak: tudja, hogy bár hibázhat, van eszköze a javításra.
Ez a szempont a modern ember számára is rendkívül értékes. Mindannyian teszünk ígéreteket magunknak – legyen szó életmódváltásról, etikus viselkedésről vagy önfejlesztésről –, amelyeket aztán gyakran megszegünk. Az ebből fakadó belső konfliktus és önvád felemészti az energiáinkat. A Vadzsraszattva gyakorlat segít abban, hogy ne ragadjunk bele az önhibáztatásba, hanem emelt fővel, tiszta lappal indulhassunk újra.
Különböző hagyományvonalak és változataik
Bár a száz szótagú mantra lényege mindenhol ugyanaz, a különböző tibeti iskolák – Nyingma, Kagyu, Sakya és Gelug – némileg eltérő módon hangsúlyozzák a gyakorlat egyes elemeit. A Nyingma hagyományban például a Vadzsraszattva gyakorlat a Ngöndro, azaz az alapozó gyakorlatok szerves része. Itt a százezer ismétlés elengedhetetlen feltétele a későbbi, magasabb szintű tanítások befogadásának.
A Kagyu vonalban gyakran kapcsolják össze a mantrát a Mahámudrá meditációval, ahol a tisztulás után közvetlenül a tudat természetének vizsgálatára fókuszálnak. A Gelug hagyományban, különösen Láma Congkapa tanításai nyomán, a tisztítás négy ereje és a mantra pontos elemzése kap nagy hangsúlyt. Függetlenül attól, hogy melyik iskolát követi valaki, Vadzsraszattva mindenhol a „buddhák összes családjának ura”, aki felette áll a megosztottságnak.
Létezik egy rövidített változat is, az OM VADZSRASZATTVA HUNG (tibeti kiejtéssel: Om Bendza Szato Hung). Bár ez is rendkívül hatékony, a száz szótagú mantrát tartják teljesebbnek, mivel az a fent említett békés és haragvó istenségek összes rezgését magában foglalja. A rövid mantrát gyakran a napi tevékenységek közben, míg a hosszút a dedikált meditációs időben recitálják.
Gyakori akadályok és megoldások a gyakorlás során
Mint minden mélyreható spirituális munka során, a Vadzsraszattva gyakorlatnál is felmerülhetnek nehézségek. Az egyik leggyakoribb a mentális ellenállás. Előfordulhat, hogy a meditáció alatt hirtelen düh, szomorúság vagy unalom tör ránk. Fontos megérteni, hogy ez nem a gyakorlat hibája, hanem éppen a hatékonyságának jele: a mantra elkezdi felszínre hozni a mélyen eltemetett érzelmi tartalmakat.
Ilyenkor a legjobb stratégia a türelmes megfigyelés. Ne azonosuljunk a felbukkanó érzésekkel, csak tekintsünk rájuk úgy, mint a távozó „szennyvízre”, amit a vizualizált nektár éppen kimos belőlünk. Egy másik nehézség a vizualizáció fenntartása lehet. Az elme hajlamos elkalandozni a száz szótag recitálása közben. Ezen segíthet, ha a mantrát szakaszokra bontjuk, és minden szakasznál a képzeletbeli alak egy-egy részletére (például a mosolyára vagy a jogar csillogására) fókuszálunk.
Sokan aggódnak a szanszkrit/tibeti szavak helyes kiejtése miatt is. Bár a pontosság fontos, a szívből jövő szándék mindig felülmúlja a tökéletes kiejtést. A tibeti történetekben számos példát találunk olyan egyszerű emberekre, akik „rosszul” mondták a mantrát, mégis elérték a megvilágosodást, mert a hitük és az együttérzésük megingathatatlan volt. Ne hagyjuk, hogy a perfekcionizmus a gyakorlásunk útjába álljon.
A tudományos szemlélet és a mantra ereje
Bár a Vadzsraszattva mantra egy szakrális, spirituális eszköz, hatásmechanizmusa érdekes párhuzamokat mutat a modern pszichoneuroimmunológia és a kognitív pszichológia felismeréseivel. A neuroplaszticitás elve kimondja, hogy az agy szerkezete a gyakorolt gondolatok és tevékenységek hatására változik. Amikor rendszeresen vizualizáljuk a tisztaságot és mondjuk a mantrát, új idegpályákat hozunk létre, amelyek a nyugalomhoz és az önelfogadáshoz kapcsolódnak.
A megbánás és a fogadalom ereje pedig a kognitív átstrukturálás folyamatának felel meg. Azzal, hogy tudatosítjuk a hibáinkat (megbánás) és elhatározzuk a változást (fogadalom), kilépünk az automatikus reakcióink köréből. A mantra ritmikus recitálása pedig aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, csökkentve a stresszhormonok szintjét és elősegítve a test öngyógyító folyamatait. Így a spirituális tisztulás kéz a kézben jár a biológiai regenerációval.
A hangterápia szempontjából a mantrában lévő nazális hangok és magánhangzók vibrációja masszírozza a belső szerveket és hatással van a tobozmirigy működésére is. Így a Vadzsraszattva gyakorlat egyfajta hidat képez az ősi bölcsesség és a modern tudomány között, bebizonyítva, hogy az évezredes technikák ma is relevánsak és hatékonyak az emberi jólét szempontjából.
Hogyan illesszük be a gyakorlatot a modern életbe?
A rohanó hétköznapokban nehéznek tűnhet időt szorítani egy hosszú meditációra, de a Vadzsraszattva mantra rugalmassága lehetővé teszi a fokozatos integrációt. Nem szükséges rögtön órákat ülni; kezdhetjük napi öt-tíz perccel is. A lényeg a minőség. Ha csak egyetlen málányi (108 darab) mantrát mondunk el teljes figyelemmel és a négy ellenerő alkalmazásával, az többet ér, mint ezer gépiesen elismételt szótag.
Használhatjuk a mantrát a „holtidőkben” is: vezetés közben, sorban álláskor vagy sétálás alatt. Ilyenkor nem kell a teljes vizualizációt végezni, elég, ha a hangsor rezgésére és annak tisztító szándékára figyelünk. Ez segít abban, hogy a spirituális gyakorlat ne egy különálló esemény legyen a napunkban, hanem átszője az egész életünket. A tisztaság nem egy cél, amit egyszer elérünk, hanem egy folyamatos állapot, amit minden pillanatban fenntarthatunk.
Érdemes egy kis oltárt vagy emlékeztetőt elhelyezni a lakásunkban, ahol egy kép vagy szobor látható Vadzsraszattváról. Ez vizuális horgonyként szolgál, amely emlékeztet minket a belső munkára. Amikor ránézünk, egy pillanatra felidézhetjük a mantra lényegét: tisztaság, stabilitás, öröm. Ez a rövid emlékezés is segít abban, hogy a tudatunk ne süllyedjen vissza a napi gondok szürkeségébe.
A megtisztult tudat gyümölcsei
Amikor a Vadzsraszattva gyakorlat beérik, a tanítvány életében finom, de mélyreható változások állnak be. Az első jel gyakran a belső tágasság érzése. A korábban fojtogató problémák és érzelmi drámák már nem tűnnek olyan súlyosnak; kialakul egyfajta egészséges távolságtartás a tudat tartalmaitól. A gyakorló képessé válik arra, hogy ne reagáljon azonnal a külső provokációkra, hanem megőrizze belső integritását.
A másik gyümölcs az együttérzés természetes növekedése. Ahogy valaki megtapasztalja saját tudatának tisztulását és a múlt terheitől való szabadulást, automatikusan nagyobb megértéssel fordul mások felé, akik még a saját karmájuk rabságában szenvednek. Megszűnik a kritikus, ítélkező attitűd, helyette megjelenik a vágy, hogy másoknak is segítsünk megtalálni ezt a belső békét. Ez a bódhicsitta valódi megnyilvánulása a mindennapokban.
Végül, a legmagasabb szinten, a gyakorló ráébred, hogy a tisztaság nem valami, amit kívülről kaptunk, hanem a tudatunk legmélyebb természete. Vadzsraszattva nem egy távoli istenség, hanem a saját tükörképünk. Ebben a felismerésben a mantra recitálása már nem egy feladat, hanem a létezés természetes és örömteli kifejeződése. A gyémánt-tudat ragyogása pedig átvilágít minden egyes cselekedeten, szón és gondolaton, végleg eloszlatva a sötétséget.
A gyakorlat végeztével mindig ajánljuk fel az összegyűjtött érdemeket minden érző lény javára. Ez a momentum lezárja a kört: a saját tisztulásunkat a világ kollektív tisztulásának szolgálatába állítjuk. Ahogy a mantra utolsó szótagja, az AH elenyészik a csendben, marad a tiszta jelenlét, a határtalan tér és a bizonyosság, hogy a spirituális úton soha nem vagyunk egyedül.
