A boldogság keresése örök emberi vágy, amely a modern, felgyorsult világban gyakran tűnik elérhetetlen luxusnak. Az életvezetés, melyet a 21. századi ember gyakorol, sokszor a teljesítménycentrikusság és a folyamatos rohanás csapdájába esik, elfeledve a belső ritmus és a lélek igényeit. Susan Smit, a holland írónő és filozófus éppen erre a hiányra kínál gyógyírt. Az ő megközelítése nem csupán egy újabb felületes önsegítő módszer, hanem egy mély, spirituális alapokon nyugvó filozófia, amely a hétköznapi élet szentségének visszahódítására összpontosít. Smit tanításai szerint a tartós boldogság nem egy külső cél, amelyet el kell érni, hanem egy belső állapot, amelyet a tudatos jelenlét és a természetes ciklusok tisztelete révén lehet ápolni.
Smit szemlélete a belső egyensúly megteremtésére épül. Azt vallja, hogy az életvezetésünk akkor válik teljessé és örömtelivé, ha képesek vagyunk meghallani belső hangunkat, és összehangoljuk napi rutinunkat azzal a mélyebb, intuitív tudással, amely mindannyiunkban ott rejlik. Ez a fajta boldogság nem a tökéletesség illúziójában rejlik, hanem abban a képességben, hogy elfogadjuk az élet hullámzásait, és minden pillanatban megtaláljuk a szent és a jelentőségteljes magját.
A lassú élet elve mint alapvető szükséglet
A Susan Smit által propagált életvezetés egyik sarokköve a lassú élet elvének (slow living) beépítése a mindennapokba. A rohanás kora elhitette velünk, hogy a hatékonyság egyenlő a gyorsasággal és a több feladat egyidejű elvégzésével. Smit szerint ez a gondolkodásmód gyökeresen szemben áll a lélek valódi szükségleteivel, és a boldogtalanság, a kiégés melegágya. A lassítás nem tétlenséget jelent, hanem a tudatos választást, hogy a minőséget a mennyiség elé helyezzük, és elegendő időt hagyjunk a mély tapasztalásra.
Amikor lassítunk, képessé válunk arra, hogy ne csak reagáljunk a külső ingerekre, hanem valóban éljük a pillanatot. Ez a tudatos jelenlét teszi lehetővé, hogy a legapróbb cselekedetek is – legyen szó reggeli kávézásról, sétáról vagy egy egyszerű ételkészítésről – rituális jelentőséget kapjanak. Smit hangsúlyozza, hogy a boldogság forrása gyakran a rutinjainkban rejlő szépségben található meg, amennyiben azt tisztelettel és figyelemmel végezzük. Ez a gyakorlat segít lehorgonyozni minket a jelenben, elszakítva a múlton való rágódástól vagy a jövő miatti szorongástól.
A lassú élet nem luxus, hanem a lélek alapvető tápláléka. Csak a csendben és a lassúságban hallhatjuk meg a belső bölcsesség hangját, amely elvezet minket a valódi boldogsághoz.
A modern életvezetés gyakran arra kényszerít, hogy elválasszuk a munkát, a családot és az énidőt, szigorúan beosztott rekeszekbe zárva az életet. Smit ezzel szemben az integrációt javasolja. A lassú élet elve lehetővé teszi, hogy az élet különböző területei ne versenyezzenek egymással, hanem támogassák egymást. Ha a munkafolyamatainkba beépítjük a tudatos szüneteket, a meditációs perceket vagy a természettel való rövid kapcsolatot, az nem csökkenti a hatékonyságunkat, hanem növeli a kreativitásunkat és a belső elégedettségünket.
A lassítás gyakorlata magában foglalja a digitális detoxikációt is. A folyamatos online jelenlét állandóan szétszórja a figyelmünket, megakadályozva, hogy mélyen elmerüljünk bármely tevékenységben. Smit javasolja a digitális határok tudatos kijelölését, hogy visszaszerezzük az időnk feletti uralmat, és teret nyissunk a valódi, nem virtuális tapasztalatoknak. A boldogság megtapasztalásához elengedhetetlen a belső béke, amelyet csak a külső zajoktól való elfordulással lehet elérni.
A belső istennő archetípusának felélesztése
Smit munkásságának központi eleme a női spiritualitás és a belső archetípusok, különösen a "belső istennő" felfedezése. Ez a megközelítés nem kizárólag a nőknek szól, hanem az emberi lélek azon aspektusainak megértéséről, amelyek a befogadásra, az intuícióra, a gondoskodásra és a teremtő energiára vonatkoznak. A modern életvezetés gyakran túlságosan a maszkulin elvek (célkitűzés, agresszív cselekvés, logikus gondolkodás) uralmára épül, ami egyensúlytalanságot okoz a lélekben.
Továbbiak a témában
A belső istennő felélesztése azt jelenti, hogy tudatosan beépítjük az életünkbe a befogadó, intuitív energiákat. Smit szerint a boldogság akkor érhető el, ha tiszteletben tartjuk a saját ciklusainkat, beleértve a pihenés és a regenerálódás szükségességét. A társadalom azt sugallja, hogy folyamatosan "termelnünk" kell, de a belső istennő arra emlékeztet, hogy a termékenységhez és a kreativitáshoz időszakos visszavonulás és csend szükséges.
A különböző istennő-archetípusok megismerése segíthet az önismeretben. Smit rámutat, hogy az élet különböző szakaszaiban más-más archetípus dominálhat, és a boldog életvezetéshez elengedhetetlen, hogy felismerjük, éppen melyik energia támogat minket, és melyik van elnyomva. Például, ha valaki túl sok időt tölt a gondoskodó anya-archetípusban, elfeledkezhet a vad, független aspektusról, ami hosszú távon elégedetlenséghez vezet.
Ez a spirituális munka magában foglalja a test bölcsességének tiszteletét is. A test nem csupán egy eszköz a célok eléréséhez, hanem a lélek temploma és az intuíció hordozója. A belső boldogság eléréséhez elengedhetetlen a testtel való mély kapcsolat kialakítása, a mozgás, a táplálkozás és az öngondoskodás rituáléin keresztül. Ez az a pont, ahol az ezoterikus szemlélet és a gyakorlati életvezetés találkozik: a mindennapi gondoskodás válik a szentté.
A belső istennő nem egy távoli mítosz, hanem a legmélyebb, legautentikusabb énünk. Amikor engedjük, hogy ez az erő vezessen, a döntéseink természetesebbé és harmonikusabbá válnak.
Az archetípusok tudatosítása segít a szerepek tisztázásában is. Sok ember a boldogság illúziójában él, mert külső elvárásoknak próbál megfelelni. Smit tanítása arra ösztönöz, hogy kérdezzük meg magunktól: Ki vagyok én valójában, ha lehántom magamról a társadalmi elvárásokat? A válasz megtalálása felszabadító, és ez a felszabadultság a boldog életvezetés elengedhetetlen feltétele. Az önmagunkhoz való hűség, még akkor is, ha az eltér a normától, a valódi belső stabilitás alapja.
A rituálék ereje: a hétköznapok szentté tétele
Susan Smit nagy hangsúlyt fektet a rituálék fontosságára. Nem a bonyolult, misztikus szertartásokra gondol, hanem azokra az apró, tudatos cselekedetekre, amelyek keretet adnak a napnak, és megszakítják a rutinszerű, gépies életvitelt. A rituálék a jelenlét gyakorlatai: amikor egy cselekvést szándékkal és teljes figyelemmel végzünk, az a cselekvés automatikusan kiemelkedik a hétköznapok szürkeségéből, és szentté válik.
A boldog életvezetés szempontjából a rituálék biztosítják a lelki horgonyt. Például, a reggeli rituálé lehet a nap elindításának szent pillanata. Ez lehet egy rövid meditáció, néhány percnyi tudatos légzés, vagy akár a teafőzés folyamatának teljes átélése. A lényeg, hogy ez az időszak elkülönüljön a rohanó feladatoktól, és csak az énünk táplálására szolgáljon. Ez a néhány percnyi szándékos csend megalapozza az egész napunk minőségét.
A rituálék használata Smit szerint segít visszanyerni az uralmat az idő felett. Az időérzékelésünk gyakran torzult a modern világban; úgy érezzük, kicsúszik a kezünkből. A rituálék beiktatása strukturálja az időt, és megteremti a mélység érzetét. Egy rituálé nemcsak egy cselekedet, hanem egy tudatos szünet, amely emlékeztet minket arra, hogy az élet nem csak a teljesítményről szól, hanem az átélésről is.
| Rituálé típusa | Célja Smit filozófiájában | A boldogságra gyakorolt hatása |
|---|---|---|
| Reggeli csend | A nap szándékának megfogalmazása, befelé fordulás. | Lelki egyensúly, a szorongás csökkentése. |
| Tisztítási rituálék (tér/aura) | A negatív energiák elengedése, tiszta tér teremtése. | Fókusz, könnyedség, energetikai védelem. |
| Étkezési rituálé | A táplálék és a test tisztelete, a jelenlét gyakorlása. | Hála és a fizikai jólét mélyebb érzése. |
| Nap zárása | Reflexió, az elért eredmények tudatosítása, elengedés. | Nyugodt alvás, a lezárás érzete. |
A rituálék nem kell, hogy spirituális kellékeket igényeljenek, bár egy kis oltár vagy egy szent sarok kialakítása a lakásban nagyban segítheti a gyakorlatot. A lényeg a szándék. Amikor például befejezünk egy nehéz munkanapot, egy egyszerű, tudatos cselekedet – mint a munkahelyi eszközök elpakolása, egy gyertya meggyújtása, vagy egy séta a friss levegőn – rituálisként szolgálhat a szerepek közötti átmenet megjelölésére. Ez megakadályozza, hogy a munkahelyi stressz behatoljon a magánélet szent terébe.
Az életvezetésben a rituálék tehát nem csupán szokások, hanem tudatos megerősítések arról, hogy az életünk minden része fontos és megérdemli a figyelmet. A boldogság abban a mély elégedettségben rejlik, amelyet akkor érzünk, amikor tudjuk, hogy szándékkal és tisztelettel éljük az életünket, ahelyett, hogy csak sodródnánk az eseményekkel.
Az évkör és a természet ritmusának követése
Smit filozófiája mélyen gyökerezik a természet ciklikusságában. A modern életvezetés legnagyobb tévedése szerinte az, hogy megpróbáljuk állandóan ugyanazon a teljesítményszinten működni, függetlenül az évszakok változásaitól, vagy a saját belső, biológiai és érzelmi ciklusainktól. A természettel való szinkronizáció hiánya állandó belső súrlódást eredményez, ami elszívja az energiát és gátolja a tartós boldogságot.
Az évkör követése – a pogány és ősi hagyományokból merítve – azt jelenti, hogy tudatosan megfigyeljük és tiszteletben tartjuk a fény és sötétség, a növekedés és a pihenés váltakozását. Smit szerint a boldog életvezetéshez elengedhetetlen, hogy a téli hónapokban (a sötét évszakban) engedélyt adjunk magunknak a visszavonulásra, a befelé fordulásra és a regenerálódásra, ahelyett, hogy erőltetnénk a nyári aktivitási szintet.
Tavasszal, amikor a természet megújul, a mi energiáink is nőnek, és ez a megfelelő időszak az új projektek elindítására. Nyáron az aktív cselekvés, a beérés és a megosztás ideje van. Ősszel pedig a betakarítás, a hála és az elengedés kerül előtérbe. Ha tudatosan éljük meg ezeket a fázisokat, az életünk természetes ritmust kap, és sokkal kevesebb energiát kell fordítanunk a belső ellenállás leküzdésére.
Ne harcolj a természettel, hanem engedd, hogy a ritmusa vezessen. A tél a bölcsesség időszaka, a nyár az öröm és a bőség ideje. A boldogság abban rejlik, ha képesek vagyunk áramolni a ciklusokkal.
Ez a ciklikus gondolkodásmód különösen fontos a nők számára, akiknek a testük havonta ismétlődő ciklusokat él át. Smit hangsúlyozza, hogy a menstruációs ciklus nem egy akadály, hanem egy rendkívül értékes eszköz az önismerethez és az életvezetés finomhangolásához. A ciklus különböző fázisainak energiáit felhasználva tudjuk optimalizálni a kreativitást, a kommunikációt és a pihenést. Ez a fajta önismeret alapvető a női boldogság eléréséhez.
A természettel való kapcsolat nem igényel bonyolult kirándulásokat; Smit szerint a mindennapi kapcsolat a lényeg. Néhány perc a kertben, egy séta a parkban, vagy csak a napfelkelte tudatos megfigyelése elegendő ahhoz, hogy újra hangolódjunk a Föld energiájára. Ez a kapcsolódás segít feloldani a modern élet elszigeteltségét és a természetes egységtudat érzését adja, ami mélyen hozzájárul a jólléthez.
A kreativitás mint spirituális gyakorlat
Susan Smit szerint a boldog életvezetés nem lehetséges a kreatív önkifejezés nélkül. A kreativitás nem korlátozódik a művészi tevékenységekre; minden olyan cselekvés, amelyben a belső énünk egyedi módon fejeződik ki, kreatív aktusnak számít. A kreatív folyamat a lélek áramlását biztosítja, és amikor áramlásban (flow) vagyunk, a boldogság érzése természetesen jelenik meg.
A modern élet gyakran arra kényszerít, hogy elválasszuk a munkát a játéktól, és a kreativitást a "haszontalan" kategóriába soroljuk. Smit felhívja a figyelmet arra, hogy a teremtő energia elfojtása depresszióhoz, elégedetlenséghez és a lélek elszürküléséhez vezet. A boldogság megéléséhez muszáj teret adnunk annak, ami bennünk él, legyen az írás, festés, főzés, kertészkedés vagy akár egy új ötlet kidolgozása a munkahelyen.
A kreativitás Smit értelmezésében egyfajta meditáció is. Amikor elmerülünk egy alkotó folyamatban, az elménk elcsendesedik, és a jelen pillanatra koncentrál. Ez a fajta fókusz elengedhetetlen a szorongás oldásához és a belső béke megteremtéséhez. Nem a végeredmény számít, hanem maga a folyamat, amelyben a lélek szabadságot nyer.
Hogyan építhetjük be a kreativitást a rohanó életvezetésbe? Smit javasolja, hogy minden nap szánjunk legalább 15-30 percet egy olyan tevékenységre, amelyben nem kell teljesítenünk, csak egyszerűen lennünk. Ez lehet spontán tánc, naplóírás, vagy bármi, ami örömet okoz és aktiválja a jobb agyféltekét. Ez a tudatos "játékidő" segít feltölteni a belső forrásokat, és új perspektívát ad a problémákra.
A kreatív önkifejezés az önelfogadás egyik formája is. Amikor alkotunk, sebezhetővé válunk, és megengedjük magunknak, hogy tökéletlenek legyünk. Ez a sebezhetőség elfogadása alapvető lépés a boldogság felé vezető úton, mivel a boldogság gyakran a tökéletlenség iránti hajlandóságunkban rejlik.
Az árnyékmunka szükségessége a teljes boldogsághoz
Smit filozófiája nem egy naiv, „mindig pozitív” megközelítés. Elismeri, hogy a valódi, tartós boldogság eléréséhez elengedhetetlen a sötét oldalunk, az árnyékunk integrálása. Az árnyékmunka (shadow work) az a folyamat, amely során tudatosítjuk és elfogadjuk azokat a vonásainkat, érzéseinket és tapasztalatainkat, amelyeket elutasítunk, szégyellünk, vagy elfojtunk.
A modern társadalom gyakran a pozitivitás kényszerét (toxic positivity) erőlteti, ami azt sugallja, hogy a negatív érzelmeket el kell nyomni a boldogság érdekében. Smit szerint ez az elfojtás csak ideiglenes megoldás, amely hosszú távon belső feszültséget és boldogtalanságot okoz. A boldog életvezetés azt jelenti, hogy képesek vagyunk teret adni a szomorúságnak, a haragnak és a félelemnek is, anélkül, hogy hagynánk, hogy azok eluralkodjanak rajtunk.
Az árnyék integrálása felszabadító. Amikor elismerjük a saját sötét oldalunkat, megszüntetjük annak hatalmát felettünk. Például, ha valaki elfojtja a haragját, az az elfojtott energia más területeken törhet felszínre (szorongás, passzív-agresszív viselkedés). Az árnyékmunka során tudatosítjuk ezt a haragot, megvizsgáljuk annak forrását, és konstruktív módon fejezzük ki, vagy engedjük el.
A fény nem létezhet árnyék nélkül. Az igazi spirituális erő abban rejlik, ha képesek vagyunk teljes egészünkben elfogadni magunkat, beleértve a legnehezebb, legkevésbé szerethető részeinket is. Ez a teljesség az igazi boldogság forrása.
Smit javasolja a naplóírást mint hatékony eszközt az árnyékmunkához. Az érzelmek és a tudattalan gondolatok leírása segít abban, hogy távolságot tartsunk tőlük, és objektíven megvizsgáljuk őket. Ez a folyamat nem mindig kellemes, de elengedhetetlen a belső tisztításhoz és a lélek felszabadításához. Az elengedett régi minták és félelmek helyére tud beáramlani az öröm és a könnyedség.
Az árnyékmunka egyúttal a felelősségvállalás gyakorlata is. Ahelyett, hogy másokat hibáztatnánk a boldogtalanságunkért, felismerjük, hogy a saját belső világunkon van hatalmunk. Ez a belső hatalom érzése, az önmagunkért vállalt felelősség adja meg azt a stabilitást, amely a külső körülményektől független boldogságot eredményezi.
A szent tér kialakítása és az oltár szerepe
Az életvezetés nem csupán belső, lelki munka; a külső környezetünk is tükrözi és befolyásolja belső állapotunkat. Susan Smit nagy hangsúlyt fektet a szent tér (sacred space) kialakítására, amely lehet egy egész szoba, vagy csak egy kis sarok, egy oltár. Ez a tér a nyugalom, a reflexió és a spirituális kapcsolódás helyszíne.
Miért olyan fontos egy oltár a boldog életvezetéshez? Az oltár egy fizikai horgony a spirituális szándékaink számára. Emlékeztet minket arra, hogy az életünknek van egy mélyebb dimenziója is a napi teendőkön túl. Amikor létrehozunk egy ilyen teret, azzal tudatosan kijelöljük azt az időt és helyet, amelyet az énünk táplálására szánunk. Ez a rituális központ segít a fókusz megtartásában és a meditációs gyakorlatok elmélyítésében.
Smit javasolja, hogy az oltár tartalmazzon elemeket, amelyek képviselik az életünk különböző aspektusait és a négy elemet (Föld, Víz, Tűz, Levegő). Ez a szimbolikus megjelenítés segít a teljesség érzésének megteremtésében:
- Föld: Kövek, kristályok, növények, a stabilitás és a gyökerek jelképei.
- Víz: Tálka víz, kagylók, tükör, az érzelmek és az intuíció áramlásának szimbóluma.
- Tűz: Gyertya, füstölő, a szándék, a szenvedély és az átalakulás jelképe.
- Levegő: Tollak, illóolajok, illatos füstölők, a gondolatok és a szellem szimbóluma.
A szent tér kialakítása a rend és a szépség megteremtéséről is szól. Egy rendezett, esztétikus környezet nyugalmat sugároz az elmének. Smit szerint a boldogság megtapasztalásához szükséges, hogy a fizikai környezetünk támogasson minket, ne pedig elvonja a figyelmünket vagy stresszt okozzon. A rendrakás, a minimalizmus és a természetes anyagok használata mind hozzájárul a belső harmóniához.
Az oltár nem egy statikus hely; az évszakoknak, a holdfázisoknak vagy az aktuális belső munkánknak megfelelően lehet és kell is változtatni. Ez a folyamatos finomhangolás segít abban, hogy a spirituális életvezetésünk dinamikus és élő maradjon, és ne váljon merev dogmává. A szent tér ápolása az énünk ápolásának fizikai megnyilvánulása.
A hála és az apró csodák kultiválása
Bármilyen mély spirituális munka is áll a háttérben, a mindennapi boldogság forrása gyakran a hála gyakorlásában rejlik. Susan Smit hangsúlyozza, hogy a hála nem csupán egy szép érzés, hanem egy tudatos választás és egy mentális fókuszváltás. A negatív beállítottságú elme hajlamos a hiányra és a problémákra koncentrálni. A hála gyakorlása aktívan átprogramozza az elmét, hogy észrevegye a bőséget és az apró örömöket, amelyek körülvesznek minket.
Smit javasolja, hogy a hála ne csak egy elvont fogalom legyen, hanem egy napi rituálé része. Ez lehet egy hála-napló vezetése, ahol minden este leírunk legalább három dolgot, amiért hálásak vagyunk, vagy egy reggeli megerősítés, amelyben kifejezzük köszönetünket az új napért. Ez a rendszeres gyakorlat segít abban, hogy a boldogságot ne csak a nagy eseményekhez kössük, hanem megtaláljuk azt a hétköznapi csodákban is.
Az apró csodák felfedezése kulcsfontosságú. Smit szerint a modern ember olyannyira elszigetelte magát a természettől és a pillanat varázsától, hogy elfelejtette, milyen érzés rácsodálkozni a világra. A boldog életvezetés része, hogy tudatosan keressük azokat a pillanatokat, amelyek megállítanak minket – legyen az egy gyönyörű naplemente, egy madár éneke, vagy egy meleg kézfogás. Ezek a pillanatok a lélek táplálékai.
A hála gyakorlása elmélyíti a kapcsolatainkat is. Amikor kifejezzük hálánkat mások felé, azzal megerősítjük a pozitív kötelékeket, és elismerjük, hogy nem vagyunk egyedül. A boldogság érzése szorosan összefügg azzal, hogy mennyire érezzük magunkat szeretve és támogatva. A hála ezt a kölcsönös kapcsolódást erősíti meg.
A hála nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a nehézségeket. Smit szerint a hála akkor a legerősebb, ha képesek vagyunk hálát érezni még a kihívásokért is, mert azok tanítanak és fejlesztenek minket. Ez az a spirituális érettség, amely a felszínes örömön túlmutató, mély és tartós boldogságot eredményezi.
A tudatos elengedés művészete
Smit életvezetési filozófiájában a boldogság egyik legnehezebb, de legfontosabb lépése a tudatos elengedés. Az életvezetésünk során felhalmozunk fizikai és érzelmi terheket: felesleges tárgyakat, toxikus kapcsolatokat, régi sérelmeket, és elavult hiedelmeket. Mindezek a terhek lehorgonyoznak minket a múltban, és megakadályozzák, hogy teljes mértékben élvezzük a jelent.
Az elengedés rituáléi lehetnek fizikaiak és mentálisak. Fizikai szinten ez a minimalizmus gyakorlását jelenti: csak azt tartjuk meg, ami örömet és értéket ad az életünknek. A rendetlenség Smit szerint a lelki rendetlenség külső manifesztációja. Amikor megtisztítjuk a terünket, azzal egyidejűleg tisztítjuk a lelkünket is, teret nyitva az új energiáknak és a boldogság érzésének.
Érzelmi szinten az elengedés a megbocsátásról szól – nemcsak másoknak, hanem önmagunknak is. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy helyeseljük a történteket, hanem azt, hogy tudatosan úgy döntünk, nem cipeljük tovább a sérelmek súlyát. Ez egy aktív döntés, amely felszabadítja az energiát, amelyet korábban a harag és a neheztelés fenntartására fordítottunk.
A vágyak elengedése is kulcsfontosságú. A boldogság gyakran megszökik, mert ragaszkodunk egy merev képhez arról, milyennek kellene lennie az életünknek. Smit rámutat, hogy az életvezetésben elengedhetetlen a rugalmasság. Amikor elengedjük a merev elvárásokat, és elfogadjuk a dolgok jelenlegi állapotát, hirtelen hatalmas teher esik le a vállunkról, és megjelenik a béke.
Az elengedés gyakorlata szorosan kapcsolódik a halandóság elfogadásához is. Smit szerint a halál tudatosítása – nem mint félelem, hanem mint az élet természetes része – arra ösztönöz, hogy sokkal teljesebben és tudatosabban éljük meg a jelent. Ez a perspektíva adja a legnagyobb motivációt a boldog és értelmes életvezetés kialakításához.
Gyakorlati lépések a smit-féle életvezetéshez
A Susan Smit által inspirált boldog életvezetés filozófiája nem maradhat elméleti szinten; a gyakorlati megvalósítás a lényeg. A tartós boldogság eléréséhez tudatos, napi szintű elkötelezettség szükséges az alábbi kulcsfontosságú területeken:
A napi szent óra bevezetése
Ne kezdjük a napot azonnal a külső világ ingereivel (hírek, e-mailek). A nap első órája legyen szent, csak a belső énünk táplálására szolgáljon. Ez lehet meditáció, naplóírás, vagy egy kreatív tevékenység. Ez az óra megalapozza a boldogság minőségét az egész napra.
A belső archetípusok megfigyelése
Tudatosítsuk, melyik archetípus van éppen túlsúlyban az életünkben (pl. harcos, gondoskodó, bölcs). Kérdezzük meg magunktól, melyik energia hiányzik. Ha túl sokat dolgozunk a racionális, maszkulin energiákkal, tudatosan hívjuk be az intuitív, befogadó női energiákat, például a pihenés és a csend gyakorlásával.
Az évszakokhoz igazított naptár
Tervezzük meg az évünket a természet ritmusának megfelelően. A tél legyen a tervezés és a belső munka ideje, a tavasz az új projektek kezdetéé, a nyár a megvalósításé, az ősz pedig az értékelésé és az elengedésé. Ne erőltessük a maximális teljesítményt minden évszakban.
Tudatosan lassított cselekvés
Válasszunk ki naponta legalább egy rutincselekedetet, amelyet teljes figyelemmel végzünk. Lehet ez a mosogatás, a séta, vagy a fogmosás. Lassan, tudatosan végezzük, és figyeljük meg az érzéki tapasztalatokat. Ez a gyakorlat fejleszti a jelenlétet és a belső nyugalmat.
A szent tér rendszeres ápolása
Tartsuk tisztán és rendezetten az oltárunkat vagy szent sarkunkat. Rendszeresen változtassuk az elemeket, és használjuk ezt a teret napi rituáléinkhoz. A külső rend teremtése segít a belső rend fenntartásában.
A hála rögzítése
Vezessünk hálanaplót, vagy használjunk hálakövet. Minden este rögzítsük, miért éreztünk hálát. Ez a gyakorlat segít átprogramozni az elmét a bőség és az öröm észlelésére, ami a boldog életvezetés alapja.
Susan Smit tanításaiban a boldogság nem egy távoli célállomás, hanem egy út, amelyet a tudatosság, a rituálé és a természetes ritmusok tisztelete jelöl ki. Az életvezetésünk akkor válik igazán teljessé, ha merünk lelassulni, befelé fordulni, és elfogadni önmagunkat a teljes, árnyékos és fényes valónkban. Ez a belső harmónia a forrása annak a mély, tartós elégedettségnek, amelyet boldogságnak nevezünk.
