Az alkotóerő felszabadítása nem csupán a művészek kiváltsága. Ez egy olyan belső utazás, amely minden ember számára elérhető, aki hajlandó szembenézni a félelmeivel és megengedni magának a játék örömét. Elizabeth Gilbert, a modern kori spiritualitás és önismeret egyik legkiemelkedőbb hangja, radikálisan új megközelítést kínál ehhez a folyamathoz. Az ő filozófiája – amelyet leginkább a Nagy Varázslat című művében fejt ki – segít abban, hogy a kreatív gondolkodás ne szenvedéssel, hanem könnyedséggel és hálával párosuljon.
A hagyományos felfogás szerint a zsenialitás és a kreativitás elválaszthatatlanul összefonódik a gyötrelemmel, a szegénységgel és a drámai életúttal. Gilbert éppen ezt a mítoszt igyekszik lerombolni. Azt állítja, hogy az alkotás egy természetes, örömteli állapot, amelyhez nem kell mártírnak lennünk. Mindössze annyi szükséges, hogy újra felfedezzük a bennünk rejlő gyermeki kíváncsiságot, és megtanuljunk együttműködni azokkal az éteri erőkkel, amelyeket ő inspirációnak nevez.
Az első lépés ennek az újfajta alkotói életnek a megteremtésében, hogy elengedjük azt a görcsös ragaszkodást, miszerint minden, amit létrehozunk, azonnal mestermű kell, hogy legyen. A kreativitás nem egy cél, hanem egy életforma, egy folyamatos párbeszéd a világgal és a saját belső hangunkkal.
A kreatív élet definíciója: a félelem és a kíváncsiság kettőse
Gilbert szerint a kreatív élet nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel kell mondanunk a munkahelyünkön, és teljes egészében az alkotáshoz kell szentelnünk magunkat. Sokkal inkább arról van szó, hogy tudatosan választjuk a félelemmel szemben a kíváncsiságot. A félelem mindig jelen van, mint egy állandó útitárs, de nem engedhetjük, hogy ő vezessen.
A félelem lényegében az ego védekező mechanizmusa, amely meg akar óvni minket a kudarctól, a kritikától és a szégyentől. Ez a belső cenzor folyamatosan azt suttogja, hogy nem vagyunk elég jók, vagy hogy már mindent kitaláltak előttünk. Ezzel szemben a kíváncsiság egy sokkal finomabb, de erősebb motor. A kíváncsiság nem igényli a siker ígéretét, csupán a felfedezés örömét.
Amikor a kíváncsiságot választjuk, a fókusz áthelyeződik a teljesítményről a folyamatra. Nem az eredmény számít, hanem az, hogy mit tanulunk útközben, és mennyire élvezzük a játékot. Ez a váltás kulcsfontosságú az alkotói blokk feloldásában, mivel leveszi a vállunkról a tökéletesség terhét.
A félelem és a kreativitás egyazon tető alatt élnek. De csak az egyikük vezetheti az autót. A te döntésed, melyiküket ülteted a volánhoz.
A bátorság Gilbert értelmezésében nem a félelem hiánya, hanem az a tudatos döntés, hogy a félelem ellenére is megteszünk egy lépést a számunkra fontos irányba. Ez a fajta bátorság nem heroikus, hanem csendes és kitartó. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy folyamatosan merítsünk az inspiráció mély forrásából.
A Nagy Varázslat elmélete: az ötletek, mint entitások
Gilbert talán leginkább forradalmi és ezoterikus elmélete az ötletek természetére vonatkozik. Ő úgy véli, hogy az ötletek nem a mi fejünkben születnek, hanem független, éteri létezők, amelyek folyamatosan keresik azt a humán partnert, aki képes életet adni nekik a fizikai síkon. Ez az elmélet gyökeresen megváltoztatja a felelősség és a birtoklás fogalmát.
Ha egy inspiráló ötlet megérkezik hozzánk, az nem azért van, mert mi vagyunk a legzseniálisabbak, hanem azért, mert az adott pillanatban mi vagyunk a legmegfelelőbb csatorna számára. Az ötlet megkér bennünket, hogy működjünk együtt vele. Ha nem ragadjuk meg, vagy nem szentelünk neki időt, az ötlet továbbáll, és keres magának egy másik alkotót.
Ez a felfogás azonnal leveszi rólunk az alkotói birtoklás terhét. Nem kell tökéletesen végrehajtanunk az ötletet, csupán tisztességesen kell kezelnünk, mint egy vendéget. Ha az ötlet elmegy, az nem a mi kudarcunk, hanem a közös munka hiánya. Ez a szemléletmód segít elkerülni az önostorozást és a perfekcionizmus csapdáit.
Az ötlet, mint entitás, egyfajta kvantumugrás a gondolkodásban. Emlékeztet minket arra, hogy az alkotói folyamat valójában egy misztikus együttműködés a láthatatlan világ és a mi fizikai valóságunk között. A mi feladatunk csupán az, hogy nyitottá és fogadóképesekké váljunk.
Hogyan tartsuk nyitva a csatornát?
A csatorna nyitva tartásához szükség van a belső zaj csillapítására. Ez nem feltétlenül meditációt jelent, bár az segíthet. Jelentheti azt is, hogy minden nap szentelünk egy kis időt annak a tevékenységnek, amelyben az ötletek a legkönnyebben megtalálnak bennünket – legyen az séta a természetben, firkálás egy jegyzetfüzetbe, vagy akár a mosogatás.
A lényeg az, hogy megteremtsük azt a mentális teret, ahol az elme ítélkezés nélkül képes befogadni az új impulzusokat. Az elme csendje elengedhetetlen feltétele annak, hogy meghalljuk az ötletek suttogását.
Az ötletek nem várnak. Mozgó energiák, amelyeknek szükségük van a mozgásra. Ha nem mész velük, ők mennek tovább.
A bátorság alkímiája: hogyan lépjünk túl a perfekcionizmuson?
A perfekcionizmus az alkotóerő egyik legnagyobb ellensége. Gyakran a félelem álcázott formája, amely azt sugallja, hogy ha valamit nem csinálunk meg tökéletesen, akkor inkább ne is csináljuk meg egyáltalán. Gilbert szerint a perfekcionizmus nem más, mint önvédelem, amely megakadályozza a valós munkát.
A kreatív gondolkodás megköveteli a tökéletlenség elfogadását. A bátorság alkímiája abban rejlik, hogy hajlandóak vagyunk "rossz" munkát végezni. Tudatosítanunk kell, hogy az első vázlat, az első próbálkozás, az első lépés szinte mindig hibás, esetlen és félkész lesz – és ez így van jól. Ez a fázis szükséges ahhoz, hogy eljussunk a jobb minőségű munkához.
A kísérletezés, a játék és a hibázás képessége az alkotóerő motorja. Ha minden lépést előre megtervezünk és tökéletesen akarunk kivitelezni, elveszítjük a spontaneitást és a flow élményt. A bátorság azt jelenti, hogy vállaljuk a kockázatot, hogy a végeredmény nem lesz olyan, mint amit elképzeltünk, de a folyamat gazdagító és tanulságos lesz.
A "jó elég" elvének alkalmazása
A „jó elég” elve egy felszabadító Gilbert-i koncepció. Ez azt jelenti, hogy elismerjük a saját korlátainkat, és nem engedjük, hogy a tökéletesség iránti megszállottság megbénítson minket. A „jó elég” munka elvégzése jobb, mint a „tökéletes” munka el nem végzése. Ez különösen igaz azokra, akik hajlamosak az önmegvalósítás útján a végtelenségig halogatni a publikálást vagy a befejezést.
Ez a hozzáállás segít abban, hogy a kitartás ne váljon kényszerré, hanem örömteli, napi rutinná. A kis, következetes lépések sokkal hatékonyabbak, mint a ritka, de tökéletes próbálkozások.
Az isteni engedély: a kreativitás nem kiváltság, hanem jog
Sokan úgy érzik, hogy csak akkor kezdhetnek el alkotni, ha külső engedélyt kapnak rá. Ez lehet egy diploma, egy szakmai elismerés, vagy valaki más jóváhagyása. Gilbert hangsúlyozza, hogy az önmegvalósítás terén az isteni engedélyt saját magunknak kell megadnunk.
A kreativitás nem egy elitista klub tagjainak szóló kiváltság, hanem az emberi lét alapvető része. Mindenki rendelkezik alkotóerővel, függetlenül a tehetség szintjétől, a végzettségétől vagy a társadalmi státuszától. A kulcs az, hogy elengedjük azt a hiedelmet, hogy „nem vagyok elég kreatív”.
Nem kell zseninek lenned ahhoz, hogy alkoss. Csak engedélyt kell adnod magadnak a játékra.
Ez az engedély magában foglalja azt is, hogy elfogadjuk az „amatőr” státuszt. Az amatőr szó eredeti jelentése szerint azt jelenti, hogy valaki szerelemből, örömből csinál valamit (latinul: amare – szeretni). Az amatőrök sokkal szabadabbak, mint a profik, mert nem függenek a munkájuk anyagi sikerétől vagy a külső elismeréstől. Az ő motivációjuk tiszta: a folyamat iránti szeretet.
Ha amatőrként állunk hozzá az alkotáshoz, azonnal megszűnik a teljesítménykényszer. Ez a szabadság elengedhetetlen a könnyed kreatív gondolkodás fenntartásához. Engedélyt adunk magunknak arra, hogy rosszat csináljunk, hogy félbehagyjunk valamit, vagy hogy egyszerűen csak élvezzük a folyamatot, anélkül, hogy a végeredményt el akarnánk adni.
Az alkotói blokk feloldása az engedély által
Az alkotói blokk gyakran abból fakad, hogy az elvárások súlya alatt összeroppanunk. Ha megadjuk magunknak az engedélyt, hogy csak 15 percet foglalkozzunk az adott projekttel, vagy hogy csak firkáljunk valamit a jegyzetfüzetbe, máris feloldódik a feszültség. A kis lépések megengedése a legnagyobb ajándék, amit a kreatív énünknek adhatunk.
Ez a hozzáállás segít abban is, hogy ne azonosuljunk túlzottan az alkotásunkkal. A mű a miénk, de nem mi vagyunk a mű. Ha egy projekt nem sikerül, az nem a mi személyes kudarcunk, csupán egy kísérlet, ami nem vezetett eredményre.
A kitartás könnyed tánca: a napi rutin szentsége
A kitartás elengedhetetlen a kreatív életben, de Gilbert szerint a kitartásnak nem kell fájdalmasnak lennie. A hagyományos alkotói mítoszok gyakran a küzdelmet, a késő éjszakai gyötrődést és a drámai áldozatokat dicsőítik. Gilbert ehelyett a fegyelmezett, de könnyed rutint javasolja.
A kreativitás nem egy szeszélyes múzsa, amely csak ritkán látogat meg. Sokkal inkább egy professzionális viszony, ahol mi, mint alkotók, megjelenünk a munkahelyünkön, még akkor is, ha nincs kedvünk hozzá. Ez a napi rutin szentsége.
Amikor minden nap szánunk egy meghatározott időt az alkotásra – még ha csak 30 percet is –, ezzel egyértelmű üzenetet küldünk az inspirációnak: „Itt vagyok, készen állok a munkára.” Ez a konzisztencia sokkal fontosabb, mint az intenzitás. A kreativitásnak szüksége van a megszokásra, hogy biztonságban érezze magát.
Minden nap jelenj meg a munkahelyeden. Még akkor is, ha a munkahelyed csak a konyhaasztal, és a munka maga csak firkálás. A konzisztencia az inspiráció legnagyobb barátja.
A napi kis lépések felépítik a flow élmény lehetőségét. A flow nem azonnal érkezik, hanem a bemelegítés, a kezdeti ellenállás leküzdése után. A rutin biztosítja azt a keretet, amelyben a tudatalatti elengedheti magát, és elkezdhet dolgozni.
Ez a fajta kitartás nem önkínzás. Ha egy adott napon nem megy a munka, Gilbert azt javasolja, hogy ne erőltessük. Ne üljünk órákig a képernyő előtt szenvedve. Inkább álljunk fel, csináljunk valami mást, és térjünk vissza másnap. A lényeg az, hogy megtiszteljük a kreatív folyamatot azzal, hogy minden nap felajánlunk neki egy lehetőséget.
A kudarctól való megszabadulás: a mellékhatás elmélet
Az alkotás legnagyobb gátja a kudarc és a kritika félelme. Gilbert ezt a problémát a „mellékhatás elmélettel” kezeli. Azt mondja, hogy nem szabad a kreatív gondolkodás céljává tenni a sikert, a hírnevet vagy a pénzt. Ezek a dolgok, ha eljönnek, csupán mellékhatások.
Ha a sikerre fókuszálunk, akkor elveszítjük a belső motivációt, és külső mércékhez kötjük az önmegvalósítás értékét. A kreatív élet valódi jutalma maga a folyamat: a felfedezés, a játék és az a mély belső elégedettség, amit az alkotás ad.
Ha a művészetet csupán a pénzkereset eszközének tekintjük, azzal megfosztjuk a belső varázsától. Gilbert radikálisan azt javasolja, hogy ha lehetséges, tartsuk távol az anyagi elvárásokat az alkotói folyamattól. Ha kell, vállaljunk egy egyszerű, biztonságos munkát (az általa „hűséges partnernek” nevezett foglalkozást), amely fedezi a kiadásainkat, így a kreatív munkánk tiszta maradhat.
Ez a detasment, vagyis elszakadás a kimeneteltől, rendkívül felszabadító. Ha nem a bevétel a tét, akkor sokkal bátrabban kísérletezhetünk, és sokkal könnyebben fogadjuk el a kudarcot.
A kritika kezelése
A kritika elkerülhetetlen velejárója annak, ha megmutatjuk a munkánkat a világnak. Ha elfogadjuk, hogy a siker csak mellékhatás, akkor a kritika is azzá válik: egy külső vélemény, amely nem határozza meg a belső értékünket.
A kulcs az, hogy megtanuljunk különbséget tenni a konstruktív visszajelzés és a rosszindulatú támadás között. Az utóbbit egyszerűen el kell engedni, mivel az gyakran a kritikus saját frusztrációjából fakad. Az előbbit pedig fel lehet használni a fejlődésre, de csak akkor, ha az szolgálja a projektet, és nem rombolja a lelki békénket.
A lelki béke fenntartása a kreatív élet egyik legfontosabb feladata. Ha folyamatosan a külső világ elvárásainak akarunk megfelelni, kiégünk, és elvész az a belső öröm, amiért eredetileg elkezdtük az alkotást.
A szenvedély csapdája helyett: a kíváncsiság, mint iránytű
A modern kultúra gyakran elvárja tőlünk, hogy találjuk meg az egyetlen, mindent felemésztő szenvedélyünket, és ezt kövessük. Gilbert óva int ettől a megközelítéstől, mivel a szenvedély gyakran túl nagy nyomást helyez ránk, és a kudarc félelme miatt bénítóvá válhat.
Ehelyett a kíváncsiság sokkal jobb iránytű. A kíváncsiság halkabb, könnyedebb, és nem igényel azonnali elköteleződést. A kíváncsiság arra ösztönöz, hogy nézzünk utána a dolgoknak, próbáljunk ki új területeket, és élvezzük a felfedezést anélkül, hogy a végleges célra fókuszálnánk.
Ha a szenvedély elvárása helyett a kíváncsiság apró morzsáit követjük, a kreatív életünk sokkal gazdagabbá válik. Lehet, hogy ma a festészet érdekel, holnap a kertészkedés, holnapután pedig a programozás. Minden apró kreatív gondolkodás és kísérlet táplálja a fő alkotóerőnket.
A kíváncsiság egy folyamatosan mozgó energia, amely megakadályozza, hogy beleragadjunk egyetlen projektbe vagy szerepbe. Ez a rugalmasság elengedhetetlen a hosszú távú inspiráció fenntartásához.
A kreatív élet, mint mozaik
Tekintsünk az alkotói életünkre, mint egy mozaikra, ahol minden apró darab – legyen az egy hobbi, egy mellékprojekt, vagy egy befejezetlen kísérlet – hozzájárul a teljes képhez. Nem kell, hogy egyetlen monolitikus mű határozzon meg minket.
Ez a megközelítés különösen fontos a kiégés megelőzésében. Ha egy területen elakadunk, egyszerűen átválthatunk egy másikra, amelyet a kíváncsiságunk éppen feltárt. Ez a váltás nem menekülés, hanem az alkotóerő újratöltése.
Az alkotói blokk feloldása: a flow és a játékosság
Az alkotói blokk valójában a túlzott elvárások és a félelem kombinációja. Gilbert filozófiája szerint a blokk feloldásának legjobb módja a játékosság és a flow élmény keresése.
A flow az az állapot, amikor teljesen elmerülünk a tevékenységben, elveszítjük az időérzékünket, és az ego elhalkul. Ez az az állapot, amikor az ötletek a legkönnyebben áramlanak. A flow élmény eléréséhez azonban nem kell erőltetni a dolgokat.
A játékosság a kulcs. Kezdjük a munkát egy szándékosan rossz, könnyed és tét nélküli hozzáállással. Például, ha írunk, ne azzal kezdjük, hogy „megírom életem regényét”, hanem azzal, hogy „csak firkálok tíz percig, és megnézem, mi sül ki belőle”.
Ez a könnyedség az, ami megnyitja a kaput az inspiráció felé. Az inspiráció nem szereti a feszültséget és a görcsöt; a játékos, felszabadult lelkiállapotot kedveli.
A „szent gátlástalanság” gyakorlata
Gilbert arra ösztönöz, hogy gyakoroljuk a „szent gátlástalanságot”. Ez azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy az ötletek a lehető legszabadabban áramoljanak, anélkül, hogy azonnal szerkesztenénk vagy kritizálnánk őket. Ez különösen igaz a kezdeti fázisban. A belső kritikusnak megvan a maga helye, de az a szerkesztés fázisa, nem az alkotásé.
A gátlástalanság lehetővé teszi, hogy felfedezzük azokat a váratlan fordulatokat és mélységeket, amelyeket a tudatos elme soha nem talált volna meg. Ez a spontaneitás a valódi kreatív gondolkodás forrása.
Az alkotás egyfajta spirituális gyakorlat, amelyben elengedjük az ellenőrzést, és rábízzuk magunkat egy nagyobb erőre – az inspirációra, vagy ahogy Gilbert nevezi, a Nagy Varázslatra.
A kreatív élet fenntartása: az anyagi biztonság és a lelki béke
Az ezoterikus magazinok lapjain gyakran olvashatunk a spirituális gazdagságról, de a kreatív élet fenntartása magában foglalja a gyakorlati kérdéseket is. Gilbert az egyik legőszintébb szerző ebben a tekintetben: hangsúlyozza az anyagi biztonság fontosságát.
Sok művész érzi úgy, hogy az igazi művésznek szegénynek kell lennie, és szenvednie kell a műveiért. Ez a mítosz rendkívül káros. A pénzügyi stressz elvonja az energiát az alkotástól, és szorongást szül, ami megöli a flow élmény lehetőségét.
Gilbert javaslata egyszerű: ne hagyd, hogy a művészeted tartson el téged, legalábbis kezdetben ne. Válassz egy stabil, de nem túl megterhelő munkahelyet, amely biztosítja a számlák kifizetését. Ez a „hűséges partner” munka nem feltétlenül a szenvedélyed, de a szabadságodat garantálja.
Amikor a megélhetés nem függ az alkotás sikerétől, a kreatív gondolkodás felszabadul. A művészet tiszta maradhat, és nem kell kompromisszumokat kötnöd a piac igényeinek megfelelően. Ez az anyagi függetlenség a lelki béke alapja.
A spirituális kiegyensúlyozottság
A lelki béke megőrzése a kreatív életben folyamatos kihívás. Az alkotók hajlamosak a túlzott azonosulásra a munkájukkal, ami sebezhetővé teszi őket a külső kritikával szemben.
A kiegyensúlyozottság elérése érdekében fontos, hogy a kreatív tevékenységet ne tekintsük az egyetlen identitásunknak. Gilbert bátorít arra, hogy legyenek más forrásai is az örömnek és az elégedettségnek: barátok, család, hobbi, sport. Ez a sokszínűség segít abban, hogy ha az egyik területen kudarc ér, a teljes énünk ne roppanjon össze.
A kreatív élet valójában egy önismereti utazás, amelyben folyamatosan tanuljuk, hogyan kezeljük az elutasítást, a bizonytalanságot és a saját belső cenzorunkat. A bátorság abban rejlik, hogy minden nap visszatérünk a munkához, még akkor is, ha a világ nem figyelt fel ránk.
Gilbert öröksége: egy újfajta spirituális alkotói etika
Elizabeth Gilbert forradalmi megközelítése abban rejlik, hogy a kreativitást kiszakítja a tragikus művészi sors hagyományos keretei közül, és a mindennapi spirituális gyakorlat szintjére emeli. Az ő etikai rendszere az optimizmusra, a játékosságra és a felelősségvállalásra épül.
A Nagy Varázslat üzenete, hogy a kreatív élet a lehető legteljesebb élet. Ez egy lehetőség arra, hogy folyamatosan növekedjünk, tanuljunk és párbeszédet folytassunk a világgal. A mi felelősségünk az, hogy a lehető legjobb partnerei legyünk az ötleteinknek, és megtiszteljük az inspiráció ajándékát.
A kreatív gondolkodás mint szolgálat
Amikor elengedjük az eredményre vonatkozó elvárásokat, a kreatív munka átalakulhat egyfajta szolgálattá. Nem azért alkotunk, hogy hírnevet szerezzünk, hanem azért, mert a művet létre kell hozni. Ez a belső kényszer, ez a tiszta alkotóerő az, ami valóban számít.
A folyamat során a saját belső világunk rendszereződik, és ez a rend sugárzik kifelé. Azáltal, hogy megengedjük magunknak a kreativitás örömét, példát mutatunk másoknak is, hogyan szabadíthatják fel a saját önmegvalósítás iránti vágyukat.
A Gilbert-i etika lényege a bizalom: bízzunk abban, hogy ha mi megtesszük a magunkét – megjelenünk a munkahelyünkön, nyitottak maradunk –, akkor az univerzum is megteszi a magáét, és elküldi az ötleteket. Ez a bizalom adja a legnagyobb erőt a hosszú távú kitartáshoz.
Összefoglaló táblázat: Gilbert 5 alapelve a kreatív élethez
| Alapelv (Gilbert szerint) | Magyarázat | Hatás az alkotóerőre |
|---|---|---|
| Bátorság | A félelem elismerése, de a kíváncsiság választása a félelem helyett. | Lehetővé teszi a kísérletezést és a hibázást. |
| Engedély | Saját magunknak adjuk meg az engedélyt a játékra és az alkotásra, függetlenül a tehetségtől. | Feloldja a perfekcionizmust és az alkotói blokkot. |
| Kitartás | A napi rutin és a konzisztencia szentsége, könnyed, fegyelmezett munka. | Fenntartja az inspiráció áramlását és a flow élményt. |
| Bizalom | Bízni abban, hogy az ötletek megtalálnak minket, ha nyitva tartjuk a csatornát. | Segít elengedni a görcsös kontrollt. |
| Elengedés (Mellékhatás) | A siker, pénz és hírnév melléktermékek; a valódi jutalom maga a folyamat. | Felszabadít a piaci elvárások nyomása alól, megőrzi a lelki béket. |
A kreatív gondolkodás mint spirituális gyakorlat
Gilbert filozófiája mélyen gyökerezik a spiritualitásban, de nem vallási értelemben. Sokkal inkább arról van szó, hogy az alkotás egyfajta meditáció, egy módja annak, hogy kapcsolatba lépjünk a láthatatlan világgal és a saját legmélyebb énünkkel. Amikor alkotunk, valójában a lélek nyelvén beszélünk.
A kreatív gondolkodás nem egy luxuscikk, hanem egy létszükséglet. Ha elfojtjuk az alkotóerőt, az frusztrációt, kiégést és elégedetlenséget okoz. A kiút ebből a csapdából az, ha minden nap szánunk egy kis időt arra, hogy hallgassunk a belső hangunkra, és kövessük a kíváncsiságunkat.
Ez a mindennapi spirituális gyakorlat magában foglalja az alázatot is. El kell ismernünk, hogy nem mi irányítjuk a teljes kreatív folyamatot. Mi csak a hordozói vagyunk az ötleteknek, a csatornák, amelyeken keresztül az univerzum kifejezi magát. Ez az alázat felszabadító, mert leveszi rólunk a zsenialitás terhét.
Az Elizabeth Gilbert-i módszer végső soron arról szól, hogy hogyan élhetünk teljesebb, gazdagabb életet anélkül, hogy feladnánk a belső örömünket a külső elismerésért cserébe. A Nagy Varázslat mindannyiunkban ott rejtőzik; csak el kell érnünk a belső engedélyünket, hogy szabadon használhassuk azt.
A bátorság, a kitartás és a játékos kíváncsiság hármasa a kulcs ahhoz, hogy a kreatív életünk ne egy küzdelem, hanem egy könnyed, folyamatosan áramló felfedezőút legyen. Végül is, a legnagyobb alkotás maga az élet, amelyet élünk.
