A kreatív gondolkodás nem csupán egy veleszületett tehetség, hanem egy olyan készség, amely tudatos gyakorlással és megfelelő belső ráhangolódással fejleszthető. Ahhoz, hogy valóban eredeti ötletek szülessenek, elengedhetetlen a megszokott gondolati sémák elhagyása, és a tudatalatti mélyebb rétegeinek feltárása. Ez a folyamat nem a véletlen műve, hanem egy jól strukturált utazás, amely során a belső kritikus elnémul, és teret enged a tiszta, akadálytalan inspirációnak. A valódi áttörés ott kezdődik, ahol a logika találkozik az intuícióval, megteremtve a teremtő áramlatot.
A modern élet gyakran a gyors megoldásokra és a lineáris logikára sarkall bennünket, elfojtva ezzel a divergens gondolkodás képességét. Pedig az innováció kulcsa abban rejlik, hogy képesek legyünk olyan összefüggéseket meglátni, amelyek mások számára láthatatlanok. Ez a belső munka megköveteli a mentális higiéniát, a félelem elengedését a hibázástól, és a kíváncsiság állandó ébren tartását. A következő módszerek és technikák célja, hogy tudatosan beavatkozzunk a gondolkodási folyamatba, garantálva ezzel a friss, személyes forrásból fakadó ötletek megszületését.
A kreatív blokk feloldása és a belső cenzúra elnémítása
Mielőtt bármilyen strukturált ötletelési technikába kezdenénk, feltétlenül szükséges a belső akadályok elhárítása. A kreatív blokk gyakran nem inspirációhiányból fakad, hanem a túlzott önkritikából, a perfekcionizmusból vagy a kudarctól való félelemből. Ez a belső cenzor, a kritikus én, folyamatosan értékeli és elutasítja a még formálódóban lévő gondolatokat, mielőtt azok egyáltalán a felszínre törhetnének. Ezt a hangot fel kell ismernünk, és ideiglenesen el kell némítanunk a kezdeti ötletelési fázisban.
Az egyik leghatékonyabb módja a blokk oldásának a tudatos írás vagy szabad asszociáció gyakorlása. Reggelente, ébredés után közvetlenül, szánjunk tíz percet arra, hogy leírjuk minden gondolatunkat, ítélkezés nélkül. Ennek a technikának a célja nem a koherens tartalom létrehozása, hanem a mentális szennyvízcsatorna kitisztítása, lehetővé téve, hogy a friss, tiszta gondolatok akadálytalanul áramolhassanak. Ez a rituálé segít elválasztani a kritikus ént a teremtő éntől.
A kreativitás az a képesség, hogy elhiggyük, a belső káoszunkból rendet teremthetünk – de ehhez először el kell fogadnunk a káoszt.
A perfekcionizmus szintén komoly gátat jelent. Amikor a cél azonnal a hibátlan eredmény, a félelem a hibázástól megbénítja az ötletgenerálást. A kreatív folyamat kezdeti szakaszában tudatosan törekedni kell a mennyiségre a minőség rovására. Minél több, akár abszurdnak tűnő ötletet gyűjtünk össze, annál nagyobb az esélye annak, hogy köztük rejtőzik az egyetlen, valóban áttörő megoldás. Ez a fázis a divergens gondolkodás tiszta játéka, ahol minden lehetőség nyitott és elfogadott.
A tudatalatti erejének csatornázása: Az inkubáció művészete
Az eredeti ötletek ritkán születnek meg a munkaasztalnál, feszült koncentráció közben. A legnagyobb felfedezések és művészi áttörések gyakran akkor következnek be, amikor az elme ellazul, és a tudatos kontroll alábbhagy. Ezt a fázist nevezzük inkubációnak, amely során a tudatalatti dolgozik a problémán, miközben mi valami egészen mással foglalkozunk.
Az inkubáció tudatos alkalmazása azt jelenti, hogy miután alaposan átrágtuk magunkat a problémán, és összegyűjtöttük az összes releváns információt, szándékosan elengedjük azt. Kilépünk a megszokott környezetből – sétálunk a természetben, sportolunk, vagy egyszerűen csak pihenünk. A természetben töltött idő különösen hatékony, mivel a ritmusok és a minták megfigyelése stimulálja az agy asszociációs központjait, és segít a lineáris gondolkodásmódtól való eltávolodásban.
A álommunka egy mélyebb szintű inkubációs technika. Lefekvés előtt koncentráljunk a megoldandó problémára, és kérjük meg a tudatalattit, hogy éjszaka dolgozzon rajta. Tartsunk az ágy mellett jegyzetfüzetet és tollat, hogy ébredés után azonnal rögzíthessük az álmokból fakadó képeket, szimbólumokat vagy részleges megoldásokat. Az álmok nyelve szimbolikus és metaforikus, ami gyakran olyan friss perspektívát nyújt, amelyet a logikus elme soha nem talált volna meg.
Az áramlat élménye, vagy a *flow* állapot, nem passzív pihenés, hanem egy mély, fókuszált tudatállapot, ahol a teremtő energia akadálytalanul áramlik a belső forrásból a külső megvalósulás felé.
Strukturált ötletelési módszerek: A keretek, amelyek szabadságot adnak
Bár a kreativitás a szabadságról szól, a legjobb ötletek gyakran strukturált keretek között születnek. Ezek a módszerek arra kényszerítik az elmét, hogy új, szokatlan utakon járjon, megkerülve a megszokott válaszokat. A strukturált technikák segítenek abban, hogy a belső kritikus helyett a módszer szabjon irányt, garantálva ezzel a diverzitást és az újszerűséget.
A SCAMPER technika: Újraformálás és átalakítás
A SCAMPER egy mozaikszó, amely egy sor cselekvést jelöl, melyekkel egy meglévő terméket, szolgáltatást vagy folyamatot új perspektívába helyezhetünk. Ez a módszer rendkívül hatékony, amikor egy már létező koncepciót akarunk radikálisan fejleszteni, vagy új alkalmazási területet keresni számára. A SCAMPER segít a meglévő elemek újrahasznosításában, és a megszokott funkciók kreatív átértelmezésében.
| Betű | Jelentés (magyarul) | Kérdés | Példa |
|---|---|---|---|
| S | Helyettesítés (Substitute) | Mi mást használhatnánk helyette? Milyen anyag, energiaforrás, vagy személy helyettesíthető? | Hagyományos üveg helyett újrahasznosított papírt használni a csomagoláshoz. |
| C | Kombinálás (Combine) | Mit lehetne összevonni, hogy új funkció szülessen? Milyen ötleteket vagy célokat lehetne ötvözni? | Kávézó és könyvtár funkció összevonása egyetlen térben. |
| A | Alkalmazás (Adapt) | Mit lehetne más területről adaptálni? Milyen más kontextusban működne ez az ötlet? | Egy katonai logisztikai rendszer alkalmazása a kórházi ellátási láncra. |
| M | Módosítás/Nagyítás (Modify/Magnify) | Mit lehetne megnövelni, erősebbé tenni, vagy megváltoztatni? Hogyan lehetne a méretet, formát, vagy színt variálni? | Egy apró alkatrész drasztikus felnagyítása művészeti installációvá. |
| P | Más célra használat (Put to another use) | Milyen más felhasználási területe van? Ki más tudná használni? | Egy régi gumiabroncsból kerti ülőke vagy virágtartó készítése. |
| E | Kiküszöbölés/Elhagyás (Eliminate) | Mit lehetne elhagyni, csökkenteni, vagy leegyszerűsíteni? Mi a lényeg, és mi a felesleges? | A csomagolás teljes elhagyása, vagy a termék használati utasításának minimalizálása. |
| R | Megfordítás/Átrendezés (Reverse/Rearrange) | Mi történne, ha fordítva csinálnánk? Mi lenne a sorrend, ha megfordítanánk a folyamatot? | A szolgáltatási folyamat megfordítása: a vevő kezdi a tervezést, nem a gyártó. |
A SCAMPER technika alkalmazása során kritikus, hogy minden betűre szánjunk elegendő időt, és ne engedjük, hogy a racionális elme azonnal elutasítsa a szokatlan asszociációkat. A radikális megfordítás (Reverse) fázis különösen provokatív, és gyakran vezet a legváratlanabb, mégis zseniális áttörésekhez.
Asszociációs háló és véletlen szavak módszere
Az asszociációs technikák lényege, hogy megszakítjuk az agy megszokott logikai útvonalait, és bevezetünk egy véletlenszerű, külső elemet, amely új kapcsolatokat teremt. Ez az idegen elem katalizátorként működik, és olyan gondolatokat kényszerít a felszínre, amelyek a közvetlen problémamegoldás során rejtve maradnának.
A véletlen szó generálása egyszerű, de erőteljes eszköz. Vegyünk elő egy könyvet, és becsukott szemmel mutassunk rá egy szóra. Ezt a véletlenszerű szót (például: „szikla”, „méz”, „telefon”) kapcsoljuk össze a megoldandó problémánkkal. Kérdezzük meg magunktól: Hogyan kapcsolódik a „telefon” a pénzügyi tervezéshez? Ez a látszólagos abszurditás kényszeríti az elmét a metaforikus gondolkodásra és a kreatív analógiák használatára.
A vizuális asszociáció hasonló elven működik, de képeket használ. Keressünk egy teljesen irreleváns képet (pl. egy sivatagi tájat, egy ősi szimbólumot, vagy egy gyermekrajzot), és próbáljunk meg legalább öt különböző módon összefüggést találni a kép és a megoldandó feladat között. Ez a vizuális beavatkozás különösen jól működik azoknál, akik a jobb agyféltekés, intuitív gondolkodás felé hajlanak.
Az igazi kreativitás nem a nulláról való építkezés, hanem a meglévő elemek újszerű, addig ismeretlen kombinációja, amelyet a tudatalatti mélyén rejlő hálózatok tesznek lehetővé.
A hat gondolkodó kalap módszere: Szerepek és perspektívaváltás
Edward de Bono nevéhez fűződő Hat Gondolkodó Kalap technika lehetővé teszi, hogy egy problémát hat különböző, szándékosan korlátozott perspektívából közelítsünk meg. A módszer kulcsa, hogy a résztvevők (vagy önmagunk, ha egyedül dolgozunk) egyszerre csak egyféle gondolkodási módot aktiválhatnak. Ez megakadályozza a tipikus vitákat, ahol a résztvevők egyszerre próbálnak érzelmileg reagálni, logikusan elemezni és kritikusan ítélkezni.
A kalapok színei a gondolkodás meghatározott típusait jelölik, és minden kalap viselésekor kizárólag az adott szerepnek megfelelő kérdéseket és válaszokat szabad feltenni. Ez a strukturált szerepjáték felszabadítja a kreatív energiákat, mivel ideiglenesen feloldja a személyes kötődést a gondolatokhoz.
- Fehér Kalap (Tények és adatok): Objektív, semleges fókusz. Milyen információkkal rendelkezünk? Milyen adatok hiányoznak? Csak tényekre és számokra koncentrálunk, érzelmek és vélemények nélkül.
- Piros Kalap (Érzelmek és megérzések): Szubjektív, intuitív fókusz. Mit érzek ezzel kapcsolatban? Milyen a belső megérzésem? Itt szabad kimondani a félelmeket, előérzeteket és zsigeri reakciókat, indoklás nélkül.
- Fekete Kalap (Kritika és kockázat): Óvatos, kritikus fókusz. Miért nem fog ez működni? Milyen kockázatok vannak? Mi a gyenge pontja az ötletnek? Ez a kalap védi a csoportot a felelőtlen döntésektől.
- Sárga Kalap (Optimizmus és előnyök): Pozitív, konstruktív fókusz. Milyen előnyei vannak ennek az ötletnek? Miért érdemes megcsinálni? Milyen a legjobb forgatókönyv? A sárga kalap a reményt és a pozitív lehetőségeket keresi.
- Zöld Kalap (Kreativitás és új ötletek): Divergens, provokatív fókusz. Milyen új, szokatlan ötletek merülnek fel? Mi van, ha fordítva csináljuk? Ez a tiszta ötletgenerálás fázisa, ahol semmi sem túl őrült.
- Kék Kalap (Folyamatmenedzsment): Kontroll, szervezés fókusz. Mi a következő lépés? Milyen sorrendben használjuk a kalapokat? A kék kalap a moderátor szerepe, aki irányítja a gondolkodási folyamatot és összegzi az eredményeket.
A módszer sikere abban rejlik, hogy mindenki egyszerre viseli ugyanazt a kalapot, így a kollektív energia egy irányba fókuszál. A Zöld Kalap fázisban a kreatív feszültség maximális, mivel a kritika (Fekete Kalap) ideiglenesen fel van függesztve.
A test és a mozgás szerepe a mentális áttörésben
A kreatív gondolkodást sokan kizárólag agyi tevékenységnek tekintik, pedig a test és a mozgás kritikus szerepet játszik a mentális rugalmasság fenntartásában. A testmozgás, a séta, vagy akár a ritmikus mozgások segítik az agyféltekék közötti kommunikációt, és felszabadítják a gondolkodást a lineáris kényszerek alól.
Amikor fizikailag mozgunk, az agyban olyan kémiai anyagok szabadulnak fel, amelyek növelik a fókusz képességét és elősegítik az új idegi kapcsolatok kialakulását. A séta, különösen a természetben, ideális ritmust biztosít a gondolkodáshoz. Nem túl intenzív, de elegendő ahhoz, hogy a tudatos elme kissé elkalandozzon, és a tudatalatti előtérbe kerülhessen. Sok nagy gondolkodó és művész a sétát használta a legbonyolultabb problémák megoldására.
A tánc és a ritmus még mélyebb szinten működik. A ritmikus mozgás szinkronizálja az agyhullámokat, elősegítve a theta állapot elérését, amely a mély meditációhoz és a spontán kreatív bevillanásokhoz kapcsolódik. Ha elakadtunk egy ötletelési folyamatban, érdemes felállni, és öt percig szabadon mozogni a zenére, elengedve a test feszültségét. Ez a rövid szünet gyakran azonnali áttörést eredményez.
A környezet mint inspirációs forrás
A fizikai környezetünk közvetlenül befolyásolja a mentális állapotunkat és a kreativitásunkat. A rendetlenség és a túlzott vizuális zaj szűkítheti a fókuszt, míg a tudatosan kialakított, inspiráló tér elősegíti a tágabb perspektívát.
Fontos, hogy legyen egy kijelölt „kreatív sarok” vagy stúdió, amely mentes a hétköznapi zavaró tényezőktől. Ez a tér nem feltétlenül kell, hogy tökéletesen rendezett legyen; sokak számára a vizuális ingerek – könyvek, képek, tárgyak – kaotikus, de inspiráló gyűjteménye segíti a szabad asszociációt. A lényeg, hogy a tér támogassa a divergens gondolkodást, és ne a konvergens, feladatorientált munkát.
A fény és a színek pszichológiája is jelentős. A kék szín például a nyugalmat és a hatékonyságot segíti, míg a zöld a kreativitást és a növekedést. A természetes fény maximalizálása, vagy a színes fények bevetése (kísérleti jelleggel) megváltoztathatja az elme hangulatát, és új energiaszintet hozhat a gondolkodási folyamatba. A környezetünk alkímiája alapvető eleme az ötletgenerálásnak.
A kritikus elemzés és a konvergens gondolkodás tudatos bevezetése
Bár a kreativitás kezdeti fázisa a divergens gondolkodásról szól, a valódi áttörő ötlet kiválasztása és megvalósítása megköveteli a konvergens gondolkodást, azaz a szűkítést és az értékelést. A hiba gyakran ott van, hogy túl korán kezdjük a szűkítést, elfojtva ezzel a potenciálisan zseniális, de még kiforratlan ötleteket.
A kreatív folyamatnak két elkülönített szakaszra kell bomlania: a generálásra és az értékelésre. Csak miután összegyűjtöttünk legalább 50-100 ötletet, léphetünk át a konvergens fázisba. Ebben a szakaszban alkalmazhatunk szűrőket és értékelési kritériumokat, de fontos, hogy ezek a kritériumok ne legyenek túl szigorúak a kezdeti stádiumban.
A DOT-módszer és a Pareto-elv alkalmazása
A DOT (Dot Voting) módszer egy egyszerű, de hatékony technika a csoportos ötletelés eredményeinek gyors szűkítésére. Minden résztvevő kap egy meghatározott számú matricát (pontot), amit a legígéretesebbnek tartott ötletekre ragaszthat. Ez a vizuális rangsorolás gyorsan megmutatja, melyek azok az ötletek, amelyek a legnagyobb kollektív energiát hordozzák. Ezután a legtöbb pontot kapott ötletekre koncentrálunk, és mélyebben elemezzük azokat.
A Pareto-elv (80/20 szabály) alkalmazása a kreativitásban azt jelenti, hogy az összes generált ötletnek csak 20%-a fogja adni a végső eredmény 80%-át. A feladat a konvergens fázisban az, hogy azonosítsuk azt a kritikus 20%-ot. Ehhez használhatunk olyan kritériumokat, mint:
- Megvalósíthatóság (idő és költség)
- Eredetiség (mennyire tér el a megszokottól)
- Impakt (milyen hatást gyakorol a célra)
- Belső rezonancia (mennyire rezonál az ötlet a belső értékekkel)
A szűkítés során ne feledkezzünk meg a „gyengén szunnyadó” ötletekről sem. Néha egy ötlet elsőre nem tűnik jónak, de egy kis módosítással vagy egy másik ötlettel való kombinációval (lásd SCAMPER) válhat belőle az áttörés. A kritikus értékelés célja nem az elpusztítás, hanem a finomítás.
A prototípus és a kísérletezés spirituális aspektusa
Az ötlet születése csak a folyamat fele. Ahhoz, hogy egy gondolat valóban eredeti és hatásos legyen, ki kell lépnie a mentális síkról, és meg kell testesülnie a fizikai valóságban. Ez a megtestesülés a prototípus készítése, amely a kísérletezés és a folyamatos finomítás fázisa.
A prototípus spirituális aspektusa abban rejlik, hogy ez az a pont, ahol a félelem a kudarctól a legnagyobb. Ha egy ötletet gyorsan, alacsony költséggel és energiával tesztelünk, csökkentjük a befektetett érzelmi tőkét, és növeljük a tanulás sebességét. A kreatív ember nem fél a hibáktól; a hibát visszajelzésként, nem pedig ítéletként kezeli.
A prototípusoknak nem kell tökéletesnek lenniük; a céljuk, hogy gyorsan megmutassák, mi működik, és mi nem. Ez a fázis támogatja az iteratív tervezést, amely a kreativitás egyik legfontosabb motorja. Minden kudarc egy lépéssel közelebb visz a végső, eredeti megoldáshoz, feltéve, hogy képesek vagyunk megőrizni a játékos, kíváncsi hozzáállást.
A legmélyebb kreatív forrás mindig a hitben gyökerezik: a hitben, hogy a megoldás létezik, és a hitben, hogy képesek vagyunk azt a láthatatlanból a láthatóba hozni.
A tudatos bemenet és a diverzitás táplálása
Az agyunk egy feldolgozó egység: az output minősége nagymértékben függ az input minőségétől. Ahhoz, hogy valóban eredeti ötletek szülessenek, folyamatosan táplálni kell az elmét változatos, szokatlan és inspiráló információkkal. Az egysíkú, szakterületre korlátozott bemenet csak ismétlést eredményez.
A szándékos keresztezés
A kreativitás gyakran két, látszólag összefüggéstelen terület találkozásából születik. Ez a szándékos keresztezés azt jelenti, hogy tudatosan fogyasztunk tartalmat olyan területekről, amelyek teljesen idegenek a saját szakterületünktől. Egy marketingszakember olvashat kvantumfizikáról, egy mérnök tanulmányozhatja a zen buddhizmust, vagy egy író elmerülhet az ókori mezőgazdasági módszerekben.
Ezek a szokatlan bemenetek új metaforákat, analógiákat és struktúrákat nyújtanak, amelyek felhasználhatók a saját problémáink megoldására. A mély tanulás és a széles látókör elengedhetetlen a valódi innovációhoz. Minél több a belső referenciapont, annál több újszerű kapcsolatot képes létrehozni a tudatalatti.
A művészet és a kultúra befogadása
A művészet, különösen az, amely provokál, megkérdőjelez vagy érzelmileg megérint, kulcsfontosságú a kreatív kapacitás fenntartásában. A kiállítások látogatása, a zenehallgatás, a színházi előadások megtekintése mind olyan nonverbális információkat nyújtanak, amelyek táplálják az intuíciót és a holisztikus gondolkodást. A művészi kifejezés megfigyelése segít abban, hogy elengedjük a szavak és a lineáris logika béklyóját.
Érdemes bevezetni a napi rutinba a „csodálkozás idejét”. Ez lehet tíz perc, amikor egy szokatlan tárgyat, egy természeti jelenséget, vagy egy komplex műalkotást vizsgálunk, pusztán a kíváncsiság kedvéért, anélkül, hogy azonnal meg akarnánk érteni vagy hasznosítani akarnánk. Ez az idő a befogadás és a belső gazdagodás szent pillanata.
A kreatív rituálék ereje: A belső tér szinkronizálása
A kreatív zsenik gyakran szigorú rituálékat követtek, nem babonából, hanem azért, mert a rituálék segítenek az elme felkészítésében, és a teremtő állapotba való átlépésben. A rituálé egy tudatos jelzés a tudatalatti számára, hogy most következik az a fázis, ahol a megszokott szabályok felfüggesztődnek, és a teremtés kezdődik.
A meditáció és a vizualizáció
A meditáció alapvető eszköz a kreativitás fejlesztésében, mivel csökkenti a stresszt, lelassítja a gondolatok áramlását, és hozzáférést biztosít az agy mélyebb, intuitív rétegeihez. A kreatív meditáció során nem a gondolatok teljes elengedése a cél, hanem a fókuszálás egy belső képre, egy megoldandó problémára, vagy egy kívánt eredményre.
A célzott vizualizáció során képzeljük el, hogy már megszületett az eredeti ötlet, és érezzük annak a megvalósulásnak az örömét és energiáját. Ez a technika nem csupán álmodozás; ez a tudatalatti programozása arra, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat a megoldás megtalálására összpontosítsa. Ha az elme már látja a célt, hatékonyabban keresi az odavezető utakat.
A kreatív napló és a tudatos feljegyzések
A kreatív napló nemcsak a gondolatok tárolására szolgál, hanem a belső párbeszéd rögzítésére is. Ez a napló lehet vizuális (kollázsok, rajzok), szöveges (szabad írás, vers), vagy vegyes. A lényeg, hogy a feljegyzések ne legyenek lineárisak vagy logikusak. Használjunk színes tollakat, vázlatokat, diagramokat, amelyek tükrözik a gondolatok kaotikus, de energikus természetét.
A napló vezetésének célja, hogy rögzítsük azokat a spontán bevillanásokat, amelyek az inkubációs fázisból születnek, mielőtt a racionális elme elfelejtené vagy elvetné azokat. A napló egy szent hely, ahol a legőrültebb ötletek is érvényesek, és ahol a belső kritikusnak nincs beleszólása.
Az interdiszciplináris együttműködés és a külső nézőpont
A valóban radikális ötletek ritkán születnek elszigeteltségben. A különböző szakterületek és gondolkodásmódok találkozása elengedhetetlen a megszokott paradigmák áttöréséhez. Az együttműködés nem csupán a feladatok megosztását jelenti, hanem a perspektívák szándékos ütköztetését.
A „Devil’s Advocate” és a szerepváltás
Amikor egy ötleten dolgozunk, hajlamosak vagyunk beleszeretni a saját megoldásainkba, ami vakká tesz minket a gyenge pontok iránt. Használjuk a „Devil’s Advocate” (ördög ügyvédje) technikát, ahol szándékosan felvesszük az ötlet legkeményebb kritikusának szerepét. Ez a szerepváltás segít azonosítani a rejtett kockázatokat és a hiányosságokat, még mielőtt a külső világ megtenné.
Ha csoportban dolgozunk, hívjunk meg olyan embereket az ötletelésre, akiknek a szakterülete vagy a gondolkodásmódja teljesen eltér a miénktől. Egy művész nézőpontja egy mérnöki problémánál, vagy egy gyermek őszinte kérdései egy komplex üzleti stratégiával kapcsolatban, gyakran azonnali rálátást adnak a rejtett megoldásokra. A diverzitás a kreativitás legfőbb tápláléka.
A „Mi lenne, ha…?” kérdések ereje
A kreatív gondolkodás alapja a feltételezések megkérdőjelezése. A „Mi lenne, ha…?” kérdések tudatos használata arra kényszerít, hogy elhagyjuk a jelenlegi korlátokat és a kényszereket. Ezek a kérdések a lehetetlen feltételezés mentén haladnak, és arra ösztönöznek, hogy képzeljük el a tökéletes, akadálymentes megoldást.
Példák: Mi lenne, ha a pénz nem számítana? Mi lenne, ha a termékünk a gravitáció ellen működne? Mi lenne, ha a célközönségünk kétszer olyan intelligens lenne? A válaszok, amelyeket ezekre az abszurd kérdésekre adunk, gyakran tartalmazzák a valódi, de eddig elrejtett lehetőségeket.
A kreatív gondolkodás egy folyamatos utazás, amely során a belső forrásainkat tisztítjuk, a tudatalattit programozzuk, és a tudatos elmét strukturált keretek közé tereljük. Az eredeti ötletek nem véletlenek, hanem a tudatos bemenet, a belső elengedés és a szándékos kísérletezés eredményei. A legfontosabb, hogy fenntartsuk a játékos, nyitott hozzáállást, és higgyünk abban, hogy a legmélyebb és legzseniálisabb megoldások már bennünk szunnyadnak, csak a megfelelő módszerre várnak, hogy a felszínre törhessenek.
