Sokunk, akik elköteleztük magunkat a lelki fejlődés útján, szembesülünk azzal a belső feszültséggel, amit a partnerünk látszólagos „földhözragadtsága” okoz. A modern ezotéria gyakran egy idealizált képet fest elénk arról, hogy a tökéletes társnak kristályokkal kell meditálnia, azonos könyveket kell olvasnia, és a csakrákat ugyanolyan mélységben kell értenie, mint nekünk. Ha a valóság ettől eltér, ha a partnerünk inkább a hétköznapi életben, a gyakorlati teendőkben leli örömét, könnyen felmerül a kérdés: vajon ez a kapcsolat hosszú távon működőképes lehet-e? A válasz nemcsak hogy igen, de mélyebb megértés esetén kiderül: éppen ez a különbség hordozza magában a legfőbb ajándékot és a kapcsolati harmónia kulcsát.
Az a tévhit, hogy két embernek azonos spirituális szintre kell jutnia ahhoz, hogy mélyen kapcsolódjanak, a felszínes spirituális fogyasztói kultúra egyik legkárosabb öröksége. Az igazi szeretet és az elfogadás a párkapcsolatban nem azon múlik, hogy ugyanazt a mantrát énekeljük-e, hanem azon, hogy képesek vagyunk-e tisztelni a másik egyedi, szent útját, még akkor is, ha az látszólag merőben eltér a miénktől.
A spirituális út újradefiniálása: túl a sztereotípiákon
Mielőtt ítélkezünk a partnerünk felett, vagy épp a kapcsolatunk felett, érdemes megállnunk, és tisztáznunk: mit is értünk pontosan spirituális alatt? A legtöbb ember számára a spiritualitás azonnal olyan külső gyakorlatokat jelent, mint a jóga, a meditáció, a kristályok vagy az asztrológia. Ezek kétségkívül értékes eszközök a belső munkához, de önmagukban nem a spiritualitás esszenciája.
A valódi lelki élet a tudatosság, az integritás, az empátia és a feltétel nélküli szeretet megnyilvánulása a mindennapokban. Egy partner, aki nem ül lótuszülésben, de rendkívül becsületes az üzleti életben; aki nem ismeri a reiki fogalmát, de mélyen együttérzően gondoskodik a családjáról; aki nem olvas önsegítő könyveket, de rendkívül jelen van a közös pillanatokban – ez a személy a legmélyebb értelemben véve spirituális lehet. Ő a földelés, az anyagi világban való hiteles létezés mestere.
Gyakran hajlamosak vagyunk a partnerünket a saját spirituális mércénkkel mérni, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a transzcendencia megtapasztalása ezerféle módon történhet. Lehet, hogy a párunk éppen a művészetben, a fizikai munkában, a sportban, vagy épp a tudományban éli meg a teljességet, az egységet – azokat az állapotokat, amelyeket mi hosszú meditációk során igyekszünk elérni. A spirituális úton lévő ember feladata nem a térítés, hanem a felismerés: felismerni a szentséget ott is, ahol az nem a mi megszokott nyelvezetünkön szólal meg.
A spiritualitás nem egy hobbi, amit megosztunk, hanem egy belső állapot, amit sugárzunk. A párunk a saját, egyedi útján jár, és a mi feladatunk ezen az úton a feltétel nélküli tisztelet.
A közös életben a lényeg a közös értékek mentén dől el. Ha a tisztelet, az őszinteség, a megbízhatóság és a kölcsönös támogatás jelen van, akkor a kapcsolat alapja szilárd. Ezek az alapvető emberi erények pedig maguk a legmagasabb rendű spirituális gyakorlatok. Ha a partnerünk szavai és tettei összhangban vannak, akkor ők a gyakorlati bölcsesség élő példái, és ez sokkal többet ér, mint ezer elméleti spirituális tudás.
A szakadék mítosza: miért gondoljuk, hogy ez probléma
Miért érezzük akkor mégis azt a disszonanciát, ha a nem spirituális partner van mellettünk? Ez a feszültség általában három fő forrásból fakad: az elvárásokból, az elkülönülés érzéséből és a projekcióból.
Az elvárások súlya
A spirituális utazás gyakran magában hordozza az ideális partner képét, akivel együtt tudunk majd „felemelkedni”. Ha a partnerünk nem felel meg ennek a képnek, csalódottságot érzünk, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ők gátolják a mi lelki fejlődésünket. Ez az elvárás azonban valójában a saját belső munkánk elhárítása. A fejlődésünk kizárólag a saját felelősségünk, és az a tény, hogy a párunk nem azonos tempóban halad egy külső úton, semmilyen módon nem korlátozhatja a belső transzformációt.
Az elkülönülés illúziója
Amikor mélyen elmerülünk egy spirituális témában, természetes, hogy vágyunk arra, hogy ezt megosszuk a legközelebbi emberünkkel. Ha a párunk közömbösen, vagy akár cinikusan reagál, érezhetjük úgy, hogy nem ért minket, és egyedül vagyunk a spirituális utunkon. Fontos azonban látni, hogy a valódi intimitás nem a témák azonosságában, hanem a lélek mélységének megosztásában rejlik. Meg kell találnunk azokat a közös nyelveket, amelyek nem feltétlenül a spirituális zsargon részei, de ugyanúgy a szívhez szólnak.
A projekciók működése
A legmélyebb ok gyakran az, hogy a partnerünk képviseli azt a földelt, materiális valóságot, amit mi magunk igyekszünk elkerülni vagy meghaladni. Ha a spirituális útunk menekülés a mindennapi felelősség vagy a saját árnyékunk elől, akkor a partnerünk, aki éppen a gyakorlati életben erős, fel fogja tükrözni számunkra azokat a területeket, ahol még van dolgunk. A nem spirituális partner a tökéletes tükör ahhoz, hogy lássuk: a spiritualitás nem a valóság feletti lebegés, hanem a valóságban való teljes, tudatos jelenlét.
Ezeknek a mítoszoknak a lebontása elengedhetetlen a spirituális kapcsolat megerősítéséhez. Amint elengedjük az elvárást, hogy a partnerünknek olyannak kell lennie, mint mi, teret nyitunk a valódi, feltétel nélküli szeretetnek és elfogadásnak, ami messze túlszárnyalja a közös meditációkat.
Az ego csapdája: amikor a spirituális út ítélkezéssé válik
Az egyik legveszélyesebb buktató, amibe a spirituális kereső beleeshet, az a spirituális felsőbbrendűség érzése. Ha azt gondoljuk, hogy a mi utunk magasabb rendű, a mi tudásunk mélyebb, és a mi életmódunk tisztább, mint a partnerünké, az ítélkezés és a lenézés egy finom, de mérgező rétegét vonjuk a kapcsolatunk köré. Ez az energia azonnal blokkolja az intimitást és a valódi összekapcsolódást.
A spirituális ego gyakran abban nyilvánul meg, hogy a partnerünk hétköznapi problémáit, aggodalmait, vagy éppen az anyagi világ iránti érdeklődését „alacsony rezgésűnek” címkézzük. Azt sugalljuk, hogy ha ők is elolvasnák a megfelelő könyvet, vagy elvégeznék a megfelelő tanfolyamot, megszabadulnának ezektől a problémáktól. Ez a hozzáállás azonban figyelmen kívül hagyja a valódi bölcsesség esszenciáját.
A bölcsesség nem abban rejlik, hogy tudjuk, mi a helyes út, hanem abban, hogy képesek vagyunk elfogadni azt, ami van. Amikor a partnerünkkel szemben ítélkezünk, valójában a saját árnyékunkat vetítjük ki: a saját képtelenségünket arra, hogy teljesen elfogadjuk az emberi tapasztalatot annak összes földi vonatkozásával együtt.
Az igazi spirituális mester nem az, aki a legmagasabban lebeg, hanem az, aki a legmélyebben képes szeretni és elfogadni a földi valóságot, beleértve a partnerét is, pont olyannak, amilyen.
A szeretet az egyetlen igazi spirituális gyakorlat. Ha a spiritualitásunk eltávolít minket a szeretet gyakorlásától a legközelebbi emberünkkel szemben, akkor az nem spirituális, hanem egoista út. A partnerünk, aki nem spirituálisnak vallja magát, valójában a mi legnagyobb tanítónk lehet abban, hogy lebontsa azokat a falakat, amelyeket az intellektuális vagy elméleti spiritualitás köré építettünk. Ők tanítanak minket a feltétel nélküli elfogadásra, ami a spirituális munka alfája és ómegája.
A közös értékek transzcendens alapja
A spirituális kapcsolat mélysége nem az azonos hiedelmekben, hanem a közös erkölcsi és érzelmi értékekben rejlik. Ha a partnerünk és mi magunk is ugyanazokat az alapvető emberi erényeket tartjuk fontosnak, akkor az útunk, bár eltérőnek tűnhet, valójában ugyanarra a célra irányul: a teljesebb, etikusabb és szeretetteljesebb életre.
Integritás és megbízhatóság
Egy partner, aki nem beszél a karmáról, de mindig betartja a szavát, rendkívül magas rezgésen működik. Az integritás a legmélyebb spirituális igazság. Ha bízhatunk a partnerünkben, ha tudjuk, hogy szavai és tettei összhangban vannak, akkor a kapcsolatunk mentesül a drámáktól és a felesleges energiapazarlástól. Ez az alapvető biztonság adja meg a spirituális keresőnek azt a stabilitást, amelyre szüksége van a belső munkához.
Empátia és kedvesség
Lehet, hogy a párunk nem tudja megkülönböztetni a harmadik szemet a gyökércsakrától, de ha képes mélyen együttérezni velünk, ha támogat minket a nehéz időkben, és ha kedvesen bánik másokkal, akkor ő már a szív útján jár. Az empátia a spirituális fejlődés egyik legfontosabb mérője. A tettekben megnyilvánuló kedvesség sokkal hatékonyabb spirituális gyakorlat, mint a puszta elméleti tudás.
| Spirituális Cél (Eszköz) | A Nem Spirituális Partner Megnyilvánulása (Eredmény) |
|---|---|
| Földelés, Jelenlét (Meditáció, Jóga) | Gyakorlatiasság, stabil pénzügyek, a család fizikai szükségleteinek biztosítása. |
| Szeretet, Egység (Szívnyitó gyakorlatok) | Hűség, megbízhatóság, tettekben megnyilvánuló gondoskodás. |
| Igazság, Integritás (Árnyék munka) | Őszinteség, szavának betartása, etikus magatartás. |
A táblázat rávilágít arra, hogy míg mi az eszközökre koncentrálunk, a partnerünk gyakran a végeredményt éli meg, és mutatja be nekünk. A cél nem az, hogy az eszközökben megegyezzünk, hanem hogy a kapcsolati célok, a közös életminőség iránti vágyunk azonos legyen. A szeretetben élni, tisztelni egymást és támogatni a másik kibontakozását – ez a legmagasabb rendű spirituális szerződés.
A nem spirituális partner mint a fejlődés katalizátora
Ha képesek vagyunk elmozdulni a hiányérzetből a hála felé, rájövünk, hogy a partnerünk „nem spirituális” mivolta valójában a legnagyobb ajándék a saját utunkon. Ők a mi földelő horgonyunk, és a legfőbb tanítók abban, hogy ne tévesszük szem elől a valóságot.
A földelés szükségszerűsége
A spirituális út könnyen válhat túl elvonttá, hajlamosak lehetünk elveszni a csillagokban és a magas rezgésekben, miközben elhanyagoljuk a fizikai valóságot: a számlákat, az egészséget, a mindennapi teendőket. A nem spirituális partner általában a realitás mestere. Ő az, aki emlékeztet minket a jelen pillanat fontosságára, a fizikai test szükségleteire, és a felelősségvállalásra az anyagi világban. Ez az egyensúly elengedhetetlen a teljes, harmonikus élethez.
A valódi spirituális erő nem a Föld elhagyásában, hanem a Földbe való mély gyökerezésben rejlik. A partnerünk segíthet abban, hogy a megszerzett tudást ne csak elméletben, hanem a mindennapi életben, a gyakorlati döntésekben is alkalmazzuk. Ők biztosítják azt az alapot, amelyre építkezhetünk. Ha a párkapcsolati dinamikánkban a spirituális kereső a levegő (ideák, intuíció), a partner pedig a föld (stabilitás, gyakorlatiasság), ez a kettősség nem szakadék, hanem a teremtés alapja.
Az árnyék tükrözése
Amint fentebb már érintettük, a párunk gyakran tükrözi vissza azokat a részeket, amelyeket mi magunk nem akarunk látni. Ha például mi túlzottan ragaszkodunk a spirituális dogmákhoz, a partnerünk szkeptikus hozzáállása arra kényszerít minket, hogy megkérdőjelezzük a hiedelmeinket, és csak azt tartsuk meg, ami valóban hiteles, és ami a szívünkből fakad. Ők akadályozzák meg, hogy a spirituális útunk fanatizmussá váljon.
Egy egészséges dinamika kialakításához elengedhetetlen, hogy a spirituális partner ne tekintse a másikat „gyengébbnek” vagy „kevésbé fejlettnek”. Ehelyett nézzünk rájuk mint a kiegyensúlyozó erőre. A spirituális úton járók gyakran hajlamosak a perfekcionizmusra vagy a szellemi elkerülésre; a partnerünk a tökéletes ellensúly, aki a hibák elfogadására, az emberi esendőség megélésére és a humorra tanít.
A szeretet nyelvei és az elfogadás dinamikája
Ha a spirituális nyelvezet nem közös, fel kell fedeznünk a szeretet nyelveit, amelyek túlmutatnak az ideológiákon. Gary Chapman elmélete itt különösen hasznos, mert rámutat: a szeretetet nem feltétlenül ugyanazon a módon fejezzük ki, és nem ugyanazon a módon fogadjuk be.
A spirituális nyelvek helyett a szeretet nyelvei
Lehet, hogy mi mély beszélgetésekben (minőségi idő) éljük meg a kapcsolatot, és a spirituális témák hiánya miatt érezzük a szakadékot. A partnerünk azonban lehet, hogy a szolgálatban, a fizikai érintésben, vagy épp az ajándékokban fejezi ki a szeretetét. Ha mi a meditáció közbeni belső békéről beszélünk, ők lehet, hogy a kert rendbetételével vagy egy finom vacsora elkészítésével teremtenek számunkra békét.
A spirituális partner feladata itt az érzelmi intelligencia gyakorlása: lefordítani a saját spirituális igényeit a partner számára érthető szeretetnyelvre. Ha a spirituális elmélyülésünket úgy kommunikáljuk, mint egy fontos, személyes feltöltődési időt, nem pedig mint egy „magasabb rendű” tevékenységet, a partner sokkal könnyebben elfogadja és támogatja azt.
Például, ha a meditációhoz ragaszkodunk, ne mondjuk: „El kell vonulnom, hogy felemeljem a rezgésemet.” Mondjuk inkább: „Szükségem van fél órára, hogy lecsendesítsem az elmém, hogy utána teljes figyelmemmel tudjak veled lenni.” Ez a kommunikáció a kapcsolatot helyezi előtérbe, nem a gyakorlatot.
Az elismerés ereje
A partnerünk nem spirituális élete tele van olyan cselekedetekkel és tulajdonságokkal, amelyek spirituálisak. Lényeges, hogy ezeket elismerjük. Ha a párunk a pénzügyekben stabil, a mindennapi feladatokban megbízható, vagy épp kiváló szülő, ezek a tulajdonságok a legmagasabb rendű szolgálat megnyilvánulásai. Ha ezeket dicsérjük és elismerjük, a partnerünk érzi, hogy látható és értékes a kapcsolatban, ami mélyíti az intimitást, és megszünteti a spirituális „versengést”.
A szívünk nyitottsága a legnagyobb spirituális gyakorlat. Ha a szívünket bezárjuk az ítélkezés miatt, a spirituális utunk is megreked.
Hogyan teremtsünk szent teret az egyéni utakra
A spirituális kapcsolat nem azt jelenti, hogy mindent együtt csinálunk, hanem azt, hogy tudatosan teret adunk egymás egyéni kibontakozásának. A kulcs a tiszteletben tartott határok és a kölcsönös szabadság.
A határok kijelölése
A spirituális partnernek jogában áll gyakorolni a saját rituáléit, elolvasni a saját könyveit, és részt venni a saját tanfolyamain. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a partnernek is joga van ahhoz, hogy ezekben ne vegyen részt. A tisztelet ott kezdődik, ahol nem kényszerítjük rá a saját hitrendszerünket a másikra.
- Fizikai tér: Legyen egy kijelölt hely (sarok, szoba), ahol a spirituális gyakorlatokat végezhetjük, anélkül, hogy a partnerünk úgy érezné, be kell lépnie ebbe a térbe.
- Időbeli határok: Egyeztessük a meditációs vagy tanulási időt, hogy az ne a közös idő rovására menjen, vagy ne okozzon felesleges súrlódást a családi teendőkben.
- Kommunikációs határok: Kérdezzük meg a partnerünket, hogy érdekli-e az adott téma, mielőtt belemerülnénk egy hosszú ezoterikus fejtegetésbe. Ha nem érdekli, fogadjuk el, és keressünk más forrást (barátok, közösség) a spirituális beszélgetésekre.
A támogató légkör megteremtése
A kapcsolati dinamika akkor egészséges, ha mindkét fél érzi, hogy a másik támogatja az ő egyéni boldogságát. Lehet, hogy a partnerünk boldogsága a horgászatban, a fociban, vagy épp egy műszaki projektben rejlik. A mi spirituális feladatunk az, hogy ezt a szenvedélyt ugyanazzal a tisztelettel és lelkesedéssel támogassuk, mint ahogyan elvárjuk, hogy ők támogassák a mi meditációnkat.
Amikor a párunk látja, hogy a spirituális útunk boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá és szeretetteljesebbé tesz minket, automatikusan támogatni fogja azt, függetlenül attól, hogy érti-e a mögöttes elméletet. A változás az, amit a partnerünk lát, nem a módszer.
Az egyensúly művészete: földelés és szárnyalás
A párkapcsolat harmónia az ellentétek kiegyenlítésében rejlik. Ahogyan a kínai filozófia a Yin és Yang elvét tanítja, a spirituális és a gyakorlatias partner dinamikája is a kiegészítésről szól. Nem harc a két oldal között, hanem tánc.
Yin és Yang a kapcsolatban
A spirituális út gyakran a Yang energiához kapcsolódik: a felfelé törekvés, az aktív keresés, a tudás megszerzése. A nem spirituális partner gyakran a Yin energiát képviseli: a befogadást, a stabilitást, a földelés erejét, a nyugodt elfogadást. Egy egészséges kapcsolatban szükség van mindkét energiára.
- A spirituális partner hozza az intuíciót és a jövőképet.
- A nem spirituális partner hozza a stabilitást és a jelen pillanat realitását.
Ha ez a két energia harcol egymással, káosz és távolság keletkezik. Ha azonban tiszteljük egymás szerepét, a kapcsolat egy teljes, kerek egésszé válik. A spirituális ember megtanulhatja, hogyan legyen jelen a testében és az anyagi világban, míg a gyakorlatias partner profitálhat a spirituális ember békéjéből és perspektívájából.
A közös rituálék ereje
Bár lehet, hogy nem meditálunk együtt, találhatunk olyan közös rituálékat, amelyek mindkettőnk számára a szent időt jelentik. Ezek a rituálék lehetnek egyszerűek, de mélyen összekapcsolóak:
- A tudatos étkezés: Együtt főzni és tudatosan, telefonok és tévé nélkül elfogyasztani a vacsorát a jelenlét gyakorlata.
- A természetben töltött idő: Egy séta az erdőben vagy a kertben, ahol mindketten megtapasztalhatják a Természet erejét és békéjét. Ez egy nem dogmatikus, univerzális spirituális gyakorlat.
- A közös projekt: Egy házépítés, egy kert gondozása vagy egy hobbi, ahol a közös teremtés örömét éljük meg. A teremtés maga is a transzcendencia megnyilvánulása.
Ezek a közös tevékenységek hidat építenek a két világ közé, megmutatva, hogy a spiritualitás nem egy elvont elmélet, hanem az élet megélésének minősége.
A kapcsolat mint a legfőbb spirituális gyakorlat
A legmélyebb spirituális tanítások azt mondják, hogy a kapcsolataink, különösen a legintimebb párkapcsolatunk, a legfőbb spirituális gyakorlópályánk. A partnerünk a legpontosabb tükör, amely megmutatja a még megmunkálatlan részeinket, a türelmetlenségünket, az ítélkezésünket és a feltétel nélküli szeretetre való képességünket.
Intimitás és sebezhetőség
A spirituális út célja a szív nyitottsága. Ez a nyitottság a leginkább próbára téve a partnerünkkel való konfliktusok során. Amikor a különbségek feszültséget okoznak, ahelyett, hogy a partnerünket hibáztatnánk, érdemes megkérdezni magunktól: „Hol zártam be a szívem? Hol ítélkeztem? Melyik spirituális elméletet használom pajzsként a sebezhetőség ellen?”
A nem spirituális partner gyakran a legegyszerűbb, legközvetlenebb utat kínálja az intimitáshoz: a tiszta, emberi kapcsolódást, bonyolult elméletek nélkül. Ők tanítanak minket arra, hogy a valódi spirituális erő nem a tudásban, hanem az őszinte, nyílt sebezhetőségben rejlik. Ha képesek vagyunk megmutatni a párunknak a félelmeinket, és ők szeretettel fogadják azokat, az a legmagasabb rendű energetikai csere.
A szolgálat ereje
A spirituális magazinok gyakran szólnak a világszolgálatról, de a legfontosabb szolgálat a saját otthonunkban, a partnerünkkel kezdődik. A spirituális partner számára a szolgálat azt jelenti, hogy fenntartjuk a békét, a türelmet és a szeretetet a mindennapi interakciókban. Ha a spirituális tudásunk nem tesz minket jobb partnerré, akkor az csak intellektuális díszítés.
A kapcsolat egy szent szövetség, amelyben mindkét fél elkötelezett a másik boldogsága és növekedése iránt. Ha a partnerünk nem spirituális, ez nem azt jelenti, hogy nem támogatja a mi növekedésünket. Lehet, hogy csendben, a háttérben biztosítja azt a stabil alapot, amelyen mi szárnyalhatunk. Az ő stabilitásuk teszi lehetővé a mi utazásunkat.
A spirituális fejlődés paradoxona: a nem-tudás bölcsessége
A keleti filozófiák gyakran hangsúlyozzák a „nem-tudás” fontosságát. A spiritualitás egy ponton túl nem a több tudás megszerzéséről, hanem a feltételezések elengedéséről szól. A nem spirituális partner gyakran ösztönösen éli ezt a bölcsességet.
Az egyszerűség szépsége
Míg mi bonyolult rendszereket tanulmányozunk, a párunk talán egyszerűen csak éli az életet, a pillanatban. Ez az egyszerűség felszabadító lehet a spirituális kereső számára, aki hajlamos túlgondolni és túlanalizálni mindent. A partnerünk arra emlékeztet minket, hogy a boldogság nem egy távoli cél, hanem a jelen pillanatban rejlő megnyugvás.
Ha a partnerünk képes örülni egy egyszerű dolognak – egy jó ételnek, egy szép napnak, egy vicces történetnek –, akkor ők a tiszta, feltétel nélküli öröm mintapéldái lehetnek. Ez az öröm maga is magas rezgésű, és nem igényel semmilyen rituálét vagy magyarázatot.
A kölcsönös tisztelet mint a fejlődés motorja
A kapcsolat akkor tud igazán virágozni, ha a különböző utak kölcsönösen gazdagítják egymást. Ha a spirituális partner képes lehozni az égi energiákat a földre, és a gyakorlatias partner képes a föld stabilitását felajánlani, akkor a kettő együtt egy harmadik, erősebb, teljesebb valóságot teremt.
Ez a felismerés a spirituális érettség jele. Amikor már nem akarjuk megváltoztatni a partnerünket, hanem teljes mértékben elfogadjuk az ő egyedi, szent lényét, akkor a kapcsolatunk valóban megvilágosodott térré válik. A partnerünk nem spirituális volta nem probléma, hanem lehetőség: a lehetőség arra, hogy a szeretetet gyakoroljuk a legnehezebb körülmények között is – az elfogadásban és a tiszteletben.
A spirituális kapcsolat dinamikájának mélyebb megértése
Térjünk vissza a kapcsolatok alapvető céljához: a növekedéshez és a tükrözéshez. A nem spirituális partner szerepe a mi életünkben gyakran karmikus, pontosan azért van velünk, hogy a spirituális elméleteinket a gyakorlat próbája elé állítsa. Ők a mi valóságellenőrző rendszerünk.
A leckék elfogadása
Ha a spirituális utunk során a fő leckénk a türelem, a földelés, vagy az ítélkezés elengedése, a legvalószínűbb, hogy olyan partnert vonzunk be, aki a legnagyobb kihívást jelenti ezeken a területeken. Ha a partnerünk nem érdeklődik a mi hívásaink iránt, ez arra tanít minket, hogy a spirituális utunkat ne külső megerősítésből tápláljuk, hanem a belső elkötelezettségből.
A spirituális kapcsolat nem arról szól, hogy két tökéletes lény találkozik, hanem arról, hogy két ember elkötelezi magát a növekedés mellett, még akkor is, ha az útjaik eltérőek. Az igazi spirituális gyakorlat az, amikor a különbségek ellenére is képesek vagyunk a szeretetet fenntartani és kibontakoztatni.
A szív intelligenciája
A spirituális tudás gyakran a fejben lakozik, de a szeretet a szívben. Amikor a partnerünkkel kapcsolódunk, nem a tudásunkkal, hanem a szívünk nyitottságával tesszük. A szív intelligenciája az, amely képes áthidalni a hiedelmek, a hobbik és az érdeklődési körök közötti szakadékot. A szívünk nem kérzi, hogy a párunk hány csakrát ismer, csak azt, hogy mennyire hajlandó szeretni és szeretve lenni.
Ez a fajta feltétel nélküli elfogadás a legmagasabb rendű spirituális eredmény. Amikor eljutunk arra a pontra, hogy a partnerünk spirituális állapota, vagy annak hiánya, már nem zavar minket, akkor mi magunk is elértünk egy jelentős fejlődési mérföldkövet. Megértettük, hogy a spirituális utazás nem a tökéletes környezet megteremtéséről szól, hanem arról, hogy hogyan tudunk szeretni és ragyogni a tökéletlen, emberi valóságban.
A partnerünk, aki nem spirituális, a mi földi angyalunk, aki a stabilitás, a valóság és az egyszerű, tiszta szeretet ajándékát hozza el számunkra. Ez az ajándék pedig mindennél értékesebb a hosszú távú, boldog és harmonikus párkapcsolat építésében.
