A modern ember számára a pihenés és a valódi elengedés szinte elérhetetlen luxussá vált. Folyamatosan ingerek érnek bennünket, az elménk állandóan aktív, és még az éjszakai alvás sem garantálja a teljes regenerálódást. Ebben a felgyorsult világban a jóga pózok nem csupán fizikai gyakorlatok, hanem menedékek, szentélyek, ahol a test és a lélek visszatalálhat az eredendő harmóniához. A nyugati kultúra hajlamos a jógát dinamikus, erőt igénylő mozgásként értelmezni, pedig a tudomány és az ősi hagyomány is azt igazolja, hogy a legnagyobb átalakulás gyakran a teljes mozdulatlanságban rejlik.
Létezik egy olyan jóga póz, melyet a klasszikus szövegek is kiemelt figyelemmel kezelnek, mint a fiatalítás, a belső béke és a mély relaxáció forrását. Ez a tartás olyannyira egyszerű, hogy egy kezdő is azonnal elvégezheti, mégis olyan mélyreható élettani hatásokkal bír, mint kevés más gyakorlat. Ez a póz a Viparita Karani, vagyis a falnál végzett fordított testtartás, mely igazi ajándék az idegrendszernek.
A csendes menedék keresése a mindennapokban
Az életminőségünk szorosan összefügg azzal, hogy milyen hatékonyan tudjuk semlegesíteni a napi stresszoldás okozta terhelést. A krónikus stressz nem csupán mentális fáradtságot okoz, hanem fizikai szinten is rombol, felborítva a hormonháztartást és gyengítve az immunrendszert. Amikor a testünk folyamatosan „harcolj vagy menekülj” üzemmódban van, a szimpatikus idegrendszer dominál, ami megakadályozza a valódi gyógyulást és regenerációt.
A pihentető pózok célja, hogy tudatosan átbillentsük az idegrendszerünket a paraszimpatikus, vagyis a „pihenj és eméssz” állapotba. Ez a váltás nem történik meg csupán lehunyt szemmel, ehhez a testnek is egy olyan pozícióba kell kerülnie, amely gravitációsan és anatómiailag is támogatja az elengedést. A Viparita Karani éppen ezt a szentélyt teremti meg, ahol a külső világ zajai elhalkulnak, és a belső folyamatok lelassulnak.
A valódi pihenés nem az aktivitás hiánya, hanem az életenergia, a prána tudatos visszavezetése a belső központokba. A Viparita Karani ebben nyújt felbecsülhetetlen segítséget.
A modern ember egyik legnagyobb kihívása a lábaink és a medence területének túlterheltsége. A nap nagy részét állva vagy ülve töltjük, a gravitáció pedig könyörtelenül húzza lefelé a testnedveket. Ez a póz egy egyszerű, de zseniális mechanizmust használ fel: megfordítja a gravitáció irányát a lábak területén, ezzel azonnali tehermentesítést és megkönnyebbülést nyújtva.
A fordított testhelyzet ősi misztériuma: Miért működik?
A fordított testtartások, mint a Sirsasana (fejenállás) vagy a Sarvangasana (gyertyaállás) a jóga gyakorlásának koronái, melyeket a Hatha Jóga Pradípika is a legmagasabb rendű gyakorlatok közé sorol. Ezek a pózok azonban jelentős fizikai felkészültséget és koncentrációt igényelnek. A Viparita Karani, melynek szó szerinti jelentése „fordított folyamat” vagy „fordított cselekvés”, egy olyan kíméletes inverzió, amely elhozza a fordított pózok jótékony hatásait anélkül, hogy terhelné a nyakat vagy a gerincet.
Az ősi szövegek szerint a fordított testtartások a bindu (az életenergia cseppje) megőrzését segítik. Úgy tartották, hogy a napfonat területén lévő tűz (az emésztő tűz) folyamatosan elégeti a bindu-t, ami az öregedéshez vezet. A fej lefelé fordítása, még ha csak részlegesen is, segít megfordítani ezt a folyamatot, lassítva az öregedést és növelve a vitalitást. Ez a misztikus magyarázat a modern fiziológiában is megtalálja a megfelelőjét.
Amikor a lábakat a szív szintje fölé emeljük, a test azonnal reagál. Csökken a szív terhelése, mivel a vér könnyebben áramlik vissza a vénákon keresztül a szív felé. Ez a keringési rendszer tehermentesítése kulcsfontosságú a mély relaxáció eléréséhez. Ezen túlmenően, a póz gyengéden nyújtja a hát alsó részét és a hátsó combizmokat, enyhítve ezzel a hosszas ülésből vagy állásból eredő feszültséget.
Viparita Karani: A legfelsőbb pihenés anatómiája
A Viparita Karani nem csupán egy kényelmes helyzet, hanem egy tudatosan felvett, gyógyító testtartás. Ahhoz, hogy megértsük a mélységét, bele kell pillantanunk a fiziológiai hatások komplex rendszerébe.
A vénás visszaáramlás és a nyirokrendszer támogatása
Az egyik legkézzelfoghatóbb előny a lábak szív fölé emeléséből adódik: a gravitáció segíti a vénás vért abban, hogy visszatérjen a szívbe. Ez különösen hasznos azok számára, akik sok időt töltenek állva, vagy visszérproblémákkal küzdenek. A lábakban felgyülemlett folyadék és feszültség gyorsan enyhül, ami azonnali megkönnyebbülés érzését adja.
A nyirokrendszer, amely létfontosságú szerepet játszik a méregtelenítésben és az immunválaszban, nem rendelkezik saját pumpával, mint a keringési rendszer a szívvel. A nyirok áramlását az izmok mozgása és a gravitáció segíti. A fordított testtartás drámaian javítja a nyirokfolyadék áramlását a lábakból és a medencéből a törzs felé, ezzel segítve a salakanyagok eltávolítását és az immunrendszer erősítését.
A derék és a medence tehermentesítése
A póz helyes kivitelezése során a medence és a hát alsó része teljesen alá van támasztva. A fal közelsége és a megfelelő távolság megtartása lehetővé teszi, hogy a derék ellazuljon, és a gerinc természetes íve finoman kisimuljon. Ez a tartás enyhítheti a krónikus derékfájdalmat és a csípő körüli feszültséget, amelyek gyakran a helytelen testtartásból vagy az ülő életmódból erednek.
Fontos, hogy a gyakorló érezze, ahogy a gravitáció elvégzi a munka nehezét. Nem kell erőlködni, tartani, vagy aktívan nyújtani. A cél a passzív átadás, a teljes elengedés. Ez a passzivitás az, ami megkülönbözteti a helyreállító jógát (Restorative Yoga) a dinamikusabb stílusoktól.
Lépésről lépésre a tökéletes elengedéshez
Bár a póz egyszerű, a tökéletes beállítás kulcsfontosságú a maximális hatás eléréséhez. Mivel ez a póz hosszú ideig (akár 10-20 percig) is tartható, a kényelem elsődleges szempont.
Először is válasszunk egy csendes, nyugodt helyet, ahol van egy üres falrész. Szükségünk lehet egy összetekert takaróra vagy egy jóga hevederre a még nagyobb kényelemért.
- A pozíció felvétele: Üljünk a fal mellé, úgy, hogy az egyik oldalunk a falat érintse. Feküdjünk le az oldalunkra, majd egyetlen lendülettel fordítsuk fel a lábunkat a falra, miközben a törzsünk a talajra simul.
- A távolság beállítása: A medencét a lehető legközelebb toljuk a falhoz. Ha a combhajlító izmok nagyon feszesek, hagyjunk egy kis távolságot a fal és a medence között. A lényeg, hogy a derék ne feszüljön.
- A medence alátámasztása (opcionális, de ajánlott): Ha van egy vastag, összetekert takarónk vagy egy jógapárnánk (bolszter), helyezzük a keresztcsont (sacrum) alá, ezzel enyhén megemelve a medencét. Ez tovább segíti a vér visszaáramlását és csökkenti a derék terhelését.
- A kéz és a karok helyzete: A karokat lazán pihentessük a test mellett, tenyérrel felfelé fordítva. A tenyér felfelé fordítása a befogadás és az elengedés gesztusa, ami segít megnyitni a mellkast és a vállakat.
- A tekintet és a légzés: Csukjuk be a szemünket, és fókuszáljunk a természetes, mély, hasi légzésre. Ne erőltessük a légzést, csak engedjük, hogy megtörténjen. Érezzük, ahogy a kilégzés során a test egyre mélyebbre süllyed a talajba.
A kezdeti pár percben érezhetünk bizsergést a lábunkban, ez a keringés megváltozásának természetes jele. Ha ez az érzés kellemetlenné válik, hajlítsuk be a térdünket, vagy térjünk ki a pózból. A Viparita Karani ideális időtartama 5 és 20 perc között van, de már 3-5 perc is jelentős stresszoldást hozhat.
A tartás variációi és segédeszközei
A jóga gyakorlás során a segédeszközök nem a gyengeség jelei, hanem az intelligens gyakorlás eszközei. A Viparita Karani esetében a segédeszközök lehetővé teszik, hogy a test még mélyebben el tudjon lazulni, mivel csökkentik az izmok tartó munkáját.
A leggyakrabban használt segédeszköz a már említett takaró vagy párna a medence alatt. Az emelés mértékétől függően a póz hatása is változik:
| Segédeszköz | Célja | Hatása |
|---|---|---|
| Laposan összehajtott takaró | Kényelem, minimális emelés | Enyhe lazítás, derék tehermentesítése |
| Vastag jógapárna (bolszter) | Közepes emelés, helyreállító hatás | Mélyebb vénás visszaáramlás, erőteljesebb paraszimpatikus válasz |
| Heveder | Rögzítés | A combok összekötése hevederrel segít abban, hogy a lábak megtartása ne igényeljen izommunkát, tovább fokozva az elengedést. |
Egy másik variáció a lábak helyzete. Ha a falnál tartás kényelmetlen, vagy ha a combhajlítók túlságosan feszesek, a térdeket enyhén behajlíthatjuk, vagy a lábakat szétnyithatjuk egy V-alakban. A lábfejeket is lehet lazán lógatni, vagy a talpakat összeérinteni, ha az a medence nyitását is segíti, bár ez utóbbi már aktívabb nyújtás, mint pihenés.
Az idegrendszer mélytengeri búvárkodása: A paraszimpatikus válasz
A Viparita Karani ereje abban rejlik, hogy közvetlenül befolyásolja az autonóm idegrendszert. Amikor a testünk vízszintes helyzetbe kerül, és a lábak magasabban vannak, a szívnek kisebb erőfeszítést kell tennie a vér pumpálásához. Ez a könnyebbség azonnali jelzést küld az agynak, hogy a veszély elmúlt, és a test biztonságban van.
Ez a folyamat aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, különösen a vagusz ideget, mely a test legnagyobb idege, és kulcsfontosságú szerepet játszik a stresszre adott válasz szabályozásában. A vagusz ideg stimulációja lelassítja a szívritmust, csökkenti a vérnyomást és elősegíti az emésztést. Ez a fiziológiai változás alapozza meg a mély, gyógyító pihenést.
A pózban eltöltött hosszabb idő alatt a szívritmus variabilitása (HRV) is javulhat. A magasabb HRV a rugalmasabb és egészségesebb idegrendszer jele, amely képes gyorsan alkalmazkodni a stresszes helyzetekhez. A kezdő jóga gyakorlók számára ez a póz az egyik leghatékonyabb eszköz az idegrendszer finomhangolására.
A Viparita Karani nem csupán egy fizikai póz, hanem egy idegrendszeri áthangolás. Olyan, mint egy reset gomb a krónikus stressz által túlterhelt modern ember számára.
A póz során a légzés is automatikusan elmélyül és lelassul. A lassú, ritmikus légzés közvetlen visszacsatolást ad a vagusz idegnek, tovább erősítve a paraszimpatikus választ. Ez a tudatos lassítás az, ami segít kilépni a gondolatok ördögi köréből, és elvezet az elme csendjéhez.
A prána áramlásának harmonizálása és a csakrák
Az ezoterikus jógikus hagyományban a pózok nem csupán izmokat és csontokat érintenek, hanem a szubtilis energiatestet, a pránát (életerő) és a csakrákat (energiaközpontokat) is befolyásolják.
A Viparita Karani, mint fordított póz, megfordítja a prána természetes lefelé irányuló áramlását (apana váju) és segít azt felfelé, a felső csakrák felé terelni. Amikor az apana és a felfelé irányuló prána váju egyesül a köldök területén (manipúra csakra), az egyensúly és a vitalitás érzetét teremti meg.
A póz különösen jótékony hatással van a vishuddha csakrára (torokcsakra) és az ajna csakrára (harmadik szem). A fej és a nyak enyhe alátámasztása, valamint a szem lehunyása és a befelé fordulás segíti a meditációs állapot elérését. A vishuddha csakra a kommunikáció és az önkifejezés központja, melynek nyugalmi állapota lehetővé teszi a belső hang tisztaságát.
A pihenés állapotában a pránikus energia finomabb, kevésbé diszperz módon áramlik. A falnál tartott lábak segítenek az energia eloszlatásában a testben, megakadályozva, hogy az elakadjon a végtagokban, ezzel biztosítva a teljes testre kiterjedő harmonizációt.
Hormonális egyensúly és a mellékvesék támogatása
A krónikus stressz egyik legpusztítóbb hatása a mellékvesék kimerülése. A mellékvesék termelik a stresszhormonokat, mint például a kortizol. Ha folyamatosan stressz alatt állunk, a mellékvesék túlműködnek, ami hosszú távon fáradtsághoz, alvászavarokhoz és immunrendszeri problémákhoz vezet.
A Viparita Karani azonnali és mély ellazulást nyújt, ami közvetlenül csökkenti a kortizol szintet a véráramban. Mivel a test nem érzékel közvetlen veszélyt, a mellékveséknek lehetőségük van pihenni és regenerálódni. Ez a póz egyfajta „hormonális reset” gombként működik a test számára.
Különösen a nők számára lehet ez a póz rendkívül hasznos a hormonális ciklusok szabályozásában. A medence területének passzív pihentetése és a vérkeringés javulása enyhítheti a menstruációs görcsöket és a menopauza tüneteit. A jóga gyakorlás ezen aspektusa rávilágít arra, hogy a pózok nem csak a vázizomzatra hatnak, hanem a belső elválasztású mirigyek szubtilis működésére is.
Ez a póz segít a pajzsmirigy működését is harmonizálni, bár nem olyan intenzíven, mint a Sarvangasana. A nyak finom, passzív nyújtása és a nyugodt légzés támogatja a torok területének energiaáramlását, ami kulcsfontosságú a pajzsmirigy egészségéhez.
A méregtelenítés finom művészete
Bár a méregtelenítés szót gyakran használják divatos diéták kapcsán, a jóga szempontjából ez egy folyamatos, természetes tisztulási folyamat, amelyet a test maga végez. A Viparita Karani támogatja ezt a folyamatot két fő módon: a nyirokáramlás és az emésztés javításával.
Amikor a lábak magasabban vannak, a nyirokfolyadék gyorsabban és hatékonyabban jut el a nyirokcsomókhoz, ahol a salakanyagok és kórokozók kiszűrhetők. Ez a „nyirokcsatorna-tisztítás” passzív módon történik, nagyban hozzájárulva a szervezet immunitásának erősítéséhez.
Ezenkívül, a paraszimpatikus idegrendszer aktiválása javítja a bélműködést. A „pihenj és eméssz” állapotban a test több energiát fordíthat az emésztőenzimek termelésére és a tápanyagok felszívására. A stresszoldás tehát közvetlenül segíti az emésztőrendszeri problémák, mint például az irritábilis bél szindróma (IBS) enyhítését is.
A mély, tudatos légzés, amely természetesen kíséri a pózt, szintén segíti a tüdő méregtelenítését. A teljes légzés lehetővé teszi a szén-dioxid hatékonyabb kiürítését, ami hozzájárul a vér pH-értékének egyensúlyához és a sejtszintű oxigénellátás javításához.
Mentális csend és az elme hullámzásának csillapítása
Patanjali, a jóga filozófiájának atyja, a jóga lényegét úgy határozta meg, mint „a tudat hullámzásának elcsendesítése” (Yoga Citta Vritti Nirodha). A Viparita Karani az egyik leginkább támogató póz ennek az állapotnak az eléréséhez.
A fizikai mozdulatlanság, a külső ingerek hiánya és a kényelem kombinációja lehetővé teszi, hogy az elme lelassuljon. Mivel a testnek nem kell erőfeszítést tennie a tartásért, a mentális energia felszabadul a fizikai munka alól, és befelé fordulhat. Ez a befelé fordulás a pratyahara (az érzékek visszavonása) gyakorlatának alapja.
Gyakran előfordul, hogy a kezdő jóga gyakorlók a nehéz meditációs pózokban nem tudnak elmélyülni a fizikai kényelmetlenség miatt. A Viparita Karani kikerüli ezt az akadályt, azonnali testi nyugalmat biztosítva, ami lehetővé teszi a meditáció könnyebb elérését. Az elme hullámzása csillapodik, és a belső tér kitágul.
A póz rendszeres gyakorlása javítja a koncentrációt és csökkenti a szorongást. Egyfajta pszichológiai biztonságot nyújt, mivel a fal fizikailag is támaszt nyújt, ami a tudatalattiban a stabilitás és a védettség érzetét kelti. Ezzel a pózzal a gyakorló megtapasztalhatja a santosha (elégedettség) állapotát anélkül, hogy különösebb erőfeszítést tenne.
A Viparita Karani spirituális jelentősége a Hatha jógában
A fordított testtartások nemcsak fizikai előnyökkel járnak, hanem spirituális értelemben is mélyrehatóak. A Hatha Jóga Pradípika és más klasszikus szövegek a Viparita Karanit a mudrák (pecsétek) és bandhák (zárak) kategóriájába sorolják, nem csupán ászanák (pózok) közé.
A póz segít a múladhára csakra (gyökércsakra) és a szvádhisthána csakra (szakrális csakra) energiáinak stabilizálásában. Mivel a medence alátámasztott, a földelés érzése erősödik. A gyökércsakra az alapvető biztonságért, a túlélésért és a stabilitásért felelős. A pózban eltöltött csendes idő lehetővé teszi, hogy a gyakorló mélyen kapcsolódjon a földelő energiákhoz, oldva a szorongásokat és a bizonytalanságot.
„A Viparita Karani gyakorlása felébreszti a Kundalini energiát, és megfordítja a halál folyamatát. Aki ezt rendszeresen gyakorolja, az mentesül a betegségektől és az öregedéstől.”
Bár a modern, nyugati gyakorló nem feltétlenül az örök élet elérésére törekszik, a szövegek hangsúlyozzák a póz mély regeneráló, fiatalító hatását. A lassú anyagcsere és az idegrendszer nyugalmi állapota valóban lassítja a sejtek elhasználódását és támogatja a hosszú távú egészséget.
Mikor és mennyi ideig érdemes gyakorolni?
A Viparita Karani szépsége abban rejlik, hogy szinte bármikor gyakorolható, amikor szükségünk van egy gyors feltöltődésre vagy mély stresszoldásra. A legjobb időpontok:
- Lefekvés előtt: Az alvászavarokkal küzdők számára ez a póz igazi csodaszer. 10-20 perc Viparita Karani lefekvés előtt felkészíti az idegrendszert a pihenésre, csökkenti az elme pörgését és elősegíti a mély, helyreállító alvást.
- Munka után: Ha a napot ülve vagy állva töltöttük, 5-10 perc a falnál segít enyhíteni a lábak duzzanatát és a derékfeszültséget.
- Dinamikus gyakorlás után: A póz tökéletes lezárása egy aktív jógaórának (pl. Vinyasa vagy Astanga), mivel segít visszahozni a pulzust a normál tartományba, és elmélyíti a relaxációt a Savasana előtt.
A hosszan tartó gyakorlás kulcsfontosságú. Míg egy dinamikus pózt csak néhány légzésig tartunk ki, a helyreállító pózokban a cél az, hogy az izmok teljesen feladják a tartó munkát. Ehhez legalább 5-7 perc szükséges, mivel az idegrendszernek időre van szüksége ahhoz, hogy felismerje a biztonságos helyzetet és átváltson a paraszimpatikus üzemmódra. Ideális esetben 10-15 percet töltsünk a pózban, ha a cél a mély pihenés és a hormonális egyensúly helyreállítása.
Fontos, hogy a pózból lassan, óvatosan térjünk ki. Guruljunk az oldalunkra, és pihenjünk ott egy-két percig, mielőtt felülnénk. Ez megakadályozza a hirtelen vérnyomásesést és segít megőrizni a nyugalmi állapotot.
Speciális alkalmazások: Alvászavarok és szorongás
A Viparita Karani az egyik leginkább kutatott jóga póz a szorongás és az alvászavarok kezelésében. Amikor valaki szorong, a mellkasi légzés felgyorsul, a szívverés megemelkedik, és a test készenléti állapotban van.
A fordított testhelyzet természetes módon kényszeríti a testet a lassulásra. A vérnyomás enyhe csökkenése, a szívfrekvencia lassulása és a vagusz ideg stimulálása együttesen hozzájárulnak a szorongásos tünetek enyhítéséhez. A gyakorlók gyakran számolnak be arról, hogy a pózban eltöltött idő után sokkal kiegyensúlyozottabbnak és földeltebbnek érzik magukat.
Az alvászavarok esetében a Viparita Karani segít megszakítani az álmatlanság ördögi körét, amelyet gyakran a túlzott mentális aktivitás okoz. Azáltal, hogy fizikailag megnyugtatja a testet, megteremti a feltételeket a mentális csendhez. A vérkeringés javulása a fej területén friss oxigénnel látja el az agyat, ami hozzájárul a jobb kognitív funkciókhoz és a nyugodtabb ébredéshez.
Egy másik speciális alkalmazás a fejfájás és a migrén enyhítése. Bár az aktív inverziók (mint a fejenállás) migrén alatt ellenjavalltak, a Viparita Karani gyakran segíthet a feszültség okozta fejfájásoknál, különösen, ha az a nyak vagy a váll feszültségéből ered. A vállak és a nyak teljes elengedése kulcsfontosságú ebben az esetben.
Óvintézkedések és ellenjavallatok
Bár a Viparita Karani rendkívül biztonságos és kíméletes, van néhány eset, amikor óvatosságra van szükség, vagy amikor a póz kerülendő:
- Súlyos glaukóma (zöld hályog) vagy más súlyos szembetegségek: Bár ez a póz sokkal kisebb nyomást gyakorol a fejre, mint a teljes inverziók, konzultálni kell orvossal, mivel a szemnyomás enyhe emelkedése előfordulhat.
- Súlyos magas vérnyomás: Ha kezeletlen magas vérnyomásban szenvedünk, a fordított testtartások megváltoztathatják a vérnyomás szabályozását. Bár a póz általában csökkenti a vérnyomást, kezdetben óvatosan kell belevágni.
- Terhesség (harmadik trimeszter): Bár a póz általában javasolt a lábdagadás enyhítésére, a harmadik trimeszterben a hosszas háton fekvés kényelmetlen lehet, és nyomást gyakorolhat egy fő vénára (vena cava). Ebben az esetben a pózt oldalra dőlve, párnák segítségével kell végezni, vagy rövidebb ideig tartani.
- Súlyos nyaki vagy gerincproblémák: Bár a póz tehermentesíti a gerincet, ha a fal közelsége feszültséget okoz a nyakban vagy a vállban, használjunk extra párnát a fej alatt.
Mindig figyeljünk a testünk jelzéseire. A póznak kényelmesnek és pihentetőnek kell lennie. Ha éles fájdalmat, zsibbadást vagy szédülést tapasztalunk, azonnal térjünk ki a pózból.
A pihentető póz beépítése a mindennapi rituálékba
A Viparita Karani nem egy olyan gyakorlat, amit csak akkor veszünk elő, ha már túl késő, és teljesen kimerültünk. A rendszeres, beépített gyakorlás a megelőzés legjobb formája. Ez a póz a kezdő jóga rituáléjának alapja lehet, melyet minden nap elvégzünk, akárcsak a fogmosást.
Egy egyszerű, 10 perces rituálé:
- Előkészület (1 perc): Készítsük elő a takarót, helyezkedjünk el a falnál.
- Viparita Karani (7 perc): Fókuszáljunk a légzésre, tudatosan engedjük el a feszültséget a vállakból, a csípőből és az arccsontokból.
- Légzésfókusz (1 perc): Végezzünk el néhány lassú, hosszas kilégzést (pl. 4 másodperc belégzés, 6 másodperc kilégzés), hogy megerősítsük a paraszimpatikus választ.
- Kijövetel (1 perc): Lassan guruljunk az oldalunkra, és maradjunk ott egy pillanatig, mielőtt felülnénk.
Ez a napi tíz perc befektetés az egészségbe és a belső békébe. A stresszoldás nem egy cél, amit elérünk, hanem egy folyamatosan fenntartott állapot, amelyet a tudatos, egyszerű gyakorlatok, mint a Viparita Karani segítenek megőrizni.
A póz megtanít minket arra, hogy a legnagyobb erő és regeneráció a passzivitásban rejlik. Amikor a világ egyre gyorsabban pörög, a falnál tartott lábak csendes, mozdulatlan ereje emlékeztet minket arra, hogy a valódi boldogság és egészség forrása mindig bennünk van, csak meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy meghalljuk a belső csendet.
