Ez a kérdés kísérti a modern nőt a huszonegyedik században: hol vannak a jó pasik? Statisztikailag nézve, a férfiak száma nem csökkent drámaian, mégis sokan érzik úgy, hogy a minőség, a mélység és az elköteleződésre való hajlandóság eltűnt a randevúzási piacról. Ez a frusztráció nem csupán egy szubjektív érzés, hanem a párkapcsolati pszichológia, a szociológia és a mély önismeret metszéspontjában keresendő összetett jelenség. Amikor a nők elérik az érettséget, a szakmai sikereket és a személyes stabilitást, gyakran szembesülnek azzal a paradoxonnal, hogy miközben ők maguk fejlődnek, a potenciális partnerek köre látszólag szűkül.
A pszichológiai válasz ritkán egyszerű, és nem is a külső körülmények hibáztatásában rejlik. Sokkal inkább abban, ahogyan mi magunk viszonyulunk a párválasztás folyamatához, és milyen tudattalan mintákat viszünk magunkkal. A „jó pasi” definíciója is állandóan változik, és gyakran egy olyan idealizált képet vetítünk ki, amely a valóságban nem létezik, vagy legalábbis nagyon ritka. Nézzük meg, milyen belső és külső tényezők járulnak hozzá ahhoz az érzéshez, hogy a megfelelő férfi egyszerűen elérhetetlen.
A modern nő nem feltétlenül a pénztárca vastagságát keresi, hanem az érzelmi mélységet és a partneri egyenlőséget. Ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni egy olyan társadalomban, ahol a nemi szerepek átalakulása még zajlik.
A választás paradoxona és a szűrőbuborék
A digitális randevúzási kultúra alapjaiban változtatta meg a párkeresés dinamikáját. Bár soha nem volt ennyi lehetőségünk találkozni új emberekkel, a bőség paradox módon szorongást és elégedetlenséget szül. A folyamatos elérhetőség illúziója azt sugallja, hogy mindig van „valaki jobb” a sarkon túl. Ez a jelenség a túlzott elvárások melegágya, ahol a potenciális partnereket pillanatok alatt ítéljük meg és selejtezzük le, ahelyett, hogy időt szánnánk a valódi mélység felfedezésére.
A szűrőbuborék, amelyben élünk, nem csak a közösségi médiára korlátozódik. A randevúalkalmazások algoritmusa is hajlamos visszatükrözni a saját preferenciáinkat, ezzel megerősítve a már meglévő, gyakran korlátozó mintáinkat. Ha tudattalanul mindig ugyanazt a típust választjuk, aki végül csalódást okoz, az algoritmus tovább kínálja a hasonló profilokat. Így könnyen kialakul az a téves meggyőződés, hogy az összes férfi „ugyanolyan” vagy elérhetetlen.
A párválasztás sosem volt pusztán logikai döntés, de a jelenlegi környezetben a felületes vizuális benyomások túlságosan nagy hangsúlyt kapnak. A személyiség, az érzelmi intelligencia és a hosszú távú kompatibilitás háttérbe szorul a gyors döntéshozatal miatt. Amikor azt érezzük, hogy „nincsenek jó pasik”, valójában azt érezhetjük, hogy a jelenlegi rendszer nem képes kiszűrni számunkra a mélyen értékes férfiakat.
A belső forgatókönyvek ereje: a kötődési stílusok csapdája
A legmélyebb okok, amelyek miatt úgy érezzük, hogy nem találunk megfelelő férfit, gyakran a saját gyermekkori tapasztalatainkban és a kialakult kötődési stílusunkban gyökereznek. A kötődéselmélet szerint négy alapvető stílus létezik: biztonságos, szorongó (ambivalens), elkerülő és dezorganizált. Ezek a minták határozzák meg, hogyan viszonyulunk az intimitáshoz és az elköteleződéshez.
Sok nő, aki azon panaszkodik, hogy a férfiak nem akarnak elköteleződni, maga is a szorongó kötődési stílus jegyeit hordozza. Ők azok, akik hajlamosak túl gyorsan túl sokat beletenni a kapcsolatba, folyamatos megerősítésre vágynak, és az elérhetetlen partnerekhez vonzódnak. Ez a dinamika gyakran vonzza az elkerülő kötődésű férfiakat, akik félnek az intimitástól és a közelségtől. Ez a kettős csapda a leggyakoribb oka a modern párkapcsolati frusztrációnak.
Ha a szorongó nő találkozik egy biztonságosan kötődő férfival, aki nyugalmat és stabilitást kínál, gyakran unalmasnak találja, mert hiányzik a dráma, az üldözés és az érzelmi hullámvasút, amit megszokott. A dráma azonban nem a szenvedély, hanem a trauma ismétlése.
A kötődési stílusok felismerése az első lépés a változás felé. Amíg nem dolgozunk a saját belső bizonytalanságunkon, addig tudattalanul mindig olyan partnereket fogunk választani, akik megerősítik a korai hiedelmeinket arról, hogy az intimitás fájdalmas, vagy hogy nem vagyunk méltóak a feltétel nélküli szeretetre. Az önismeret itt kulcsfontosságú: meg kell értenünk, miért vonzódunk a „rosszfiúkhoz” vagy az érzelmileg elérhetetlen férfiakhoz.
Az ismétlési kényszer pszichológiája
Freud írta le az ismétlési kényszert, azt a jelenséget, amikor az emberek tudattalanul újra és újra megteremtik a gyermekkori fájdalmas vagy megoldatlan helyzeteket. Ez a mintázat különösen erős a párválasztásban. Ha az apai minta hiányos volt, vagy ha a korábbi kapcsolatainkban elhagyást tapasztaltunk, hajlamosak lehetünk olyan férfiakat keresni, akik újra és újra elhagynak minket, ezzel próbálva meg utólagosan „megoldani” a régi traumát. Sajnos ez a kísérlet szinte mindig kudarcot vall.
Ez az önpusztító mintázat azt eredményezi, hogy a nők folyamatosan olyan kapcsolatokba bonyolódnak, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve, majd megerősítik a hiedelmüket: „nincsenek jó pasik, mind elhagynak.” Valójában nem a férfiak hiányoznak, hanem a képesség, hogy felismerjük és beengedjük azokat a partnereket, akik nem illeszkednek a megszokott traumatikus forgatókönyvbe.
A projektív azonosítás és az árnyékmunka
A Jungi pszichológia szerint mindannyian hordozunk magunkban egy belső képet az ideális partnerről, amelyet a saját animusunk (a női pszichében lévő férfi elv) vetít ki. Amikor úgy érezzük, hogy „hiány van”, gyakran a saját belső hiányainkat vetítjük ki a külső világra. Azt a tulajdonságot keressük a partnerben, amelyről úgy érezzük, hogy hiányzik belőlünk (pl. erő, stabilitás, határozottság).
A projektív azonosítás során a partnerre helyezzük a felelősséget, hogy betöltse ezt a belső űrt. Ez azonban óriási terhet ró a kapcsolatra, és elkerülhetetlenül csalódáshoz vezet. Amikor a partner nem képes megfelelni az idealizált képnek, azonnal azt mondjuk: „Ő sem megfelelő férfi.”
A legfontosabb kérdés nem az, hogy hol vannak a jó pasik, hanem az, hogy te készen állsz-e azokra a jó pasikra, akik nem illenek bele a megszokott drámai forgatókönyvedbe.
A belső kritikus és az önértékelés szerepe
Sok nő, aki sikeres a karrierjében és látszólag magabiztos, mélyen a tudatalattijában alacsony önértékeléssel küzd. Ez a belső kritikus folyamatosan azt sugallja, hogy nem érdemli meg az igazán minőségi kapcsolatot. Ez az alacsony önértékelés kétféle módon nyilvánulhat meg a párválasztásban:
- Túlzott kompromisszumkészség: Olyan férfiakat fogad el, akik nyilvánvalóan nem méltóak hozzá, csak azért, mert fél az egyedülléttől.
- Elutasító magatartás: Tudattalanul elutasítja azokat a férfiakat, akik valóban biztonságot és szeretetet kínálnak, mert nem hiszi el, hogy ez a jóság valós lehet.
A megoldás az árnyékmunkában rejlik: szembenézni azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket magunkban elutasítunk, és integrálni a belső férfias és nőies energiákat. Amikor belülről leszünk egészek, a külső partner keresése megszűnik sürgető szükségszerűség lenni, és a vonzás törvénye is másképp működik.
Társadalmi és demográfiai változások: a szerepek átrendeződése
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a társadalmi környezet drámai módon megváltozott az elmúlt ötven évben. A nők oktatási és gazdasági szempontból felzárkóztak, sőt, bizonyos területeken meg is előzték a férfiakat. Ez a változás a párkapcsolati dinamikát is átírta.
A női siker és a férfi identitás válsága
A modern, magasan képzett, anyagilag független nő magas elvárásokat támaszt a partnerével szemben. Már nem pusztán a pénzügyi biztonságot keresi, hanem az érzelmi intelligenciát, a kommunikációs készséget és az egyenlő partneri viszonyt. Sok férfi azonban még mindig a hagyományos, patriarchális szerepekben szocializálódott, ahol az értéküket a biztosított anyagi javakban mérték.
Amikor egy nő anyagilag és érzelmileg önellátó, a férfi szerepe bizonytalanná válik. Néhány férfi visszahúzódik a nyomás elől, vagy az elkerülő viselkedésbe menekül, mert úgy érzik, nem tudnak megfelelni az új elvárásoknak. Mások pedig a látszólagos férfiasságot (machó viselkedés) próbálják erősíteni, ami távol tartja az érzelmileg érett nőket.
A pszichológusok azt tapasztalják, hogy a férfiak jelentős része küzd azzal, hogy megtalálja az új identitását egy olyan világban, ahol a hagyományos férfiszerepek már nem érvényesek. Ez a belső válság gyakran érzelmi elérhetetlenségben, döntésképtelenségben vagy a felelősségvállalás elkerülésében nyilvánul meg. Ez a jelenség erősíti azt az érzést a nőkben, hogy „nincs megfelelő férfi„, mert sokan a férfiak közül még nem találták meg a helyüket a modern párkapcsolatban.
A minőségi szűrés szükségessége
A női sikerrel párhuzamosan a társadalmi nyomás is nő a nőkön, hogy megtalálják a „tökéletes” partnert, mielőtt biológiai órájuk lejár. Ez a nyomás sürgető energiát generál, ami távol tartja a potenciális, de lassabban mozgó partnereket. A sürgetés és a kétségbeesés energiája pedig a legkevésbé vonzó tulajdonság. A párválasztási stratégia szempontjából elengedhetetlen a minőségi szűrés, de ez nem jelentheti a rideg listák felállítását.
Egy tapasztalt pszichológus azt tanácsolná, hogy a nők ne a külső jegyekre (magasság, fizetés, autó), hanem a belső, karakterbeli tulajdonságokra koncentráljanak. Ezt segíti az alábbi táblázat, amely segít az elvárások reális szintre helyezésében:
| Felületes (Tárgyalható) Elvárások | Mély (Nem Tárgyalható) Elvárások |
|---|---|
| Magasság, testsúly, fizetés szintje | Érzelmi elérhetőség és kommunikációs hajlandóság |
| Azonos hobbi vagy érdeklődési körök | Értékrendbeli egyezés (pl. hűség, család, jövőkép) |
| Azonnali szikra vagy intenzív szenvedély | Megbízhatóság és következetesség a viselkedésben |
| Hasonló politikai vagy vallási nézetek | Képesség a konfliktuskezelésre és bocsánatkérésre |
A problémát az okozza, ha a nők a tárgyalható kategóriára fektetnek túl nagy hangsúlyt, és elfelejtik felismerni a valóban megfelelő férfi által kínált érzelmi biztonságot és stabilitást.
A tudatos párválasztás elvei: a belső munka
A válasz arra a kérdésre, hogy „Hol vannak a jó pasik?”, valójában a tükörben keresendő. A minőségi kapcsolatok vonzásához először nekünk kell minőségi emberré válnunk, és meg kell tisztítanunk a belső szűrőinket. A párkapcsolati pszichológia ezt a folyamatot nevezi tudatos párválasztásnak.
1. Az autentikus én fejlesztése
Amikor randevúzunk, gyakran egy idealizált, „randi-képes” verziót mutatunk be magunkból. Azonban az autentikus én elrejtése azt eredményezi, hogy olyan partnereket vonzunk, akik nem a valós személyiségünkhöz vonzódnak. A valódi intimitás csak akkor lehetséges, ha merünk sebezhetőek lenni, és megmutatjuk a hibáinkat is. A megfelelő férfi az, aki nem fut el a mi tökéletlenségeink láttán, hanem elfogadja azokat.
Ehhez el kell engedni a „tökéletes nő” mítoszát, amelyet a média és a társadalom ránk kényszerít. Az önazonosság nem arról szól, hogy hibátlanok vagyunk, hanem arról, hogy őszinték vagyunk önmagunkkal és másokkal. Ha az elvárásaink irreálisak önmagunkkal szemben, azok irreálisak lesznek a partnerünkkel szemben is.
2. A „jó pasik” felismerésének képessége
Gyakran a jó pasik azok, akik nem feltűnőek, nem drámaiak, és nem keltik az azonnali, elsöprő szenvedély érzését. Ők azok, akik következetesek, megbízhatóak, és lassan építik a bizalmat. Azok a nők, akik a szorongó kötődés mintájában élnek, hajlamosak unalmasnak találni a stabilitást, és a „tűzijátékot” keresik. Ez a szenvedély azonban gyakran a megbízhatatlanság és az érzelmi manipuláció előjele.
Meg kell tanulnunk újraértékelni, mi az a „szikra”. A valódi kompatibilitás és a hosszú távú boldogság ritkán kezdődik lángoló, azonnali szerelemmel. Gyakran a csendes, kölcsönös tiszteleten és a közös értékeken alapuló, fokozatosan mélyülő kapcsolat a legstabilabb.
A stabilitás nem unalmas. A stabilitás a biztonság alapja, amelyen a valódi, mély szeretet felépülhet. Ha valaki unalmasnak találja a stabilitást, az a saját belső drámájának a kivetülése.
3. A tudatos jelenlét (mindfulness) a randevúzásban
A modern randevúzási kultúra jellemzője a multitasking. Randevúzás közben már a következő randira gondolunk, vagy a telefonunkat nézzük. Ez a szétszórtság megakadályozza, hogy valóban lássuk a másik embert. A tudatos jelenlét azt jelenti, hogy minden interakcióra teljes figyelmet szentelünk, és megfigyeljük, hogyan érezzük magunkat a partner társaságában.
Kérdezzük meg magunktól: Hogyan érzem magam mellette? Nyugodt vagyok? Vagy szorongok, és folyamatosan próbálok megfelelni? A megfelelő férfi társaságában a legtöbb nő nyugodt, biztonságban érzi magát, és nem érzi szükségét a maszk viselésének. Ha egy férfi folyamatosan bizonytalanságot szül, akkor ő valószínűleg nem a megfelelő partner, még akkor sem, ha minden külső kritériumnak megfelel.
A külső keresés átértékelése: hol vannak valójában?
Ha a nők úgy érzik, hogy a hagyományos randevúzási platformok (alkalmazások, bárok) nem hozzák meg a kívánt eredményt, érdemes megvizsgálni, hol találhatók azok a jó pasik, akik a mélyebb, intellektuálisabb vagy érzelmileg érettebb kategóriába tartoznak. A keresés helyének megváltoztatása gyakran a keresett típus megváltozását jelzi.
A közös értékek mentén történő keresés
Az érett férfiak, akik hosszú távú elköteleződést keresnek, ritkán töltenek órákat a randevúalkalmazásokon. Ők valószínűleg a saját érdeklődési körüknek megfelelő közösségekben aktívak. Ez lehet:
- Önkéntes munka vagy jótékonysági események.
- Szakmai továbbképzések, konferenciák.
- Hobbi klubok (pl. túrázás, könyvklubok, borászat).
- Közösségi sportok, nem a versenyről szóló edzések.
Ezeken a helyeken a fókusz nem azonnal a párkeresésen van, hanem a közös értéken és érdeklődésen. Ez csökkenti a nyomást, és lehetővé teszi, hogy a kapcsolat organikusabban fejlődjön. Az ilyen környezetben talált partnerek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek azokkal a karakterbeli tulajdonságokkal, amelyeket a nők a stabilitáshoz keresnek.
A „férfiak is küzdenek” perspektíva
Fontos elismerni, hogy a férfiak is emberi lények, akik küzdenek a saját belső démonjaikkal és a társadalmi elvárásokkal. A modern férfiak jelentős része küzd a mentális egészségügyi problémákkal, a magányossággal és azzal a nyomással, hogy mindig erősnek és hibátlannak kell lenniük. Amikor egy nő azt mondja, hogy nincsenek jó pasik, gyakran figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a férfiak is félnek a sebezhetőségtől és az elutasítástól.
Egy empátián alapuló megközelítés segíthet. Ha a nők hajlandóak teret adni a férfiaknak a sebezhetőségre, és nem büntetik meg őket az érzelmeik kimutatásáért, sokkal több „jó pasi” fogja érezni magát biztonságban ahhoz, hogy megmutassa a valódi, mélyebb énjét. Ez a kölcsönös nyitottság a kulcsa a mély intimitás kialakulásának.
A bőség tudatállapota és a kétségbeesés elengedése
Az ezoterikus tanítások és a mély párkapcsolati pszichológia egyaránt hangsúlyozzák, hogy az energia, amit kibocsátunk, azt vonzzuk vissza. Ha valaki a hiány, a kétségbeesés vagy a sürgetés energiájával keres partnert, az elkerülhetetlenül olyan partnereket vonz, akik megerősítik ezt a hiányt (pl. elérhetetlenek, bizonytalanok).
A bőség tudatállapota ezzel szemben azt jelenti, hogy békében vagyunk az egyedülállósággal. Azt sugalljuk a világnak, hogy már most is teljesek vagyunk, és a partner csak hozzáad az életünkhöz, nem pedig kitölti az ürességet. Ez a belső stabilitás az, ami mágnesként vonzza az érzelmileg stabil és megfelelő férfiakat.
Amikor valaki eléri ezt az állapotot, már nem keres görcsösen, hanem nyitottan fogadja, ami jön. Eltűnik a túlzott elvárások listája, és a nő inkább arra koncentrál, hogy a saját élete minőségi és teljes legyen. Ez a belső munka a leghatékonyabb párkeresési stratégia. Amikor már nem akarunk valakit, hanem készen állunk rá, akkor jelennek meg a jó pasik.
A befogadás művészete
Sok erős, független nő küzd a befogadás képességével. Megszokták, hogy mindent egyedül csinálnak, irányítanak és megoldanak. Amikor egy férfi segítséget, támogatást vagy törődést kínál, ösztönösen elutasítják, mert a segítség elfogadását a gyengeség jelének tekintik. Ez az elutasítás azonban elriasztja a gondoskodó férfiakat.
A párkapcsolati pszichológia szerint az egészséges kapcsolat alapja a kölcsönös adok-kapok. Egy férfinak szüksége van arra, hogy érezze, értékes és hasznos a partnerének. Ha a nő nem engedi, hogy a férfi adjon, azzal elveszi a férfi szerepét, és megakadályozza az intimitás mélyülését. A befogadás művészete magában foglalja a sebezhetőséget és az elfogadást, ami elengedhetetlen a megfelelő férfi megtartásához.
A nagy kép: idő és türelem
Végül, de nem utolsósorban, el kell ismernünk, hogy a minőségi kapcsolat kialakításához időre és türelemre van szükség. A modern kultúra az azonnali kielégülést hirdeti, de a mély önismereti munka és a biztonságos kötődés kialakítása nem történik meg egyik napról a másikra. A frusztráció gyakran abból fakad, hogy túl gyorsan akarjuk az eredményt, és elfelejtjük élvezni a folyamatot.
A pszichológiai érés folyamata azt jelenti, hogy megtanuljuk elengedni a kontrollt, és bízni abban, hogy a megfelelő időben, a megfelelő ember fog megjelenni. Ha úgy érezzük, hogy „nincsenek jó pasik„, az lehet, hogy csak azt jelzi, hogy még nem láttuk be, milyen belső munkát kell elvégeznünk ahhoz, hogy készen álljunk rájuk. A külső keresés helyett a belső stabilitásra való fókuszálás a legbiztosabb út a tartós és kielégítő párkapcsolat felé.
A párválasztás nem egy piaci tranzakció, hanem egy belső utazás. Amikor a nő végre felismeri a saját értékét, és elengedi a régi, traumatikus mintákat, hirtelen azt veszi észre, hogy a megfelelő férfiak ott vannak a környezetében, csak eddig a saját korlátozó hiedelmei miatt nem volt képes meglátni őket.
A jó pasik nem tűntek el; ők azok, akiket a szorongásunk és a régi traumáink miatt nem engedtünk be az életünkbe. A változás a belső szűrőink átállításával kezdődik.
A párkapcsolati érettség ismérvei: mit keressünk valójában?
Ahhoz, hogy túllépjünk a felületes keresésen, és valóban megtaláljuk a megfelelő férfit, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azokkal a pszichológiai ismérvekkel, amelyek a hosszú távú boldogságot előrevetítik. Ezek a tulajdonságok ritkán szerepelnek a randi profilok bemutatkozásában, de a viselkedésben azonnal felismerhetők.
Érzelmi intelligencia és önreflexió
Egy érzelmileg érett férfi képes az önreflexióra. Ez azt jelenti, hogy tudja, mit érez, miért érzi azt, és képes ezt kommunikálni anélkül, hogy a partnerét hibáztatná. A jó pasik nem félnek a belső munkától, és hajlandóak felelősséget vállalni a tetteikért és a reakcióikért. Ezzel szemben az érzelmileg éretlen férfi a konfliktusokat elkerüli, vagy a partnerre vetíti ki a saját bizonytalanságát.
Keressük a képességet, hogy a férfi meg tudja nevezni a saját érzéseit (nem csak azt mondja, hogy „dühös” vagy „jó”), és képes legyen empátiát mutatni a mi érzéseink iránt is. Ez a fajta kommunikációs készség sokkal fontosabb, mint bármilyen anyagi stabilitás, mert ez a bizalom és a kapcsolat mélységének alapja.
A következetesség mint a biztonság jele
A biztonságos kötődésű férfiak következetesek. Amit mondanak, azt teszik. Nem tűnnek el napokra, majd bukkannak fel intenzív üzenetekkel. Ez a kiszámíthatóság gyakran félreértelmezhető unalmasként, de valójában a stabilitás és a megbízhatóság legfontosabb jele. Amikor a nő egy megfelelő férfivel randevúzik, megszűnik a folyamatos szorongás arról, hogy vajon mikor hívja fel, vagy mit gondol róla.
A következetesség azt jelenti, hogy a férfi képes a hosszú távú tervezésre, és hajlandó beépíteni a nőt az életébe, nem csak egy pillanatnyi fellángolás erejéig. A párkapcsolati pszichológia hangsúlyozza, hogy a hosszú távú elköteleződéshez elengedhetetlen a viselkedés megbízhatósága.
A konfliktuskezelés képessége
Minden kapcsolatban vannak konfliktusok. A különbség a jó pasik és a nem megfelelő partnerek között az, ahogyan a konfliktusokat kezelik. Az érett férfi:
- Nem válik defenzívvé, hanem meghallgatja a partner nézőpontját.
- Képes bocsánatot kérni, és elismeri a saját hibáit.
- A megoldásra fókuszál, nem a győzelemre.
- Nem alkalmaz érzelmi manipulációt, és nem fenyeget szakítással.
A párkapcsolati dinamika elemzése során kiderül, hogy a konfliktuskezelés mikéntje a legpontosabb előrejelzője a kapcsolat tartósságának. Ha egy férfi a legkisebb nézeteltérésnél is bezárkózik, támad vagy eltűnik, az az elkerülő kötődés egyértelmű jele, ami hosszú távon érzelmi szenvedést okoz.
A tudattalan vonzás átírása: a belső munka fázisai
Ha egy nő őszintén úgy érzi, hogy csak „rossz pasikat” talál, akkor a megoldás egy strukturált önismereti úton rejlik. Ez a folyamat nem csak terápiát jelent, hanem a tudatos döntések sorozatát, amelyek átírják a régi, káros mintákat.
1. Az elvárások listájának felszámolása
Elemezzük a listát, amelyet a potenciális partnerrel szemben támasztunk. Húzzuk át azokat a felületes kritériumokat (magasság, foglalkozás, anyagi helyzet), amelyek a társadalmi nyomásból vagy az idealizált képekből fakadnak. Helyette fókuszáljunk a karakterbeli tulajdonságokra, mint a kedvesség, az integritás és az érzelmi elérhetőség. A megfelelő férfi nem a listán szereplő pontok halmaza, hanem egy ember, akivel biztonságban és kiteljesedve érezzük magunkat.
2. A magány elfogadása és a belső stabilitás kiépítése
A legnagyobb vonzerő az, ha egy nő teljes és boldog az egyedüllétben. Ha az egyedüllétet békével és nem kétségbeeséssel éljük meg, az a bőség energiáját sugározza. A nőnek ki kell építenie egy olyan életet, amely önmagában is gazdag és kielégítő, függetlenül attól, hogy van-e partnere. Ez csökkenti a partnerre nehezedő nyomást, és lehetővé teszi, hogy a kapcsolat egészséges alapról induljon.
3. A minták tudatos megszakítása
Amikor a nő találkozik egy új férfival, és az ismerkedés során felbukkannak a régi, szorongást keltő minták (pl. a férfi eltűnik, vagy érzelmileg elérhetetlen), a korábbi minták helyett tudatosan másképp kell reagálni. Például, ahelyett, hogy üldöznénk az elkerülő férfit, tisztelettel és határozottan jelezzük a határainkat. Ha a férfi nem tiszteli ezeket a határokat, el kell fogadnunk, hogy ő nem a megfelelő férfi, és el kell engednünk.
Ez a folyamat fájdalmas lehet, de ez az egyetlen módja annak, hogy megszakítsuk az ismétlési kényszert és teret adjunk az egészséges, biztonságos kapcsolatoknak. A jó pasik ott vannak, de csak akkor tudnak belépni az életünkbe, ha bezárjuk a kaput azok előtt, akik folyamatosan megerősítik a régi fájdalmainkat és a hiányérzetünket.
A pszichológiai érettség nem arról szól, hogy megtaláljuk a tökéletes partnert, hanem arról, hogy mi magunk váljunk azzá a partnerré, akire a jó pasik vágynak: önazonos, stabil és érzelmileg elérhető. A külső keresés helyett a belső átalakulás az, ami végül meghozza a várt eredményt, és eloszlatja azt a tévhitet, hogy a megfelelő férfi illúzió lenne.
