A földdel való kapcsolat az emberi létezés legősibb és legtisztább formája. Amikor saját kezünkkel ültetünk el egy magot, majd gondozzuk a növényt a csírázástól a betakarításig, nem csupán élelmet termelünk. Egy mély, szinte szakrális folyamatba kapcsolódunk be, mely során a természet ritmusait a saját belső harmóniánkkal hangoljuk össze. A saját kertből származó élelem esszenciája nemcsak a frissességben és az ízben rejlik, hanem abban a tudatosságban is, amellyel a táplálékot létrehoztuk.
A vegyszermentes kertészkedés nem egy trend, hanem egy filozófia, ami a Föld iránti tiszteleten alapul. Megértjük, hogy a talaj nem csupán egy hordozó közeg, hanem egy élő, lélegző ökoszisztéma, melynek egészsége közvetlenül kihat a mi egészségünkre. A magazinunk olvasói számára ez a folyamat a testi és lelki bőség megteremtésének alkímiája.
A kertészkedés az a meditáció, amely táplálékot ad. Ahogy a talaj egészséges, úgy válik a lélek is erőssé és ellenállóvá.
A hely kiválasztása: A kert energetikai térképe
Mielőtt egyetlen ásót is a földbe szúrnánk, elengedhetetlen, hogy megfigyeljük és megértsük a rendelkezésre álló teret. A kert helyének kiválasztása messze túlmutat a puszta logisztikán; a növények számára optimális fényviszonyok, szélvédelem és vízelvezetés kritikusak a sikeres, vegyszermentes termesztéshez.
A legtöbb zöldségfélének, különösen a termést hozóknak (paradicsom, paprika, uborka), naponta legalább hat-nyolc óra közvetlen napfényre van szüksége. Figyeljük meg, hol kel és hol nyugszik a Nap, és hogyan vetnek árnyékot a környező fák vagy épületek a nap különböző szakaszaiban. Az ideális helyszín észak-déli tájolású, így a növények a nap folyamán egyenletesen kapnak fényt.
Fontos szempont a terület vízelvezetése is. A pangó víz gyökérrothadáshoz és gombás fertőzésekhez vezet, ami a vegyszermentes kertben komoly kihívást jelent. Ha a talaj agyagos és rossz vízáteresztő, érdemes magaságyásokban vagy emelt parcellákban gondolkodni, amelyekről később részletesen is szó lesz.
Ne feledkezzünk meg a szélről sem. Bár a légáramlás segíti a gombásodás megelőzését, az erős, állandó szél mechanikai sérüléseket okozhat, és kiszáríthatja a talajt. Természetes szélvédőként ültethetünk sövényt vagy magasabb növényeket a terület szélére, melyek védelmi zónát képeznek.
A talaj alkímiája: A vegyszermentes termesztés alapköve
A vegyszermentes kertészkedés hitvallása szerint a növények ereje a talajból származik. Ha a talaj egészséges, tele van mikroorganizmusokkal és megfelelő tápanyagokkal, a növények erősek lesznek, és sokkal ellenállóbbak a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Ez az alapvető prevenció, ami feleslegessé teszi a szintetikus vegyszerek használatát.
A talajszerkezet és a ph megértése
A kertészkedés első lépése a talaj megismerése. Érdemes egyszerű talajvizsgálatot végezni a pH érték és a szerkezet meghatározására. A legtöbb zöldség a semleges vagy enyhén savas (pH 6,0–7,0) talajt kedveli. Ha a talaj túl savas, mész hozzáadásával javítható, ha túl lúgos, kén vagy tőzeg segíthet.
A talajszerkezet ideális esetben laza, morzsalékos, ami jó vízelvezetést és levegőzést biztosít. Ezt a szerkezetet elsősorban szerves anyagok hozzáadásával érhetjük el. A szerves anyagok – komposzt, érett trágya, zöldtrágya – úgy működnek, mint a talaj „szivacsa”, megtartják a nedvességet, miközben biztosítják a levegő áramlását a gyökerekhez.
A komposztálás szent ciklusa
A komposztálás a körforgásos kertészkedés szíve. Ez a folyamat a konyhai és kerti hulladékot arannyá, azaz tápanyagban gazdag talajjavítóvá alakítja. Egy jól kezelt komposztálóban a szénben (barna anyagok: száraz levelek, faforgács) és nitrogénben (zöld anyagok: fűnyesedék, konyhai maradékok) gazdag rétegek váltakoznak, biztosítva a megfelelő bomlást.
A komposzt nem csak tápanyagot ad, hanem beoltja a talajt a hasznos mikroorganizmusokkal, gombákkal és baktériumokkal, amelyek elengedhetetlenek a növények számára a tápanyagok felvételéhez. A komposzt használatával minimálisra csökkenthető a kerti hulladék, és megszakítható a műtrágyák szükségességének ördögi köre.
A komposzt a kertész aranytartaléka. Minden egyes érett lapát komposzt a Föld erejét és a megújulás ígéretét hordozza.
Tudatos tervezés: Vetésforgó és társítás
A vegyszermentes kertben a rendszerszemlélet a kulcs. A vetésforgó (rotáció) és a társnövények alkalmazása természetszerűen előzi meg a talaj kimerülését és a kártevők elszaporodását.
A vetésforgó négyes szabálya
A vetésforgó lényege, hogy soha ne ültessük ugyanazt a növénycsaládot ugyanarra a helyre két egymást követő évben. Ez megakadályozza a talajban felhalmozódó specifikus kórokozók és kártevők túlélését, és biztosítja a talaj egyenletes kimerülését.
Egy tipikus négyéves rotáció a növények tápanyagigénye és gyökérrendszere alapján szerveződik:
- Hüvelyesek (Nitrogénkötők): Bab, borsó. Ezek a növények gazdagítják a talajt a nitrogénnel.
- Levélzöldségek (Nagy nitrogénigényűek): Káposztafélék, saláták, spenót. Ezek profitálnak a hüvelyesek által hagyott nitrogénből.
- Gyökérzöldségek (Káliumigényűek): Répa, cékla, burgonya. Ezek mélyebbre hatolnak, lazítva a talajt.
- Termést hozó növények (Foszforigényesek): Paradicsom, paprika, tök. Ezek a ciklus végén, a már lazított, de nem túlzottan nitrogéndús talajt használják.
Ez a rendszer biztosítja, hogy a talaj folyamatosan regenerálódjon, és a növények mindig a számukra legoptimálisabb környezetben növekedjenek.
A társítás művészete (companion planting)
A társítás a természetben megfigyelt kölcsönhatások tudatos alkalmazása. Bizonyos növények együtt ültetve támogatják egymást: taszítják a kártevőket, javítják a talaj tápanyagtartalmát, vagy árnyékkal védik a társaikat.
A legismertebb példa az „A három nővér” (indián vetési technika): kukorica, bab és tök együtt ültetése. A kukorica támasztékot nyújt a babnak; a bab nitrogénnel látja el a kukoricát és a tököt; a tök nagy levelei pedig beárnyékolják a talajt, megakadályozva a gyomok növekedését és megtartva a nedvességet.
További fontos társítási példák:
- Körömvirág (bársonyvirág): Gyökerei taszítják a fonálférgeket, és vonzzák a hasznos beporzókat. Ültessük a paradicsom és a káposztafélék mellé.
- Bazsalikom: Javítja a paradicsom ízét, és távol tartja a paradicsom molyt.
- Fokhagyma és hagyma: Természetes gombaölő és rovarriasztó hatásuk van, különösen a sárgarépa és a rózsa védelmében hatékonyak.
A tudatos társítás révén egy rezonáns ökoszisztémát hozunk létre, ahol a növények nem versenyeznek, hanem segítik egymást.
Magaságyások és konténeres megoldások: A tér energiájának maximalizálása
A modern kertészkedés, különösen a városi környezetben, gyakran igényli a tér kreatív kihasználását. A magaságyások és a konténeres termesztés nemcsak esztétikus megoldások, hanem komoly agronómiai előnyökkel is járnak a vegyszermentes termesztés szempontjából.
A magaságyások előnyei
A magaságyás egy keretbe foglalt, emelt kerti parcella, amely lehetővé teszi a talaj teljes kontrollálását. Előnyei:
- Talajminőség: Az ágyás feltöltéséhez a kertész a legjobb minőségű, tápanyagban gazdag komposztot és talajkeveréket használhatja, függetlenül az eredeti talaj minőségétől.
- Melegebb talaj: A magaságyások tavasszal gyorsabban felmelegednek, meghosszabbítva ezzel a tenyészidőszakot.
- Jobb vízelvezetés: A talaj kevésbé tömörödik, és a felesleges víz könnyebben elfolyik.
- Ergonómia: Kevesebb hajolgatást igényel, és a gyomlálás is könnyebb.
A magaságyások feltöltésekor alkalmazható a Hügelkultur elve is: alulra vastagabb faágakat, rönköket helyezünk, amelyek lassan bomlanak le, folyamatosan tápanyagot biztosítva, és szivacsként tárolva a vizet a száraz időszakokra.
Konténeres kertészkedés
A teraszon vagy erkélyen történő termesztéshez a konténerek jelentenek megoldást. Szinte minden zöldség termeszthető konténerben, ha megfelelő méretű edényt és jó minőségű, bio palántaföldet biztosítunk. Különösen jól működik a fűszernövények, a saláták, a bokorbab, a retek, valamint az „apróbb” paradicsomfajták (pl. koktélparadicsom) termesztése.
Fontos, hogy a konténerek alján legyen vízelvezető nyílás, és rendszeresen ellenőrizzük a nedvességtartalmat, mivel a konténeres talaj gyorsabban kiszárad, mint a kerti talaj.
A természetes növényvédelem filozófiája
A vegyszermentes kertben a kártevőket és betegségeket nem ellenségként kezeljük, hanem a rendszer egyensúlytalanságának jelzőiként. A cél nem a kártevők teljes kiirtása, hanem a populációjuk kontrollálása és a növények ellenálló képességének maximalizálása.
Prevenció az erősebb növényekkel
A legjobb védekezés a tápanyagban gazdag talaj és az optimális gondozás. Az egészséges növények természetes módon termelnek olyan vegyületeket, amelyek taszítják a kártevőket. Ha egy növény stresszben van (túl sok víz, túl kevés tápanyag), cukortartalma csökken, és sejtjei gyengülnek, ami vonzóvá teszi a rovarok számára.
A megelőzés kulcsa a megfelelő vetésidő és a fajtaválasztás. Válasszunk olyan, a helyi klímához és talajhoz illeszkedő, ellenálló fajtákat, amelyek a legkevésbé érzékenyek a helyi betegségekre.
Természetes riasztószerek és biológiai védekezés
Amikor a kártevők megjelennek, először mindig a természetes, nem mérgező megoldásokat alkalmazzuk:
- Mechanikai eltávolítás: A levéltetveket erős vízsugárral mossuk le, vagy kézzel szedjük le a nagyobb hernyókat.
- Szappanos oldat: Enyhe, környezetbarát szappan (pl. kálium szappan) vízzel hígított oldata hatékony a levéltetvek és takácsatkák ellen. Fontos, hogy a kezelést este végezzük, és ügyeljünk arra, hogy ne égessük meg a növény leveleit.
- Csalánlé és fokhagyma kivonat: A csalánlé (erjesztett csalán) egy kiváló tápanyagforrás (magas nitrogén és vas tartalom), ami egyben erősíti a növényt és riasztja is a kártevőket. A fokhagyma főzet pedig erős illatával zavarja a rovarokat.
- Hasznos rovarok: Támogassuk a természetes ragadozókat! A katicabogarak, fátyolkák és pókok a levéltetvek és más kártevők természetes ellenségei. Ültessünk olyan növényeket, amelyek vonzzák őket (pl. kapor, cickafark, édeskömény).
A vegyszermentes kertben a biodiverzitás nem csak esztétikai kérdés, hanem a stabil ökoszisztéma alapja. Minél változatosabb a kert, annál nehezebben tud elszaporodni egyetlen kártevő vagy betegség.
Az öntözés művészete: A víz szent ciklusa
A víz a növényi élet esszenciája, de a vegyszermentes kertben az öntözés módja is kritikus. A helytelen öntözés gyökérrothadást, gombás fertőzéseket és tápanyagkimosódást okozhat.
Mélyen és ritkán
A legtöbb kezdő kertész hajlamos naponta keveset öntözni, ami felületes gyökérzet kialakulásához vezet. A cél az, hogy a növények mély gyökérrendszert növesszenek, amely ellenállóbbá teszi őket a szárazsággal szemben. Ezért javasolt a mély és ritka öntözés.
Öntözzünk alaposan, hogy a víz legalább 15-20 centiméter mélyen átnedvesítse a talajt, majd várjuk meg, amíg a felső réteg kiszárad, mielőtt újra öntöznénk. Ez arra ösztönzi a gyökereket, hogy a nedvesség után mélyre hatoljanak.
A mulcs mint vízmegtartó varázslat
A mulcs (talajtakró) használata elengedhetetlen a víz takarékos felhasználásához. Egy vastag, 5-10 cm-es réteg szalma, faforgács, vagy érett komposzt terítése a növények köré:
- Minimalizálja a víz elpárolgását.
- Szabályozza a talaj hőmérsékletét.
- Gátolja a gyomok növekedését (kevesebb versengés a vízért).
- Lassan bomlik, folyamatosan táplálja a talajt.
A mulcs használatával akár 50%-kal is csökkenthető az öntözési igény, ami különösen fontos a nyári hőségben és a vízhiányos időszakokban.
A vetés és palántázás pontos időzítése
A sikeres betakarítás egyik titka az időzítés. A biodinamikus kertészkedés hívei szerint a Hold fázisai és a csillagképek elhelyezkedése is befolyásolja a vetés és a palántázás idejét. Bár a szigorú tudomány ezt vitatja, a természetes ritmusok figyelembevétele kétségkívül segít a növények optimális fejlődésében.
A vetésnaptár spirituális jelentősége
Általánosságban elmondható, hogy a gyümölcsök és levelek növekedését a növekvő Hold, míg a gyökérzöldségek vetését a fogyó Hold idejére érdemes időzíteni. Ennél is fontosabb azonban a helyi fagymentes időszakok pontos ismerete.
A legtöbb zöldség (paradicsom, paprika, tök) fagyérzékeny, ezért csak a tavaszi utolsó fagyok után ültethető ki. Ezzel szemben a hidegtűrő növények (káposzta, spenót, borsó) már kora tavasszal vethetők.
A palántanevelés művészete
Sok zöldség esetében a palántanevelés a leghatékonyabb módszer a hosszú tenyészidőszak kihasználására. A palántákat beltérben, megfelelő fényviszonyok és hőmérséklet mellett neveljük. Fontos, hogy a kiültetés előtt fokozatosan szoktassuk őket a kültéri körülményekhez (edzés, vagy „hardening off”), hogy elkerüljük a stresszt és a sokkot.
A kiültetés során ügyeljünk arra, hogy a gyökérlabda sértetlen maradjon, és a növények közötti távolság megfelelő legyen. A túlzsúfoltság gyenge légáramlást eredményez, ami ideális környezetet teremt a gombásodásnak.
A bőség betakarítása és a tartósítás titkai
A kerti munka csúcspontja a betakarítás, amely során a Föld adományait gyűjtjük be. A friss és vegyszermentes termés élvezete nem ér véget a szürettel; a helyes tartósítási módszerek biztosítják, hogy a bőség íze a téli hónapokban is megmaradjon.
Mikor szedjük le? Az optimális érettség
A legtöbb zöldség esetében a korai szüret jobb, mint a túl késői. A rendszeres szedés (pl. bab, cukkini, uborka) arra ösztönzi a növényt, hogy még több termést hozzon. A paradicsomot akkor szedjük le, amikor már teljesen színes, de még kemény. A gyökérzöldségeket általában a levelek elhalása után érdemes felszedni.
A fűszernövényeket a virágzás előtt gyűjtsük be, amikor az illóolajok koncentrációja a legmagasabb. A betakarítás ideális időpontja a reggeli órák, miután a harmat felszáradt, de még mielőtt a déli nap elvonná az energiát a növényekből.
Tartósítási módszerek: A természet energiájának megőrzése
A vegyszermentes termények tartósítása során kerülni kell a mesterséges adalékanyagokat. A hagyományos és természetes módszerek megőrzik az élelem tápanyagait és ízét:
1. Fermentálás (erjesztés)
A fermentálás ősi tartósítási módszer, amely során a hasznos baktériumok (Lactobacillus) tejsavat termelnek, ami megőrzi az élelmiszert. A savanyú káposzta, kimchi, vagy fermentált zöldségek nemcsak tartósak, hanem probiotikumokban gazdagok is, támogatva ezzel az emésztőrendszer egészségét. Ehhez csak zöldségre, sóra és vízre van szükség.
2. Aszalás és szárítás
A napenergia vagy egy aszalógép segítségével történő szárítás elvonja a nedvességet, megakadályozva ezzel a romlást. Kiválóan alkalmas gyógynövények, fűszerek, gyümölcsök (alma, szilva) és paradicsom tartósítására. A szárított élelmek kompaktak és magas koncentrációban tartalmazzák az eredeti tápanyagokat.
3. Fagyasztás
A gyorsfagyasztás megőrzi a zöldségek és gyümölcsök frissességét és tápanyagtartalmát. Sok zöldséget (pl. babot, brokkolit) érdemes blansírozni (rövid ideig forró vízbe tenni), mielőtt lefagyasztanánk, ez segít megőrizni a színüket és állagukat.
A betakarítás a hála pillanata. Amit a föld adott, azt tisztelettel megőrizzük, hogy a tél is a nyár bőségét idézze.
A permakultúra elvei a kiskertekben
A permakultúra egy olyan tervezési rendszer, amely a természetes ökoszisztémák megfigyelésén és utánzásán alapul. Célja egy fenntartható, önellátó rendszer létrehozása, amely minimális beavatkozást igényel. Bár a permakultúra komplex rendszer, alapelvei könnyen alkalmazhatók a kis, vegyszermentes kertekben is.
A zóna-tervezés
A permakultúra egyik központi elve a zóna-tervezés, ami a kerti elemek elhelyezését a felhasználási gyakoriság és az intenzitás alapján határozza meg:
| Zóna | Leírás | Példa |
|---|---|---|
| Zóna 1 | Intenzív, napi használat. | Fűszerkert, saláták, magaságyás (gyakori öntözés, szedés). |
| Zóna 2 | Rendszeres figyelem, de nem napi. | Paradicsom, bab, szamóca, komposztáló. |
| Zóna 3 | Kisebb intenzitású, ritkább látogatás. | Burgonya, gyümölcsfák, diófa, takarmánynövények. |
Ez a tervezés csökkenti a felesleges mozgást és maximalizálja az energiahatékonyságot, biztosítva, hogy a legtöbb figyelmet igénylő növények mindig kéznél legyenek.
A réteges ültetés (stacking)
A permakultúra arra törekszik, hogy a lehető legtöbb funkciót préselje egy adott térbe. Ezt a réteges ültetés (vertikális dimenzió kihasználása) révén éri el. Gondoljunk egy fára, ami alatt bokrok, cserjék, majd alacsony talajtakaró növények és gyökérzöldségek vannak. Egy kis kertben ez azt jelenti, hogy futó növényeket (bab, uborka) engedünk fel futtatni rácsra vagy kerítésre, alattuk pedig árnyéktűrő zöldségeket (spenót, rukkola) termesztünk.
Speciális táplálékforrások: A gyógynövények és ehető virágok
A saját kert bősége nem korlátozódik a zöldségekre és gyümölcsökre. A vegyszermentesen nevelt gyógynövények és ehető virágok nemcsak gazdagítják az étrendet, hanem spirituális és gyógyító erőt is hordoznak.
A gyógynövények ereje
Minden kertben helyet kell kapnia a legfontosabb gyógyító növényeknek. A kamilla, a menta, a levendula, az orvosi zsálya és a kakukkfű nemcsak aromásak, hanem természetes gyógyító hatásúak is. Ráadásul a fűszernövények illóolajai gyakran elriasztják a kártevőket a közelükben lévő zöldségektől.
A gyógynövényeket száríthatjuk, vagy illóolajat készíthetünk belőlük, ezzel is biztosítva a természetes patika állandó rendelkezésre állását.
Ehető virágok a tányéron
A kert esztétikáját és a tányér látványát egyaránt emelik az ehető virágok. A körömvirág, a sarkantyúka, a borágó és a rózsa szirmai nemcsak dekoratívak, hanem vitaminokat és antioxidánsokat is tartalmaznak. A vegyszermentes termesztés alapvető feltétele annak, hogy ezeket a virágokat biztonsággal fogyaszthassuk.
A kerti munka mint lelki gyakorlat
A kertészkedés fizikai munka, de ennél sokkal több: egyfajta aktív meditáció. Amikor a kezünk a földben van, az elménk elcsendesedik, és a figyelmünk a jelen pillanatra fókuszál. Ez a folyamat a modern élet stresszének ellenszere.
A vegyszermentes kert ápolása türelmet, kitartást és alázatot tanít. Megértjük, hogy nem mi irányítjuk a természetet, hanem együttműködünk vele. A kudarcok (egy kártevő invázió, egy rossz termés) elfogadása a spirituális növekedés része, ami arra tanít, hogy a ritmusok változnak, és mindig van lehetőség az újrakezdésre.
A saját termesztésű élelem fogyasztása mélyen gyökerező elégedettséget ad. Tudjuk, honnan származik a táplálékunk, és mennyi gondoskodás van benne. Ez a tudatosság növeli az ételek energetikai értékét, és hozzájárul az általános jólétünkhöz. A saját kertből származó vegyszermentes termés nem csupán étel, hanem a Földdel kötött szövetségünk kézzelfogható bizonyítéka.
Haladó talajjavítási technikák: Bokashi és zöldtrágya
A vegyszermentes kertészkedés folyamatos tanulás. Ahhoz, hogy a talaj hosszú távon is termékeny maradjon, érdemes bevezetni néhány haladó technikát, mint például a Bokashi komposztálást és a zöldtrágyázást, amelyek tovább csökkentik a külső beavatkozás szükségességét.
A bokashi, mint anaerob fermentáció
A Bokashi egy japán eredetű módszer, amely során a konyhai hulladékot (beleértve a hús- és tejtermékeket is, melyek a hagyományos komposztba nem kerülhetnek) légmentesen záródó edényben fermentálják, speciális mikroorganizmusokkal (EM – Effektív Mikroorganizmusok) beoltott korpa segítségével. A folyamat nem rothadás, hanem erjedés, amely során a szerves anyagok tápanyagban gazdag, de savanyú „savanyúsággá” alakulnak.
A Bokashi előnye, hogy gyors és lezárt. A fermentált anyagot ezután a kerti talajba ássuk, ahol gyorsan lebomlik, azonnal hozzáférhető tápanyagokat biztosítva. Ez a módszer drasztikusan javítja a talaj mikrobiális életét és szerkezetét.
A zöldtrágya ereje
A zöldtrágya olyan növények vetése, amelyeket nem a betakarítás, hanem a talajjavítás céljából termesztenek. Ezeket a növényeket a virágzás előtt beforgatjuk a talajba. A zöldtrágyázásnak több előnye is van:
- Nitrogénkötés: Hüvelyes zöldtrágyák (pl. vörös here, bükköny) megkötik a légköri nitrogént, természetes úton dúsítva a talajt.
- Talajlazítás: Mély gyökerű növények (pl. mustár, retek) áttörik a tömörödött talajrétegeket.
- Szerves anyag: A beforgatott növényi biomassza növeli a talaj szervesanyag-tartalmát.
- Gyomelnyomás: Sűrű vetéssel elnyomják a gyomokat a parcellákon a holt idényben.
A zöldtrágya használata a vetésforgó szerves része, segít fenntartani a talaj rezilienciáját és termőképességét.
A kerti ritmusok és az évszakok bölcsessége
A vegyszermentes kert nem egy statikus hely, hanem egy folyamatosan változó ökoszisztéma. A kertész feladata, hogy megfigyelje és tiszteletben tartsa az évszakok ritmusát, alkalmazkodva a klíma kihívásaihoz.
Felkészülés a télre és tavaszra
Az őszi betakarítás után a kert nem pihen, hanem felkészül a következő ciklusra. A talaj takarása (mulcsozás vagy zöldtrágya vetése) megvédi a talajt az eróziótól és a tápanyagok kimosódásától. Sokan ekkor ássák be az érett komposztot, hogy az télen beépülhessen a talajba.
Tavasszal a kerti munka a magok elültetésével és a palánták nevelésével kezdődik, ami a remény és az újjászületés szimbóluma. A természetes kertész mindig előre gondolkodik, és a tél közepén már tervezi a nyári bőséget.
A hőség kezelése
A klímaváltozás hatására egyre gyakoribbak a hosszú, száraz hőséghullámok. Ilyenkor a mulcs és a mély öntözés kritikus. Ezenkívül érdemes árnyékoló hálókat használni a legérzékenyebb növények (pl. saláták) védelmére a déli tűző naptól. A paradicsomfajták közül válasszunk olyanokat, amelyek jobban tolerálják a hőséget, és biztosítsunk számukra megfelelő támasztékot.
A saját termesztésű, vegyszermentes élelem az öngondoskodás legmagasabb formája. Ez a folyamat nemcsak a testet táplálja a legtisztább forrásból, hanem a lelket is, összekapcsolva minket a Föld alapvető, életet adó energiájával.
