Gyakran hajszoljuk a nagy pillanatokat. Az életünk egy soha véget nem érő várakozás a következő nyaralásra, előléptetésre, vagy arra a pillanatra, amikor végre „minden a helyére kerül”. Ez a folyamatos jövőbe vetett tekintet azonban egy láthatatlan árnyékot vet a jelenre, elhomályosítva azt a belső békét és teljességet, ami valójában mindig elérhető lenne. A valódi, mély élvezet nem a kivételes események sorozatából áll, hanem abból a képességből, hogy észrevegyük és értékeljük azt, ami éppen most van.
A modern ember számára a legnagyobb kihívás nem az erőforrások hiánya, hanem az idő érzékelésének zavara. Folyamatosan a múlton rágódunk vagy a jövőn aggódunk, miközben a jelen pillanat elillan, akárcsak a homok a kezünkben. Pedig a belső öröm forrása kizárólag itt és most fakad, a hétköznapi cselekedetek tudatos megélésében.
Ahhoz, hogy valóban megtaláljuk az élet ízét, vissza kell térnünk az alapokhoz: a jelenlét művészetéhez. Ez a mélyreható utazás segít megérteni, hogyan válhat a reggeli kávé élvezete vagy egy egyszerű séta a természetben a legnagyobb spirituális gyakorlattá.
A tudatosság mint a belső béke alappillére
A tudatos jelenlét, vagy ahogy gyakran emlegetik, a mindfulness, nem csupán egy divatos kifejezés, hanem egy évezredes gyakorlat, amelynek célja a mentális zaj csillapítása. Ez a zaj az, ami elválaszt minket a valóságtól, a folyamatos belső narratíva, amely ítélkezik, tervez és kritizál.
Amikor a tudatosságot gyakoroljuk, képessé válunk arra, hogy a gondolatainkat külső megfigyelőként szemléljük, anélkül, hogy belemerülnénk azok érzelmi hullámzásába. Ez a távolságtartás adja meg a szabadságot. A gondolatok jönnek és mennek, de mi, a megfigyelő, stabilak maradunk. Ez az a belső tér, ahol a tartós öröm gyökeret ereszthet.
A jelenlét gyakorlása valójában az idegrendszerünk átkalibrálását jelenti. Amikor folyamatosan a jövőbeli feladatokra vagy a múltbeli hibákra koncentrálunk, a testünk állandóan enyhe stresszreakcióban van. A tudatos légzés és a pillanatra fókuszálás viszont aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, jelezve a testnek, hogy biztonságban van, és hogy ellazulhat.
A jelen pillanat az egyetlen hely, ahol a boldogság megtalálható. Minden más csak emlék vagy ígéret.
A hiány kultúrájának csapdája
A modern társadalom nagyrészt a hiány kultúrájára épül. Azt sugallja, hogy valami mindig hiányzik ahhoz, hogy teljesek legyünk: több pénz, jobb partner, szebb ház, vagy a legújabb technológia. Ez a külső feltételekhez kötött boldogságkeresés egy végtelen körforgás, amely megakadályozza a belső megelégedettség megtapasztalását.
A mély élvezet ezzel szemben a belső teljességből fakad. Ez az a felismerés, hogy a szükséges erőforrások, a béke és az öröm már most is bennünk vannak. A kis dolgokban rejlő öröm felfedezése éppen ezen a paradigmaváltáson alapul: nem azt keressük, ami hiányzik, hanem azt ünnepeljük, ami már adott.
Ez a fajta szemléletváltás alapvetően megváltoztatja az élethez való hozzáállásunkat. Nem a cél a fontos, hanem maga az utazás minden egyes lépése. Amikor a jelenben élünk, minden cselekedetünk – legyen az mosogatás, munka vagy pihenés – céllá válik önmagában, és nem csupán eszköz a cél eléréséhez.
A rohanás mentális költségei
A folyamatos rohanás és a „többet, gyorsabban” elv súlyos mentális terhet ró ránk. Ahelyett, hogy egyszerre egy dologra fókuszálnánk, a figyelmünk megoszlik, ami csökkenti a hatékonyságot és az élvezet mélységét. Ez az úgynevezett multitasking illúziója, ami valójában csak gyors váltogatás a feladatok között, megfosztva minket a teljes elmélyülés lehetőségétől.
A jelenben élés azt jelenti, hogy egy dologra koncentrálunk teljes odaadással. Ez lehet a reggeli tea illatának teljes észlelése, vagy egy bonyolult munkafolyamatba való teljes belemerülés. Ez a fajta fókusz nemcsak a teljesítményt növeli, hanem megteremti az úgynevezett áramlatélmény, vagy flow állapotát is, ami az egyik legmagasabb szintű emberi élvezet.
Az áramlatélmény és a jelenlét pszichológiája
Az áramlatélményt (flow) Csíkszentmihályi Mihály pszichológus írta le, mint azt az állapotot, amikor az ember teljesen elmerül egy tevékenységben, amelyben a képességei és a kihívások kiegyensúlyozottak. Ilyenkor eltűnik az időérzék, a tudatosság és a cselekvés eggyé válik, és a tevékenység önmagában jutalmazóvá válik.
A flow állapotának elérése a jelenlét egyik legmélyebb formája. Nem kell ehhez extrém sportot űznünk; a flow megjelenhet a kertészkedésben, a főzésben, vagy egy bonyolult matematikai probléma megoldásában is. A lényeg, hogy a figyelmünk teljes mértékben a feladatra irányuljon, kizárva minden zavaró tényezőt.
Az élvezet titka tehát abban rejlik, hogy megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amelyek a jelen pillanatban tartanak minket, és elmélyülést követelnek. Ez a fajta kreatív elmerülés nemcsak örömet szerez, hanem növeli az önbecsülésünket és a kompetenciaérzetünket is.
Az élvezet három szintje
Az élvezetet nem mindenki éli meg azonos módon. Megkülönböztethetünk három alapvető szintet, amelyek segítenek megérteni, miért nyújtanak a kis dolgok mélyebb elégedettséget, mint a felszínes ingerek.
- Az azonnali kielégülés (Instant gratification): Ez a felszínes élvezet, amely gyorsan múlik. Például egy cukros étel elfogyasztása vagy egy impulzív vásárlás. Ez a szint gyakran jár rövidtávú dopamin-löketekkel, de hosszú távon hiányérzetet hagy maga után.
- Az örömteli tevékenység (Plaisir): Olyan tevékenységek, amelyek élvezetesek, de nem feltétlenül mélyek. Például egy szórakoztató film megnézése vagy egy kellemes beszélgetés. Ezek fontosak, de nem építik a belső stabilitást.
- A mély élvezet (Jelenlét alapú gyönyör): Ez az a szint, ahol a cselekvés és a tudatosság eggyé válik. Ez a valódi élvezet, amely a tudatos bevonódásból, a kihívások leküzdéséből és az elmélyülésből fakad. Ez az a szint, ahol a kis dolgok nagy jelentőséget kapnak.
A jelenlét gyakorlásával megtanuljuk eltolni a hangsúlyt az első szintről a harmadikra. Ez nem jelenti azt, hogy el kell utasítanunk a gyors örömöket, hanem azt, hogy nem tesszük függővé tőlük a boldogságunkat.
A hétköznapi rituálék szentsége
A kis dolgokban rejlő öröm megtalálása a hétköznapi cselekedetek szentté emelését jelenti. Amikor teljes figyelmet szentelünk egy rutinszerű feladatnak, az megszűnik teher lenni, és meditációvá alakul át. Ez a titka annak, hogy az életünk minden pillanata tartalommal telítődjön.
Vegyük például a reggeli kávé rituáléját. Általában sietve isszuk meg, közben a telefont nézzük vagy a napi feladatokat tervezzük. A jelenlét gyakorlása azonban azt jelenti, hogy tudatosan érezzük a bögre melegét a kezünkben, figyeljük a gőz felszállását, belélegezzük az illatát, és ízlelünk minden kortyot. Ez a néhány percnyi teljes elmerülés mélyebb élvezetet nyújt, mint bármelyik luxus élmény.
Ezek az apró rituálék „jelenlét-horgonyként” szolgálnak. Segítenek visszavezetni minket a mostba, amikor a gondolataink elkalandoznak. Minél több ilyen horgonyt építünk be a napunkba, annál stabilabbá válik a belső békénk.
Gyakorlati módszerek a tudatosság élesítésére
A érzéki észlelés a kulcs a kis dolgok megéléséhez. A modern életben gyakran élünk „fejben”, elfelejtve a testünk által közvetített információkat. A tudatos érzékelés segít újra összekapcsolódni a fizikai valósággal.
Íme néhány egyszerű gyakorlat:
| Érzékszerv | Gyakorlat | Cél |
|---|---|---|
| Látás | Nézz meg egy tárgyat 3 percig. Figyeld meg a színeit, árnyalatait, textúráját, mintha először látnád. | Megszokás áttörése, a részletek észlelése. |
| Hallás | Ülj csendben 5 percig. Ne ítélkezz a hangok felett, csak regisztráld azokat (távoli zajok, szél, saját légzés). | A mentális zaj és a külső zajok elkülönítése. |
| Ízlelés | Rágj meg egy mazsolát vagy egy darab csokoládét 10-szer, mielőtt lenyeled. Figyeld meg az íz változását. | Az étkezés élvezetének maximalizálása, a tudatos táplálkozás. |
| Tapintás | Érezd a ruhád anyagát a bőrödön, a szék keménységét, a talaj textúráját a lábad alatt, miközben sétálsz. | Földelés, a test és a környezet kapcsolatának erősítése. |
Ezek a gyakorlatok nem igényelnek extra időt, csupán fókuszált figyelmet. Amikor ezeket a mikro-pillanatokat tudatosan éljük meg, a napunk teljessé válik, és a korábban unalmasnak ítélt feladatok is mély élvezetet nyújtanak.
A hála spirituális ereje
A hála az öröm közvetlen katalizátora. Amikor hálásak vagyunk, automatikusan a jelenre és a pozitívumokra fókuszálunk, azonnal megszakítva a hiányra és a problémákra irányuló mentális ciklust. A hála nem csupán egy kellemes érzés, hanem egy aktív tudatállapot, amely megnyitja a szívünket a világ gazdagsága felé.
A hála gyakorlása segít felismerni, hogy a „kis dolgok” valójában a legfontosabbak. Az egészség, a tiszta ivóvíz, a meleg otthon, a szeretteink jelenléte – ezek mind olyan ajándékok, amelyeket gyakran természetesnek veszünk, amíg el nem veszítjük őket.
Sok ezoterikus hagyomány hangsúlyozza, hogy a bőség állapota nem a külső gazdagságtól függ, hanem a belső elégedettségtől. A hála az az energia, amely összeköt minket ezzel a belső bőséggel. Amikor hálásak vagyunk, több okot teremtünk a hálára.
A hálátlanság a boldogtalanság forrása. A hála a belső gazdagság kapuja.
Hála napló vezetése és a perspektíva újraértékelése
A hála napló vezetése egy egyszerű, de rendkívül hatékony eszköz a tudatosság növelésére. Minden este szánjunk néhány percet arra, hogy leírjunk legalább három dolgot, amiért hálásak vagyunk az adott napon. Ezeknek nem kell nagy eseményeknek lenniük; lehetnek apró gesztusok, egy finom étel, vagy egy napsugár a szobában.
Ez a gyakorlat segít átprogramozni az agyunkat, hogy a negatív szűrő helyett a pozitívumokat keresse. Idővel ez a tudatos keresés automatikussá válik, és sokkal könnyebben találjuk meg az örömöt a kis dolgokban.
A perspektíva újraértékelése is elengedhetetlen. Gyakran hasonlítjuk össze magunkat másokkal, ami azonnal elégedetlenséghez vezet. A jelenlét gyakorlása segít elengedni az összehasonlítás kényszerét, és elfogadni a saját utunkat, a saját tempónkat és a saját egyedi ajándékainkat.
A digitális elvonás szükségessége
A jelenlét legnagyobb ellensége a digitális figyelemelterelés. A telefonok, a közösségi média és az állandó értesítések olyan folyamatos mentális zajt generálnak, amely lehetetlenné teszi a mély elmerülést és a valódi élvezetet.
Amikor folyamatosan a képernyőre nézünk, lemondunk a környezetünkben zajló valós életről. Elszalasztjuk a naplemente színeit, a gyermekünk spontán mosolyát, vagy egy barátunk gesztusát, mert a figyelmünk egy virtuális térben rekedt. A valódi élvezet megköveteli a tudatos elhatárolódást a digitális világtól.
A digitális detox nem feltétlenül jelenti a technológia teljes elhagyását, hanem a tudatos használatát. Határozzunk meg olyan időszakokat a nap folyamán – például étkezés, séta, vagy a lefekvés előtti óra –, amikor a telefon és más eszközök tiltottak. Ezek a „szent idők” lehetőséget adnak arra, hogy visszatérjünk az érzékeinkhez és a jelenhez.
A figyelem gazdasága
A figyelem korunk legértékesebb valutája. A technológiai cégek versenyeznek a figyelmünkért, mert tudják, hogy ahol a figyelem van, ott van az energia és az élet is. A jelenlét gyakorlása egyfajta szuverenitás visszaszerzése a saját figyelmünk felett.
Amikor tudatosan döntünk arról, hogy mire fókuszálunk, visszaszerezzük az irányítást az életünk felett. A mély élvezet nem jön el magától, hanem a fókuszált figyelem eredménye. Csak az elmélyült figyelem képes feltárni a kis dolgok szépségét és gazdagságát.
Az ellenállás feloldása és az elfogadás ereje
Sokszor a legnagyobb akadály a jelenlétben maga az ellenállás. Ellenállunk a kényelmetlen érzéseknek, a nehéz feladatoknak, vagy annak, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi elterveztük. Ez az ellenállás egy folyamatos belső harcot generál, ami elszívja az energiánkat és megakadályozza az öröm érzékelését.
A jelenlét gyakorlása magában foglalja az elfogadást. Az elfogadás nem passzív beletörődés, hanem aktív felismerés, hogy a jelen pillanat olyan, amilyen, és nem kell másnak lennie. Ez a belső béke gyökere.
Amikor elfogadjuk a pillanatot – még ha nehéz is –, megszűnik a belső harc. Ez a felszabadult energia pedig felhasználható a kreatív megoldások keresésére vagy egyszerűen csak a pillanat mélyebb megélésére. A valódi élvezet gyakran a nehézségek és az akadályok elfogadásából születik meg.
A belső kritikus elnémítása
A belső kritikus egy másik komoly gátja a jelenlétnek. Ez a hang folyamatosan ítélkezik a teljesítményünk, a megjelenésünk vagy a döntéseink felett. Az ítélkezés elvonja a figyelmet a jelen cselekvéséről, és a mentális zajba zár be minket.
A tudatos jelenlét segít felismerni, hogy a kritikus hang csak egy gondolatminta, nem a valóság. Amikor észleljük az ítélkező gondolatot, egyszerűen csak megfigyeljük, és elengedjük, anélkül, hogy azonosulnánk vele. Ez a gyakorlat idővel csökkenti a hang erejét, lehetővé téve, hogy a fókuszunkat visszatereljük a cselekvésre és az élvezetre.
A természet mint a jelenlét mestere
A természetben töltött idő az egyik leghatékonyabb módja a jelenlét elmélyítésének. A természet ritmusa állandóan a mostban létezik; nincs benne aggodalom a jövő miatt, sem bánat a múlt miatt. A fák, a víz, az állatok mind a pillanatban élnek.
Amikor a természetben sétálunk, tudatosan használjuk az érzékeinket. Érezzük a talaj puhaságát, halljuk a madarak énekét, látjuk a fény és árnyék játékát. A természetes ritmusokhoz való kapcsolódás segít lassítani a saját belső óránkat, és ráhangolódni a Föld mélyebb, nyugodtabb frekvenciájára.
A tiszta levegő belélegzése és a napfény érzékelése a bőrünkön alapvető, egyszerű örömforrások, amelyeket gyakran elfelejtünk. A kis dolgokban rejlő öröm megtalálásához gyakran elegendő egy rövid séta a parkban, ahol tudatosan figyeljük a körülöttünk lévő életet.
A földelés gyakorlata
A földelés (grounding) egy fizikai technika, amely a jelen pillanathoz való kapcsolódást segíti. Amikor úgy érezzük, hogy elárasztanak a gondolatok vagy az érzelmek, a földelés segít visszahozni a figyelmünket a testünkbe és a fizikai valóságba.
Ez lehet egyszerűen az, hogy leülünk a földre, vagy mezítláb állunk a füvön. Érezzük a Föld stabil támaszát, és tudatosítjuk, hogy a testünk horgonyként szolgál a jelenben. Ez a gyakorlat azonnal csökkenti a szorongást és növeli a belső stabilitást.
Az egyszerűség mint életfilozófia
A valódi élvezet titka az egyszerűségben rejlik. Minél kevesebb külső dologra van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, annál könnyebben találjuk meg az örömöt. Az egyszerűsítés nemcsak a tárgyaink csökkentését jelenti, hanem a mentális terhek, a felesleges kötelezettségek és a túlzott elvárások elengedését is.
Amikor az életünk egyszerűsödik, több terünk marad a tudatos megélésre. Kevesebb a zavaró tényező, és könnyebb elmerülni abban a kevés dologban, amit csinálunk. Ez a minőségre való fókuszálás, nem pedig a mennyiségre.
Az egyszerűsítés segít abban is, hogy jobban értékeljük a már meglévő erőforrásainkat. Egy egyszerű, de ízlésesen elkészített étel, egy letisztult otthon, vagy egy mély beszélgetés – ezek az élmények sokkal gazdagabbak, mint a bonyolult, túlzsúfolt események.
A rend és a belső béke kapcsolata
A külső rend közvetlenül tükrözi a belső rendet. Egy rendezett környezet megkönnyíti a jelenlét fenntartását. Amikor a környezetünk kaotikus, a figyelmünk folyamatosan megoszlik, és nehezebben találjuk meg a belső nyugalmat.
A rendrakás maga is lehet egy meditációs gyakorlat. Amikor tudatosan, teljes fókusszal rendet teremtünk, az egyfajta teret nyit a tudatban is. Ezt a folyamatot nem teherként, hanem lehetőségként éljük meg a tiszta észlelés megteremtésére.
A tudatos kapcsolatok ereje
Az emberi kapcsolatok a legnagyobb örömforrásaink, feltéve, hogy teljes jelenléttel éljük meg őket. Gyakran a szeretteinkkel töltött idő alatt is a gondolatainkban vagy a telefonunkban vagyunk, elszalasztva a valódi kapcsolódás lehetőségét.
A tudatos kapcsolatok azt jelentik, hogy teljes figyelmet szentelünk a másiknak, amikor velünk beszél. Meghallgatjuk nemcsak a szavakat, hanem a mögöttes érzelmeket is. Ez a fajta fókuszált figyelem a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, és ami a legmélyebb élvezetet nyújtja a kapcsolódásban.
Amikor a jelenben vagyunk egy beszélgetés során, az interakció mélysége megnő. Eltűnik a felületesség, és egy valódi, autentikus tér jön létre. Ez az, ahol a kis dolgok – egy nevetés, egy érintés, egy pillantás – óriási jelentőséget kapnak.
Az empátia és a jelenlét
Az empátia képessége szorosan összefügg a jelenléttel. Csak akkor tudunk igazán együtt érezni valakivel, ha képesek vagyunk elengedni a saját gondolatainkat és ítéleteinket, és teljes mértékben a másikra fókuszálni. Ez a tiszta figyelem a kulcsa a mély, támogató kapcsolatoknak.
A jelenlét gyakorlásával javul a képességünk arra, hogy megnyugtassuk a saját idegrendszerünket, ami lehetővé teszi, hogy mások érzelmi állapotát is befogadjuk anélkül, hogy azonnal reagálnánk rá. Ez a belső béke a feltétele annak, hogy valódi támaszt nyújtsunk másoknak.
A test bölcsessége és a jelen
A testünk mindig a jelenben van, még ha az elménk a múltban vagy a jövőben kalandozik is. A testünk az a horgony, amely visszahúz minket a valóságba. A valódi élvezet megtapasztalásához elengedhetetlen a testünkkel való tudatos kapcsolat.
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a testünk jelzéseit – a fáradtságot, az éhséget, a feszültséget. Ez a figyelmen kívül hagyás elvág minket a pillanat valóságától. A tudatos mozgás – legyen az jóga, séta, vagy egyszerű nyújtás – segít újraegyesíteni az elmét és a testet.
Amikor eszünk, tudatosan figyeljük az éhség és a telítettség érzetét. Amikor pihenünk, tudatosan érezzük az ellazulást. Ez az apró, de folyamatos odafigyelés a testre teszi lehetővé, hogy a kis dolgokban rejlő öröm fizikai szinten is megtapasztalható legyen.
A légzés mint a jelenlét kapuja
A légzés a legközvetlenebb eszköz a jelen pillanathoz való visszatérésre. A légzés ritmusa állandóan változik, de mindig itt és most van. Amikor a figyelmünket a belégzésre és kilégzésre irányítjuk, azonnal visszatérünk a jelenbe.
A tudatos légzés gyakorlása egyszerű, de rendkívül hatékony meditációs technika. Napi néhány percnyi fókuszált légzés képes csökkenteni a stresszt, élesíteni a fókuszt és növelni a pillanat megélésének mélységét. Ez az alapja minden mélyebb spirituális vagy pszichológiai munkának.
A mély, lassú légzés aktiválja a test öngyógyító folyamatait, és lehetővé teszi, hogy a felgyülemlett feszültség elhagyja a testet. Ez a fizikai felszabadulás megteremti a feltételeit a tiszta, akadálytalan öröm érzékelésének.
Az idő minősége, nem a mennyisége
A jelenlét alapvetően átalakítja az időhöz való viszonyunkat. Amikor a jelenben élünk, az idő minősége sokkal fontosabbá válik, mint a mennyisége. Egy órányi fókuszált, mély élvezetben töltött idő sokkal többet ér, mint egy napnyi rohanás és szétszórt figyelem.
A jelenlét segít lelassítani az idő érzékelt múlását. Amikor tele van a pillanat tudatossággal és figyelemmel, úgy érezzük, mintha az idő kitágulna. Ez az, amikor a kis dolgok is emlékezetessé válnak, mert teljes egészében átéltük őket.
A valódi életminőség nem abban mérhető, mennyi mindent zsúfolunk bele egy napba, hanem abban, hogy mennyi mindent élünk meg teljes tudatossággal. A kevesebb tudatosan megélt tevékenység sokkal nagyobb elégedettséget és örömet hoz, mint a túlzott aktivitás.
A lelassulás művészete
A lelassulás egy tudatos döntés. Ez a döntés arról szól, hogy nem engedünk a társadalmi nyomásnak, amely a folyamatos teljesítményt és a gyorsaságot követeli. A lelassulás lehetővé teszi, hogy észrevegyük azokat az apró csodákat és élvezeteket, amelyek a rohanás közben észrevétlenek maradnának.
Próbáljunk ki egy napot a „lassú élet” jegyében: lassan étkezzünk, lassan sétáljunk, lassan végezzük a házimunkát. Figyeljük meg, hogyan változik meg a belső állapotunk, amikor a cselekvés sebessége a tudatosság sebességéhez igazodik. Ez a tempóváltás a kulcs a tartós örömhöz.
A belső gyermek és a spontán öröm
A gyermekek a jelenlét mesterei. Képesek teljes mértékben elmerülni a játékban, egy pillangó megfigyelésében, vagy egy új íz felfedezésében. A felnőttkorban gyakran elveszítjük ezt a képességét a spontán, feltétel nélküli örömre.
A belső gyermekünkkel való kapcsolódás segít visszanyerni ezt a spontaneitást és a csodálkozás képességét. A jelenlét gyakorlása során engedjük meg magunknak, hogy újra rácsodálkozzunk a világra. Ne ítélkezzünk, ne elemezzünk, hanem egyszerűen csak éljük meg a pillanatot, ahogy egy gyermek tenné.
A valódi élvezet gyakran a játékosságban és a könnyedségben rejlik. Amikor elengedjük a tökéletesség iránti kényszert és a túlzott komolyságot, teret adunk az apró, váratlan örömöknek, amelyek gazdagítják az életünket. A spontán nevetés, a váratlan találkozások, a hirtelen ötletek – ezek mind a jelen pillanat ajándékai.
A kreativitás mint jelenlét
Minden kreatív tevékenység a jelenlét aktusa. Legyen szó festésről, írásról, zenélésről vagy problémamegoldásról, a kreativitás megköveteli a teljes fókuszálást, ami azonnal a flow állapotába juttat minket. A művészi alkotás során az ego háttérbe szorul, és a cselekvés válik a lényeggé.
A kreatív folyamatban rejlő élvezet nem a végeredménytől függ, hanem magától az alkotás folyamatától. Amikor a jelenben alkotunk, a munka nem tűnik munkának, hanem az önkifejezés és a felfedezés örömteli módjának. Ez a fajta elmélyülés a legtisztább formája a kis dolgokban rejlő öröm megtalálásának, hiszen minden ecsetvonás, minden hang, minden szó a pillanatban születik meg.
A jelen pillanat az egyetlen valóság, amiben élünk. A múlt elmúlt, a jövő még nem érkezett el. A valódi élvezet titka az, hogy megtanuljunk beleszeretni ebbe az egyetlen rendelkezésre álló pillanatba, és teljes figyelmünkkel ünnepelni azokat az apró, de mély ajándékokat, amelyeket minden nap kínál nekünk.
