A modern élet ritmusa, a folyamatosan ránk nehezedő elvárások és a digitális zaj mindannyiunkat arra késztet, hogy keressük azt a belső csendet, azt a menedéket, ahol újra kapcsolódhatunk önmagunkhoz. Nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak olyan módszerek felé, amelyek nem csupán a tüneteket enyhítik, hanem a gyökereket célozzák meg, segítve a tudatos jelenlét elérését és az életerő visszanyerését. Ezen utak közül az egyik legkevésbé ismert, de rendkívül hatékony technika a szofrológia, amely a tudat tudományaként kínál hidat a keleti bölcsesség és a nyugati pszichológia között.
A szofrológia nem csupán egy egyszerű relaxációs gyakorlat; ez egy strukturált, pedagógiai módszer, amelynek célja az egyén belső harmóniájának fejlesztése. Segít abban, hogy a test és a lélek közötti párbeszéd újra felhangozzon, és képessé váljunk arra, hogy a tudatunkat pozitív módon befolyásoljuk. Ez a cikk mélyrehatóan tárja fel, hogy miben rejlik a szofrológia ereje, hogyan segíthet a mindennapi stressz leküzdésében, és miként válhat eszközévé a mélyebb önismeretnek.
Mi is pontosan a szofrológia? A tudat harmóniájának tanulmányozása
A szofrológia (sophrology) szó maga is rendkívül beszédes, görög eredetű összetevőkből áll össze: Sos (harmónia, egyensúly), Phren (tudat, lélek) és Logos (tanulmány, tudomány). Tehát a szofrológia a tudat harmóniájának tudománya. Ez a módszer az emberi tudatállapotok tanulmányozásával foglalkozik, és célja, hogy a gyakorló elérjen egy olyan tudatállapotot, ahol a test és az elme optimális egyensúlyban van.
Ezt az egyensúlyi állapotot a gyakorlatok során a módosult tudatállapot egy sajátos szintjén érik el, amelyet a szofrológiában szofro-liminális szintnek neveznek. Ez a szint a mély relaxáció és az éber tudatosság határán helyezkedik el – hasonló ahhoz az állapothoz, amit közvetlenül elalvás előtt vagy ébredés után tapasztalunk. Ebben az állapotban a szubjektív élmények, az érzelmek és a testérzetek sokkal hozzáférhetőbbek, és a pozitív javaslatok, a belső képek és a vizualizációk sokkal hatékonyabban épülnek be az egyén tudatába.
A szofrológia nem keverendő össze a hipnózissal, bár vannak közös gyökereik. Míg a hipnózis során a terapeuta gyakran irányítja a pácienst, a szofrológiában a gyakorló végig aktív szereplő. A cél az autonómia, azaz képessé válni arra, hogy a technikákat az élet bármely területén önállóan alkalmazza a stresszkezelésre, a fájdalom enyhítésére vagy a teljesítmény fokozására.
A szofrológia nem azt tanítja meg, hogyan meneküljünk el a valóság elől, hanem azt, hogyan éljünk teljesebben és tudatosabban a jelen pillanatban.
A szofrológia gyökerei: Alfonso Caycedo és a fenomenológia
A szofrológiát az 1960-as években alapította meg Dr. Alfonso Caycedo, kolumbiai neuropszichiáter, aki Spanyolországban dolgozott. Caycedo eredetileg a hipnózist és a relaxációs módszereket tanulmányozta, de úgy érezte, hogy a nyugati pszichiátria túlságosan a patológiára fókuszál, és nem eléggé az emberi tudat pozitív potenciáljára.
Caycedo elhatározta, hogy olyan módszert dolgoz ki, amely tudományos alapokon nyugszik, de integrálja a keleti hagyományok bölcsességét is. Ez a kutatás elvezette őt a világ számos pontjára, többek között Indiába, Japánba és Tibetbe, ahol mélyen tanulmányozta a jóga, a zen meditáció és a tibeti buddhizmus tudatosságot fejlesztő technikáit. Ezeket az ősi gyakorlatokat adaptálta és szisztematizálta, eltávolítva belőlük a vallási vagy kulturális felhangokat, hogy egy univerzálisan alkalmazható, tudományos keretekbe illeszkedő módszert hozzon létre.
A módszer filozófiai alapját a fenomenológia adja. Caycedo Edmund Husserl és Martin Heidegger munkásságára támaszkodva hangsúlyozta, hogy a szofrológiában a tudat vizsgálatát a priori elméletek nélkül, a jelenségek tiszteletben tartásával kell végezni. Ez azt jelenti, hogy a gyakorló a saját tapasztalatait, érzéseit és testérzeteit ítélkezés nélkül fogadja el, és ezáltal mélyebb, hitelesebb kapcsolatot alakít ki belső valóságával. Ez a fenomenológiai megközelítés a szofrológia egyik legfontosabb megkülönböztető jegye.
A szofrológia három alappillére
A szofrológiai gyakorlatok sikere három alapvető elvre épül, amelyek mind a test, mind a tudat szintjén érvényesülnek. Ezek az elvek biztosítják, hogy a gyakorlás ne csak felületes relaxációt hozzon, hanem tartós változásokat indítson el a tudatban és a viselkedésben.
1. A testtudat megerősítése (Sophro-korporális integráció)
A szofrológia alapvetően hisz abban, hogy a test nem csupán az elme hordozója, hanem a tudatosság forrása is. A gyakorlatok nagy része a testérzetekre való fókuszálással kezdődik, ami segít a testtudat megerősítésében. Ezt a folyamatot nevezik szofro-korporális integrációnak. A gyakorló megtanulja észlelni a feszültséget, a fájdalmat, a meleget vagy a hideget, de ami a legfontosabb: megtanulja elfogadni ezeket az érzeteket anélkül, hogy azonnal reagálna rájuk. Ez a folyamat elengedhetetlen a stresszkezelésben, mivel a stressz gyakran testi tünetekben (pl. gyomoridegesség, vállfájdalom) manifesztálódik.
2. A pozitív cselekvés elve
Ez az elv kimondja, hogy minden pozitív élmény, gondolat vagy érzés, amelyet tudatosan megtapasztalunk, felerősíti az egész tudatot. A szofrológia nem a negatívumok elnyomásáról szól, hanem a pozitívumok tudatos aktiválásáról. A gyakorlatok során a szofrológus célzottan alkalmaz vizualizációkat és megerősítéseket (affimációkat), amelyek a szofro-liminális szinten sokkal hatékonyabban épülnek be a tudattalanba, segítve az önbizalom, a remény és a belső erő fejlesztését. Ez az elv alapvető a félelmek és fóbiák kezelésében is.
3. A valóság objektív meglátása
Ez a fenomenológiai gyökerekből eredő elv arra ösztönöz, hogy a valóságot a lehető legobjektívebben, torzítások nélkül észleljük. A szofrológiai gyakorlás révén a személy képessé válik arra, hogy a múltbeli tapasztalatokat és jövőbeli aggodalmakat helyén kezelje, és teljes mértékben a jelen pillanatra fókuszáljon. Ez a tudatos jelenlét (ami rokon a mindfulness fogalmával) segít csökkenteni a szorongást és növeli a döntéshozatali képességet, mivel a reakciók helyett a megfontolt válaszok kerülnek előtérbe.
A tudatállapotok szofrológiai megközelítése
A szofrológia egyik legfontosabb hozzájárulása a pszichológia területéhez a tudatállapotok precíz osztályozása és a szofro-liminális szint (SLS) tudatos használata. Caycedo szerint a tudat három fő szinten létezik:
- Vigilancia (Éber tudat): A normális, aktív ébrenléti állapot, ahol a logikai gondolkodás és az érzékelés dominál.
- Szofro-liminális szint (SLS): Az ébrenlét és az alvás közötti átmeneti állapot. Ez a szint optimális a relaxációra, az önszuggesztióra és a memóriajavításra, mivel az agyhullámok lassulnak (alfa-hullámok dominálnak), de a tudatosság megmarad.
- Alvás (Szomnolencia): A tudatos kontroll megszűnik, a mélyebb tudatállapotok dominálnak.
A szofrológiai gyakorlatok célja a tudatos átlépés az éber állapotból az SLS-be, majd az ott végzett munka után a tudatos visszatérés az éber állapotba. Ezt a folyamatot nevezik deszofrológizációnak. A rendszeres gyakorlás megerősíti a képességet, hogy az egyén gyorsan és önállóan érje el az SLS-t, amikor csak szüksége van rá, például egy stresszes helyzetben vagy vizsga előtt.
A szofro-liminális szint a belső erőforrásaink tárháza. Ebben az állapotban tudunk a leghatékonyabban kommunikálni a tudattalanunkkal, és újraírni a negatív mintákat.
A dinamikus relaxáció (RDC) titka: A gyakorlatok gerince
A szofrológia legjellemzőbb és leggyakrabban használt technikája a Dinamikus Relaxáció Caycedo (RDC), amely a test mozgását, a légzést és a tudatos figyelmet ötvözi. Az RDC nem statikus meditáció; a gyakorlatok állva, ülve vagy sétálva is végezhetők, ami lehetővé teszi a napi életbe való könnyű integrálást.
A 12 fokozatú rendszer
Az RDC egy progresszív, tizenkét fokozatú (gradus) rendszerre épül, amely lépésről lépésre vezeti a gyakorlót a mélyebb önismeret felé. Az első négy fokozat az alapvető, testi tudatosság fejlesztésével foglalkozik, míg a későbbi fokozatok a mélyebb lételméleti és értékbeli kérdéseket érintik.
Az első négy fokozat (Alapvető integráció):
- Első fokozat (Alapfokú szofronizáció): Fókuszban a test fizikai érzékelése, a feszültség oldása, a légzés tudatosítása. Ezt a szintet a test nyugalmi állapotának megtapasztalása jellemzi.
- Második fokozat (A testtudat megerősítése): A pozitív testérzetek és a jövőre vonatkozó pozitív vizualizációk beépítése. A cél a test és az elme közötti pozitív kapcsolat megerősítése.
- Harmadik fokozat (A tudatosság növelése): A jelen pillanatra való fókuszálás, a tudatosság kiterjesztése az érzékszervekre, a külső és belső világ közötti harmónia keresése.
- Negyedik fokozat (Értékek és képességek integrálása): A személyes értékek és pozitív képességek felidézése, megerősítése és integrálása a jelenbe.
Az RDC minden gyakorlata magában foglalja a szofronizációt (az SLS elérését), a célzott gyakorlatot (pl. izomfeszítés és elengedés) és a deszofrológizációt (a tudatos visszatérést az éber állapotba). A légzéstechnika (különösen a rekeszizomlégzés) kulcsszerepet játszik a tudatállapot gyors és hatékony megváltoztatásában.
A szofrológiai gyakorlatok felépítése és menete
Egy tipikus szofrológiai ülés három fő szakaszból áll, melyek biztosítják a biztonságos és hatékony belső munka keretét. Fontos, hogy a gyakorlatokat mindig egy képzett szofrológus vezesse be, különösen a kezdeti szakaszban.
1. Pre-szofronizáció: A kezdeti párbeszéd
Ebben a szakaszban a szofrológus meghallgatja a gyakorlót, megvitatják az aktuális célokat, a napi tapasztalatokat és a gyakorlatok várható fókuszát. Ez a fázis biztosítja, hogy a gyakorlatok személyre szabottak legyenek, és a gyakorló felkészüljön a belső munkára. Ez a beszélgetés segít a tudatos szándék beállításában.
2. Szofronizáció és gyakorlás: Az utazás
Ez a fő szakasz, amely magában foglalja az SLS elérését és a célzott technikák végrehajtását. A szofrológus hangja nyugodt, ritmusos, segítve a relaxáció elmélyítését. A gyakorlatok lehetnek:
- Testi szkennelés (Sophro-korrekciók): A testrészek tudatos átvizsgálása, a feszültség azonosítása és elengedése.
- Dinamikus feszítés és elengedés: Izomcsoportok rövid, tudatos feszítése, majd gyors elengedése, ami segít a mélyebb relaxáció elérésében és a testtudat erősítésében.
- Vizualizációk (Sophro-memorizációk): Pozitív képek, célok vagy emlékek felidézése, amelyek megerősítik a kívánt állapotot vagy viselkedést.
A szofrológus mindig emlékezteti a gyakorlót, hogy a tudatosság megmarad, és bármikor megszakíthatja a folyamatot. Ez a kontrollérzet növeli a biztonságot és a hatékonyságot.
3. Poszt-szofronizáció: Az integráció
A gyakorlat befejezése után következik a deszofrológizáció: a tudatos visszatérés az éber állapotba. Ezt követi a harmadik szakasz, ahol a gyakorló leírja vagy szóban elmondja a tapasztalatait. Ez a fenomenológiai leírás rendkívül fontos, mivel segít integrálni az SLS-ben szerzett pozitív élményeket a normális éber tudatba, ezáltal biztosítva, hogy a változások tartósak legyenek. A szofrológus sosem értelmezi a tapasztalatokat, csak segít a gyakorlónak a saját élményeinek tudatosításában.
A szofrológia alkalmazási területei: Hol segíthet?
A szofrológia széles körben alkalmazható, mivel nem egy specifikus betegséget céloz meg, hanem az egyén általános stresszrezilienciájának és életminőségének javítására összpontosít. Kezdetben főleg az orvosi és sport területen volt népszerű, de ma már a mindennapi élet számos kihívására nyújt megoldást.
| Alkalmazási terület | Főbb előnyök |
|---|---|
| Stresszkezelés és szorongás | A feszültség gyors oldása, a pánikrohamok megelőzése, a tudatos jelenlét erősítése. |
| Alvászavarok | Az elalvás megkönnyítése, az alvás minőségének javítása, a relaxációs válasz beindítása. |
| Fájdalomkezelés | A fájdalomra való fókusz csökkentése, a fájdalomküszöb növelése (pl. krónikus fájdalom esetén). |
| Teljesítményfokozás | Koncentráció javítása, vizsgadrukk oldása, sportolók mentális felkészítése (pl. verseny előtti vizualizáció). |
| Szülésre való felkészülés | A szorongás csökkentése, a testtel való kapcsolat erősítése, a fájdalommal való megküzdés. |
Stressz és szorongás kezelése szofrológiával
A krónikus stressz korunk népbetegsége, amely aláássa fizikai és mentális egészségünket. A szofrológia rendkívül hatékony eszköztárral rendelkezik a stresszre adott reakcióink átprogramozására. A dinamikus relaxáció gyakorlatai révén a gyakorló megtanulja, hogyan aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, amely felelős a „pihenj és eméssz” állapotért, ezzel ellensúlyozva a folyamatos „harcolj vagy menekülj” állapotot.
A szorongás kezelésében a szofrológia a vizualizáció erejét használja. Például a szorongó gondolatok helyett a gyakorló tudatosan felidéz egy ún. „biztonságos helyet” (sophro-hely), amely békét és nyugalmat sugároz. Rendszeres gyakorlással ez a belső kép azonnali mentális menedéket nyújt, amikor a szorongás eluralkodna. A feszültség oldását szolgáló gyakorlatok, mint a feszítés és elengedés (amelyek a Jacobson-féle progresszív relaxációra emlékeztetnek, de beágyazva a szofro-liminális szintbe), segítenek a felgyülemlett testi feszültség azonnali feloldásában.
Egy másik kulcsfontosságú aspektus az idővel való kapcsolat. A szorongás gyakran a jövőbeli események miatti aggodalomból fakad. A szofrológia megtanít arra, hogy a fókuszt visszahozzuk a jelen pillanatba, a testérzetekre és a légzésre, ezzel megszakítva az aggódó gondolatok spirálját. A gyakorló képessé válik arra, hogy a nehéz pillanatokat ne fenyegetésként, hanem a belső erő és a rugalmasság fejlesztésének lehetőségként élje meg.
A szofrológia és az alvás minősége
Az alvászavarok, különösen az elalvási nehézségek (inszomnia), gyakran a túlpörgő elme következményei. A szofrológia kiválóan alkalmas az alváshigiénia javítására, mivel direkt módon célozza meg azt a tudatállapotot, ami az ébrenlét és az alvás határán van.
A szofrológiai gyakorlatok, amelyeket kifejezetten az elalvás segítésére fejlesztettek ki, a test lassú, tudatos ellazításán alapulnak, gyakran egy melegségérzet vizualizálásával kombinálva. Az SLS elérésével az agyhullámok természetes módon lassulnak le, megkönnyítve az átmenetet a mélyebb alvásfázisokba. Ezen túlmenően, a szofrológus megtaníthatja a gyakorlónak, hogyan használja a technikákat arra, hogy éjszakai ébredés esetén gyorsan visszatérjen az alváshoz, anélkül, hogy a stressz és az aggódás spiráljába esne.
A rendszeres esti szofrológiai gyakorlás egyfajta rituálévá válik, ami kondicionálja az elmét és a testet a pihenésre. Ez a kondicionálás segít elválasztani a nap aktív, stresszes eseményeit az éjszakai nyugalmi állapottól.
Sport és teljesítményfokozás: A mentális felkészülés
A szofrológia különösen nagy népszerűségnek örvend a professzionális sportolók körében, különösen Európában (Franciaország, Svájc). A csúcsteljesítmény eléréséhez nem elegendő a fizikai felkészültség; a mentális ellenállóképesség, a koncentráció és a stresszkezelés szintén kritikus tényező.
A sportolók a szofrológiát a következő célokra használják:
- Koncentráció javítása: A külső zavaró tényezők kizárása és a teljes fókusz fenntartása a verseny alatt.
- Sérülések rehabilitációja: Pozitív vizualizációval gyorsítják a gyógyulási folyamatokat és csökkentik a fájdalmat.
- Versenyre való felkészülés: A sikeres teljesítmény előre történő vizualizálása, az ideális mozdulatok mentális elpróbálása (mentális gyakorlás), ami javítja a motoros készségeket.
- Stressz és szorongás kezelése: A verseny előtti izgalom és a teljesítménykényszer okozta feszültség oldása.
A szofro-képzés során a sportoló megtanulja azonosítani a stressz fizikai jeleit, és azonnal aktiválni a relaxációs választ. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a kritikus pillanatokban is megőrizzék a hidegvérüket és a technikai pontosságot.
Szofrológia a várandósság alatt és a szülésre való felkészülésben
A szofrológia rendkívül kíméletes és hatékony módszer a kismamák számára a várandósság alatti testi és lelki változások támogatására. A módszer segít a nőknek a testükkel való kapcsolat elmélyítésében, a magzattal való kötelék erősítésében, valamint a szüléssel kapcsolatos félelmek és szorongások oldásában.
A szülésre való szofrológiai felkészülés magában foglalja a légzéstechnikák elsajátítását, amelyek kulcsfontosságúak a vajúdás alatt. Ezen felül, a vizualizációs gyakorlatok során a kismama mentálisan végigjárja a szülés folyamatát, pozitív képekkel társítva a kontrakciókat és a kitolási fázist. Ez a mentális felkészülés csökkenti a fájdalomra adott szorongásos reakciót, és növeli a nő azon képességét, hogy aktívan és tudatosan vegyen részt a szülés folyamatában.
A szofrológia segít a kismamának abban is, hogy a szülés utáni időszakban is megőrizze a belső egyensúlyát, segítve az új anyaszerep elfogadását és az esetleges szülés utáni depresszió megelőzését.
Gyermekek és fiatalok szofrológiája
A szofrológia módszerei rendkívül jól adaptálhatók a gyermekek és serdülők igényeihez. A mai fiatal generáció fokozott stressznek, teljesítménykényszernek és digitális túlterhelésnek van kitéve. A szofrológia játékos, kreatív módon segít nekik a belső erőforrásaik felfedezésében.
Gyermekek esetében a hangsúly a koncentráció javításán, az érzelmek kezelésén és az alvási problémák enyhítésén van. A vizualizációk mesék formáját öltik, ahol a gyermek „szuperhősként” oldja meg a problémáit, ezzel erősítve az önbizalmát. Serdülők esetében a szofrológia hatékony eszköz a vizsgadrukk oldására, az önkép javítására és a testképzavarok kezelésére, mivel segít elfogadni a változó testet.
A szofrológia megtanítja a fiatalokat egy egyszerű és gyors „mentális elsősegélynyújtó készlet” használatára, amelyet bárhol alkalmazhatnak egy stresszes pillanatban, legyen szó iskolai feleletről vagy társasági szorongásról.
A szofrológia és más önismereti módszerek kapcsolata
Bár a szofrológia egy önálló, strukturált módszertan, sok közös pontja van más relaxációs és meditációs formákkal. Érdemes megvizsgálni a különbségeket és hasonlóságokat, hogy jobban megértsük a szofrológia egyedi értékét.
Szofrológia és mindfulness (tudatos jelenlét)
Mindkét módszer a jelen pillanatra fókuszálást és az ítélkezésmentes elfogadást hangsúlyozza. A fő különbség a célzott aktiválásban rejlik. Míg a mindfulness elsősorban a jelenségek passzív megfigyelésére koncentrál, a szofrológia a relaxált állapotot aktívan használja fel pozitív javaslatok, megerősítések és célzott vizualizációk beépítésére. A szofrológia tehát nem csupán a megfigyelésről szól, hanem a tudatos teremtésről is.
Szofrológia és autogén tréning
Az autogén tréning (Schultz) a testérzetekre (pl. melegség, nehézség) való fókuszálással ér el mély relaxációt, és a szofrológia is alkalmaz hasonló technikákat. Az autogén tréning azonban sokkal statikusabb és kevesebb hangsúlyt fektet a mozgásos gyakorlatokra és a fenomenológiai tapasztalatok integrálására. A szofrológia emellett sokkal szélesebb skálán használja a dinamikus mozgást és a vizualizációt.
Szofrológia és jóga
Caycedo nagyban merített a jóga légzéstechnikáiból (pránájáma) és a testtudat fejlesztéséből. A szofrológia a jóga filozófiai és spirituális elemeitől eltekintve, egy tudományosan megalapozott, világi keretrendszert kínál, amely a nyugati ember számára könnyebben hozzáférhetővé teszi a belső harmónia elérését anélkül, hogy bonyolult ászanákat kellene elsajátítania.
Gyakran ismételt kérdések a szofrológiáról
Sokan, akik először találkoznak a szofrológiával, bizonytalanok annak mibenlétében és hatékonyságában. Tisztázzunk néhány gyakori félreértést.
Mennyi idő alatt várható eredmény?
A szofrológia rövid távú, gyakorlatias módszer. Az első pozitív hatások (jobb alvás, azonnali feszültségoldás) gyakran már néhány ülés után jelentkeznek. A teljes, tartós változás eléréséhez általában 8-12 ülés szükséges, kiegészítve a napi otthoni gyakorlással. Mivel a cél az önállóság, a hangsúly a technikák elsajátításán van.
Kell-e hozzá speciális képesség?
Nem. Bárki gyakorolhatja a szofrológiát, kortól és fizikai állapottól függetlenül. A kulcs a nyitottság és az elkötelezettség a rendszeres gyakorlás iránt. A szofrológus mindig a gyakorló aktuális állapotához igazítja a technikákat.
A szofrológia helyettesíti a pszichoterápiát?
Nem. A szofrológia kiegészítő (komplementer) módszer. Bár segít a stressz és a szorongás kezelésében, nem helyettesíti a klinikai pszichoterápiát komoly mentális zavarok esetén. Kiválóan alkalmazható azonban a pszichoterápia mellett, mivel megerősíti a páciens belső erőforrásait és növeli a terápiás folyamat hatékonyságát.
A szofrológia a tudat edzőterme. Csakúgy, mint a fizikai edzés, a rendszeres gyakorlás erősíti a mentális izmokat, amelyekkel kezelni tudjuk az élet kihívásait.
Hogyan válasszunk szofrológust?
Mivel a szofrológia népszerűsége növekszik, fontos, hogy képzett és hiteles szakembert válasszunk. A szofrológia gyakorlása komoly tudományos és pedagógiai hátteret igényel.
Érdemes olyan szakembert választani, aki a Caycedo által megalapozott módszertant követi, és rendelkezik megfelelő oklevéllel (pl. mesterfokozatú szofrológus). Fontos a személyes kémia is; a szofrológusnak képesnek kell lennie arra, hogy biztonságos, ítélkezésmentes környezetet teremtsen, ahol a belső munka hatékonyan elindulhat. Ne habozzon rákérdezni a szofrológus képzésére, tapasztalatára és arra, hogy milyen területen (pl. sport, szülés, stresszkezelés) specializálódott.
A szofrológia jövője és a modern élet kihívásai
A szofrológia, mint a tudat harmóniájának tudománya, egyre inkább relevánssá válik a huszonegyedik században. A digitális kultúra és a folyamatosan beáramló információk korában az emberi elme túlterheltsége a legnagyobb kihívás. A szofrológia egyfajta digitális méregtelenítésként szolgálhat, visszaállítva a belső ritmust és megerősítve a személyes határokat.
Ahogy egyre több tudományos kutatás igazolja a tudatosság alapú gyakorlatok (mindfulness, jóga) neurobiológiai előnyeit, úgy erősödik meg a szofrológia helyzete is, mint egy strukturált, progresszív és mélyreható módszer az öngondoskodás és az önfejlesztés területén. Azáltal, hogy megtanuljuk tudatosan befolyásolni a belső állapotunkat, nemcsak a stresszt kezeljük hatékonyabban, hanem közelebb kerülünk ahhoz a belső valósághoz, amely a legmélyebb erőforrásainkat rejti.
A szofrológia nem ígér varázslatot, de ígér egy utat. Egy utat, amely a testtudaton és a légzésen keresztül vezet a tudat mélységeibe, ahol a valódi, hiteles önmagunk vár ránk.
