A jóga gyakorlása sokak számára az első pillanatban a fizikai teljesítmény, a hajlékony test és a tökéletes pózok elérése körül forog. Látjuk a gyönyörűen megformált ászanákat, és azt hisszük, a jógikus út a test finomhangolásával kezdődik és ér véget. Ez azonban csupán a hegy csúcsa, a gyakorlás legfelszínesebb rétege. A jóga valójában nem arról szól, hogy mennyire mélyre hajolunk előre, hanem arról, hogy mennyire mélyre látunk befelé. A matrac csak egy kijelölt terület, egy laboratórium, ahol a mentális hozzáállásunkat teszteljük és formáljuk, hogy aztán a mindennapi életünkbe átültethessük a tanulságokat.
A valódi elmélyülés nem az izomerő vagy az ízületi lazaság kérdése, hanem a tudatosság és a jelenlét kifinomult művészete. Amikor megértjük, hogy a testtartások csupán eszközök, melyek felkészítik az elmét a magasabb rendű állapotokra, akkor lépünk át a jóga igazi birodalmába. Ekkor válik a gyakorlásunk külső megjelenésből belső átalakulássá.
A jóga valódi természete: A tudatállapotok művészete
A jóga szanszkrit eredetű szó, jelentése: egyesülés, összekapcsolás. Patanjali, a Jóga szútrák összeállítója szerint a jóga célja a tudat hullámzásának megszüntetése, vagyis a Citta Vritti Nirodhah. Ez a klasszikus meghatározás azonnal rávilágít, hogy a jóga elsődlegesen mentális és spirituális fegyelem, nem pedig fizikai edzés.
A matracra lépve gyakran hozunk magunkkal egy versengő vagy ítélkező elmét. Összehasonlítjuk magunkat a szomszéddal, frusztráltak vagyunk, ha egy póz nem sikerül, vagy siettetjük a folyamatot. Ez a hozzáállás azonban szabotálja a gyakorlás legfőbb célját: a belső csend elérését. A mentális hozzáállásunk – a Bhava, azaz a belső érzés vagy attitűd – az, ami meghatározza, hogy az ászana fizikai gyakorlat marad-e, vagy meditációvá mélyül.
A jóga nem a póz eléréséről szól, hanem arról, amit a póz felé vezető úton megtanulunk a saját elménkről.
Amikor a matracra állunk, egyfajta Sankalpát, vagyis szándékot kell megfogalmaznunk. Ez a szándék nem lehet külső (pl. „megcsinálom a fejenállást”), hanem belső kell, hogy legyen (pl. „türelmes leszek magammal”, „figyelmet szentelek a légzésemnek”). Ez a tudatos szándék az, ami megnyitja az utat a mélyebb tapasztalatok felé, és összeköti a fizikai mozdulatot a belső tudatossággal.
Patanjali nyolc lépcsőfoka: A mentális térkép
Ahhoz, hogy a jóga túlmutasson a matracon, elengedhetetlen a jógikus filozófia alapjainak megértése. Patanjali Ashtanga (nyolcágú) rendszere egyértelmű útmutatást ad, melynek első két pillére – a Yama és a Niyama – teljes egészében a mentális és etikai hozzáállásra fókuszál. Ezek az alapvető szabályok alakítják ki azt a belső teret, amelyben a mélyebb gyakorlás gyökeret ereszthet.
Yama: Az egyetemes etikai szabályok
A Yama a társadalmi magatartásunkra vonatkozó iránymutatásokat tartalmazza, de belsőleg is alkalmaznunk kell őket, különösen önmagunkkal szemben a gyakorlás során.
Ahimsa: Erőszakmentesség
Az Ahimsa nem csupán azt jelenti, hogy nem bántunk másokat, hanem azt is, hogy nem gyakorlunk erőszakot saját testünk és elménk felett. Ez talán a legnehezebb mentális kihívás a matracon. Gyakran erőltetjük a testünket olyan pozíciókba, amelyek fájdalmasak, vagy bántó gondolatokat fogalmazunk meg magunkkal szemben, ha nem vagyunk elég „jóak”.
Ahimsa a gyakorlásban azt jelenti, hogy tisztelettel és együttérzéssel közelítünk a testünkhöz. A fájdalom helyett a kényelmes feszültség (Sthira Sukham Asanam) elvét keressük. Ha a mentális hozzáállásunk az erőszakmentesség, a gyakorlásunk gyógyítóvá és fenntarthatóvá válik, elkerülve a sérüléseket és a kiégést.
Satya: Igazmondás
A Satya, az igazmondás, a jógikus gyakorlás kontextusában az önmagunkkal szembeni őszinteséget jelenti. Megkérdőjelezhetetlenül őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, hol tartunk éppen fizikailag, mentálisan és érzelmileg. Ha fáradtak vagyunk, és erőt színlelünk, megsértjük a Satya elvét.
Az igazmondás abban is segít, hogy felismerjük az ego által táplált vágyainkat a gyakorlásban. Igazat mondunk magunknak arról, miért jöttünk a matracra. Ha a cél a külső elismerés, a gyakorlás felszínes marad. Ha a cél a belső fejlődés, az igazság felszabadít.
Asteya: Nem lopás
Az Asteya, a nem lopás elve tágabb értelemben azt is magában foglalja, hogy nem lopjuk el mások idejét vagy energiáját, és ami még fontosabb: nem lopjuk el saját magunktól a jelen pillanatot. A mentális elkalandozás, a múlton való rágódás vagy a jövő tervezése a matrac közepén, mind a jelen pillanat ellopása.
Mentális hozzáállásunk akkor felel meg az Asteya elvének, ha teljes figyelmünket a gyakorlásnak szenteljük, minden egyes belégzésnél és kilégzésnél. Ezzel a teljes jelenléttel elmélyítjük a tapasztalást, és maximalizáljuk a gyakorlásból származó belső hasznot.
Brahmacharya: Mértékletesség, az energia helyes felhasználása
Bár a Brahmacharya gyakran a cölibátussal társul, a modern értelmezésben a mértékletességet és az energia bölcs elosztását jelenti. A jóga gyakorlásában ez azt jelenti, hogy nem pazaroljuk az energiánkat felesleges mozdulatokra, túlzott erőfeszítésre vagy mentális drámákra.
A mentális Brahmacharya segít abban, hogy a figyelmünket és a vitalitásunkat a belső fejlődésre irányítsuk. Nem feszítjük túl magunkat, hanem fenntartható ütemben haladunk, megőrizve az energiát a mélyebb meditációs állapotokhoz.
Aparigraha: Birtoklásmentesség, elengedés
Az Aparigraha a birtoklásmentesség elve. A matracon ez azt jelenti, hogy elengedjük a ragaszkodást a pózokhoz, az eredményekhez és a teljesítményhez. A mentális hozzáállásunk akkor birtoklásmentes, ha képesek vagyunk elfogadni, hogy minden gyakorlás más, és a testünk állapota folyamatosan változik.
Amikor ragaszkodunk egy „tökéletes” póz emlékéhez, szenvedést okozunk magunknak, ha az aznapi gyakorlás nem éri el ezt a szintet. Az Aparigraha hozzáállás felszabadít minket a teljesítmény kényszere alól, lehetővé téve a tiszta, feltétel nélküli gyakorlást.
Niyama: A belső fegyelem elvei
A Niyama a belső fegyelemre, az önmagunkkal való bánásmódra és a spirituális fejlődésre vonatkozó szabályokat foglalja magában. Ezek közvetlenül befolyásolják a mentális hozzáállásunkat.
Saucha: Tisztaság
A Saucha a tisztaságot jelenti, amely kiterjed a testre, a környezetre és az elmére is. A mentális tisztaság elengedhetetlen a jóga elmélyítéséhez. Ez magában foglalja a negatív gondolatok, az előítéletek és a mentális szennyeződések eltávolítását.
Amikor a matracra lépünk, tudatosan tegyük félre a napi stresszt és az aggodalmakat. Ha az elménk tiszta, a légzésünk áramlása is tisztábbá válik, és a gyakorlásunk során könnyebben érezzük a finom energiákat.
Santosha: Elégedettség
A Santosha, az elégedettség, a jóga talán legfontosabb mentális gyakorlata. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a jelen pillanatot és a saját helyzetünket olyannak, amilyen. A matracon ez a hozzáállás megakadályozza a frusztrációt és a tökéletességre való törekvést.
Az elégedettség nem passzivitást jelent, hanem békét azzal, amit már elértünk, miközben továbbra is törekszünk a fejlődésre. Ha elégedettséggel gyakorlunk, az erőlködés eltűnik, és a mozdulatok könnyedebbé válnak.
Tapas: Önfegyelem, belső tűz
A Tapas a belső fegyelem, a szenvedélyes elkötelezettség, ami gyakran némi kényelmetlenséget vagy áldozatot igényel. Ez a „belső tűz” adja az erőt a rendszeres gyakorláshoz, még akkor is, ha nincs kedvünk hozzá.
A Tapas nem azonos az erőszakkal. A mentális hozzáállásunk akkor Tapas, ha kitartóan, de intelligensen gyakorlunk, tudva, hogy a fejlődés időt és következetességet igényel. Ez az a mentális szikra, ami átsegít a nehéz pózokon és a lusta napokon.
Svadhyaya: Önmegfigyelés, szent szövegek tanulmányozása
A Svadhyaya az önvizsgálat és a szent szövegek tanulmányozása. Ez a mentális munka kulcsfontosságú a matrac élményeinek megértéséhez. A gyakorlás során szerzett tapasztalatainkat – a felmerülő érzelmeket, gondolatokat – meg kell vizsgálnunk és meg kell értenünk.
Az önmegfigyelés segít abban, hogy ne azonosuljunk a múló gondolatainkkal. Amikor egy pózban vagyunk, és felmerül a „képtelen vagyok rá” gondolata, a Svadhyaya arra ösztönöz, hogy figyeljük meg ezt a gondolatot, anélkül, hogy hinnénk benne. Ez a kritikus lépés választja el a reakciót a tudatos cselekvéstől.
Ishvara Pranidhana: Odaadás a Legfelsőbbnek
Az Ishvara Pranidhana az odaadás, a gyakorlás eredményeinek elengedése és egy magasabb erőre való rábízása. Ez a mentális hozzáállás a gyakorlásunkat alázattal és elfogadással tölti meg. Ha a gyakorlásunkat felajánljuk, megszabadulunk az eredményekhez való ragaszkodástól.
Ez a hozzáállás segít abban, hogy a jóga ne csak egy hobbi legyen, hanem egy spirituális út. Elfogadjuk, hogy nem mi irányítunk mindent, és bízunk a folyamatban.
A figyelem művészete: Pratyahara és Dharana
A Yama és Niyama mentális alapjainak lefektetése után a gyakorlás elmélyítéséhez elengedhetetlen a figyelem (Dharana) fejlesztése, melyet a Pratyahara, az érzékek visszavonása készít elő.
Pratyahara: A belső érzékelés felé fordulás
A Pratyahara a matracra lépés pillanatában kezdődik. Ez az érzékek visszavonása a külső ingerektől. A jógaterem hőmérséklete, a szomszéd zaja, a testünk viszketése – mind külső vagy belső inger, amely elvonhatja a figyelmünket.
A megfelelő mentális hozzáállás a Pratyahara gyakorlásához az, hogy tudatosan elfordítjuk a figyelmet az érzéki tapasztalatoktól, és a belső folyamatokra, elsősorban a légzésre és a testérzetekre koncentrálunk. Ez a lépés alapvető ahhoz, hogy az ászana ne csupán fizikai erőfeszítés legyen, hanem egyfajta mozgásban lévő meditáció.
Amikor a testünk kényelmetlen érzést jelez egy pózban, ahelyett, hogy azonnal elmozdulnánk, a Pratyahara segít megfigyelni az érzést anélkül, hogy reakcióba lépnénk vele. Ez a képesség kulcsfontosságú a mindennapi életben is, amikor érzelmi reakcióinkat vizsgáljuk.
Dharana: Koncentráció és fókusz
A Dharana a koncentráció, a figyelem egyetlen pontra való rögzítése. A jóga gyakorlásában ez a fókuszpont leggyakrabban a légzés (Prana), egy adott testrész (Bandha), vagy egy vizuális pont (Drishti).
A mentális hozzáállásunk akkor mélyül el, ha képesek vagyunk fenntartani a Dharanát a teljes gyakorlás alatt. Ha az elme elkalandozik, a megfelelő mentális hozzáállás az, hogy ítélkezés nélkül, finoman visszavezetjük a figyelmet a fókuszpontra. Ez a folyamat maga a jóga esszenciája.
A koncentráció fenntartása a matracon megtanít minket a fegyelemre és a mentális erőre. Ez az az erő, amit aztán a matracról lelépve használhatunk fel a munkahelyi feladatoknál, vagy a stresszes helyzetek kezelésénél.
A jóga nem a test hajlítása, hanem az elme hajlítása, annak érdekében, hogy képes legyen tartósan a jelenben maradni.
A prána irányítása és a finomtest tudatossága
A jóga elmélyítésének kulcsa a Prana, az életenergia tudatosítása és irányítása. A megfelelő mentális hozzáállás nélkül a légzőgyakorlatok (Pranayama) csak mechanikus mozdulatok maradnak, de tudatossággal az energiatestünk finomhangolásává válnak.
A légzés mint híd az elme és a test között
A légzés az egyetlen autonóm testi funkció, amelyet szándékosan befolyásolhatunk. A mentális állapotunk közvetlenül tükröződik a légzésünkben. Stressz esetén a légzés gyors és sekély, nyugalom esetén lassú és mély.
A jóga gyakorlásában a mentális hozzáállásunknak arra kell fókuszálnia, hogy a légzést tegyük a mozgás elsődleges vezetőjévé. Ahogy a légzés lassul és elmélyül, úgy lassul le az elme is. Ez a tudatos légzés (Ujjayi Pranayama) hozza létre azt a belső hőt (Tapas), amely elkezdi oldani a fizikai és érzelmi blokkokat.
A légzés minősége tükrözi a jelenlét minőségét. Ha a figyelmünk elkalandozik, a légzés szaggatottá válik. A mentális hozzáállásunk tehát folyamatosan ellenőrzi a légzés ritmusát és mélységét, biztosítva az egyenletes áramlást.
Bandhák és Mudrák mentális szerepe
A Bandhák (energetikai zárak) és a Mudrák (kéz- és testtartások) fizikai eszközök, de a hatásuk teljes mértékben mentális és energetikai. A megfelelő mentális hozzáállás nélkül a Bandhák csak hasizomgyakorlatok. Tudatossággal azonban a Prana gyűjtőhelyeivé válnak.
A Mula Bandha (gyökérzár) és az Uddiyana Bandha (haszár) alkalmazásakor a mentális fókusz arra irányul, hogy az energiát felfelé tereljük, a gerinc mentén. Ez a belső fókusz segít stabilizálni nemcsak a testet, hanem az elmét is. A Bandhák aktiválása a Dharana egy formája, amely megköveteli a folyamatos, éber figyelmet.
| Bandha | Fizikai hatás | Mentális hozzáállás |
|---|---|---|
| Mula Bandha | Gátizmok finom összehúzása | Fókusz a stabilitáson, a gyökérzeten (Dharana) |
| Uddiyana Bandha | Hasüreg enyhe behúzása | Belső tűz (Tapas) generálása, energiaterelés |
| Jalandhara Bandha | Állzár | Az elme csendesítése, az idegrendszer nyugtatása |
Az ego csapdája a gyakorlásban: Ahamkara feloldása
A legnagyobb akadály a jóga elmélyítésében a Ahamkara, vagyis az ego. Az ego az a részünk, amely azonosul az ideiglenes szerepekkel, teljesítményekkel és a külső elismeréssel. A matracra lépve az ego gyakran versengést, összehasonlítást és perfekcionizmust szül.
Versengés és összehasonlítás
A modern jógaórákon gyakori a kísértés, hogy oldalra pillantsunk, és megítéljük, hogy a szomszéd mennyivel hajlékonyabb, vagy mennyivel tovább bírja a pózt. Ez a mentális hozzáállás azonnal elvonja a figyelmünket a belső tapasztalattól. Amikor összehasonlítunk, megsértjük az Ahimsa (erőszakmentesség) elvét önmagunkkal szemben, hiszen elégedetlenséget generálunk.
A mentális hozzáállásnak ehelyett az egyéni útra kell fókuszálnia. A jóga célja nem a másokkal való versengés, hanem a saját korlátaink és lehetőségeink felfedezése. Minden test, minden nap más. Az elengedés (Vairagya) ebben a kontextusban azt jelenti, hogy elengedjük a vágyat, hogy „jól nézzünk ki” a pózban, és arra fókuszáljunk, hogy „mit érzünk” benne.
A perfekcionizmus illúziója
Sok gyakorló esik abba a csapdába, hogy minden áron tökéletes pózt akar elérni. A tökéletességre való törekvés feszültséget és görcsösséget szül, ami ellentétes a jóga alapelvével, a lazítással. A jóga nem arról szól, hogy statikus, tökéletes formát érjünk el, hanem arról, hogy hogyan tudunk lélegezni és jelen lenni a folyamatban, még akkor is, ha a póz messze van az ideálistól.
A megfelelő mentális hozzáállás a Santosha (elégedettség) elvén alapul: elfogadjuk, hogy a póz mindig egy munkafolyamat, egy folyamatos beállítás. A lényeg az az út, ahogyan a testünk és az elménk kommunikál a mozgás közben.
Ahol az ego azt súgja: „Tökéletesnek kell lenned!”, ott a jógikus tudatosság azt válaszolja: „Lélegezz, és légy a jelenben.” Ez a belső párbeszéd az, ami elmélyíti a gyakorlásunkat a matrac szintjén túl.
Mentális technikák a gyakorlás elmélyítéséhez
A fizikai gyakorlás során alkalmazott mentális technikák segítenek a tudatosság fenntartásában és az elme hullámzásának csillapításában.
Vinyasa: A légzés és mozgás szinkronizálása
A Vinyasa elv (légzés-mozgás szinkron) nem csupán egy mozgásstílus, hanem egy mentális fegyelem. A megfelelő mentális hozzáállás elengedhetetlen ahhoz, hogy a Vinyasa valóban meditációvá váljon. A mozdulatok között nincs szünet, csak a légzés folyamatos áramlása.
Ez a folyamatos fókusz a légzésre megakadályozza az elme elkalandozását. Ha a figyelem a légzésen van, a gondolatok háttérbe szorulnak. A Vinyasa így válik egyfajta mozgó rózsafüzérré, ahol minden egyes légzés egy mantra.
Drishti: A tekintet rögzítése
A Drishti, vagy fókuszpont, kulcsfontosságú eszköz a Dharana, a koncentráció fejlesztésében. Minden ászana rendelkezik egy kijelölt fókuszponttal, amely segít stabilizálni a testet és az elmét egyaránt.
A Drishti használata a Pratyahara egyik legpraktikusabb formája. Amikor a tekintet rögzített, az érzékek nem tudnak annyira elkalandozni a külső környezetben. A Drishti fenntartása a matracról lelépve a mentális fókusz fenntartásának képességét jelenti a kaotikus mindennapokban.
Ha a tekintetünk nyugodt és rögzített, az elménk is nyugodt lesz. Ha a tekintetünk ide-oda ugrál, az elménk is zaklatott. A Drishti a mentális higgadtság közvetlen tükröződése.
Az elengedés művészete: Vairagya és Abhyasa
A jóga két alappillére a Vairagya (elengedés, nem ragaszkodás) és az Abhyasa (kitartó gyakorlás). A gyakorlás elmélyítéséhez mindkét hozzáállásra szükség van.
Az Abhyasa a Tapas (belső tűz) és a következetesség. Ez a rendszeresség, a matracra való kitartó visszatérés, még akkor is, ha nehéz. Ez a mentális fegyelem elengedhetetlen a fejlődéshez.
A Vairagya a belső szabadság. Ez az a hozzáállás, amely lehetővé teszi, hogy gyakoroljunk, de ne ragaszkodjunk az eredményekhez. Gyakorolunk a gyakorlás kedvéért, nem pedig egy cél elérése érdekében. Ez a mentális elengedés oldja fel a stresszt és a teljesítménykényszert.
Ahol Abhyasa van, ott kitartás van. Ahol Vairagya van, ott szabadság van. A kettő együtt a jóga teljessége.
A matracról lelépve ez a két hozzáállás azt jelenti, hogy következetesen törekszünk a jóra (Abhyasa), de elfogadjuk, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük (Vairagya). Ez a kettős stratégia teszi a jógát életfilozófiává.
A jóga integrálása a mindennapokba: Sadhana
Ha a jóga valóban túlmutat a matracon, akkor a mentális hozzáállásunkat minden pillanatban alkalmaznunk kell. Ezt a folyamatot hívjuk Sadhana-nak, ami a spirituális gyakorlás és a belső munka folyamatosságát jelenti.
Karma jóga: A cselekvés hozzáállása
A Karma jóga a cselekvés jógája, a munkánk végzésének mentális hozzáállása. A matracra lépve megtanultuk, hogy a fókuszunkat a folyamaton kell tartanunk, nem az eredményen. Ezt az elvet kell alkalmaznunk a mindennapi feladatainkban is.
A megfelelő mentális hozzáállás a Karma jógában az, hogy minden cselekvést önzetlenül, a lehető legnagyobb igyekezettel és teljes jelenléttel végzünk, de elengedjük a ragaszkodást a gyümölcseihez. Ha egy munkahelyi projektet a lehető legfigyelmesebben végzünk, de elfogadjuk, ha az eredmény nem a várt siker, akkor Karma jógát gyakorolunk.
Ez a hozzáállás csökkenti a stresszt, mivel a felelősségünk csak a cselekvésre terjed ki, nem a kimenetelre. Ez a belső szabadság a jógikus mentális fegyelem egyik legnagyobb ajándéka.
Bhakti jóga: Az odaadás és hála
A Bhakti jóga az odaadás és a szeretet útja. Bár ez spirituális kontextusban gyakran az Istennel való kapcsolatot jelenti, a matracról lelépve a hála és az elismerés gyakorlását jelenti.
A megfelelő mentális hozzáállás a hála gyakorlása. Hálásnak lenni a testünkért, ami lehetővé teszi a gyakorlást, hálásnak lenni a tanárokért, akik megosztják a tudásukat, és hálásnak lenni a kihívásokért, amelyek segítenek fejlődni.
A hála hozzáállása azonnal megváltoztatja a belső állapotunkat, csökkenti az önzést és az ítélkezést (Ahimsa és Santosha). Ha hálás szívvel élünk, a világot is másképp látjuk.
A belső csend megőrzése
A jóga elmélyítésének végső célja a belső csend, a Samadhi állapota. Bár a Samadhi nem érhető el azonnal, a mentális hozzáállásunkkal a matracról lelépve is törekedhetünk a csend megőrzésére.
Ez azt jelenti, hogy tudatosan teremtünk szüneteket a nap folyamán. Ezek a mikro-szünetek lehetnek néhány tudatos légzés egy stresszes helyzetben, vagy egyszerűen az, hogy megállunk, mielőtt reagálunk egy külső ingerre. Ez a gyakorlat a Pratyahara és a Dharana elveit alkalmazza a mindennapokban.
A belső csend megőrzése a mentális higiénia legfontosabb eszköze. Ha képesek vagyunk megőrizni a matracról hozott békét és fókuszt, akkor a jóga valóban átalakítja az életünket, és túlmutat a fizikai test korlátain.
Az önismeret mint végtelen utazás
A jóga elmélyítése végső soron az önismeret elmélyítése. Minden ászana, minden légzés egy tükör, ami megmutatja, hol tartunk mentálisan és érzelmileg. A matracra lépve a mentális hozzáállásunkkal azt a szándékot fogalmazzuk meg, hogy készek vagyunk szembenézni önmagunkkal, a korlátainkkal és a lehetőségeinkkel.
A Svadhyaya, az önmegfigyelés gyakorlata nem ér véget a matrac szélénél. Folyamatosan figyeljük, hogyan reagálunk a kihívásokra, hogyan kommunikálunk másokkal, és milyen gondolatok uralják az elménket. Ez a folyamatos éberség a jóga igazi ajándéka.
Amikor a megfelelő mentális hozzáállással gyakorlunk, az ászanák már nem csak testtartások, hanem a tudatunk térképei. A merevség a testben a merevséget tükrözi az elmében, a könnyedség a testben a mentális rugalmasságot jelenti. A jóga célja, hogy ezt a belső tudatosságot áthozzuk a matracról az életünk minden területére.
A mentális hozzáállásunk az a kulcs, amely megnyitja a jóga mélyebb, spirituális dimenzióit. Amíg csak a pózokat kergetjük, addig a jóga egy edzés marad. Amint a figyelmünket a belső állapotunkra, a légzésünkre és az etikai alapelvekre irányítjuk, a jóga a tudatunk átalakításának eszközévé válik.
A jóga útján a matrac a kezdet, de a valódi gyakorlás a matracról lelépve kezdődik el igazán, az életünk minden egyes pillanatában, a tudatos légzés és a belső békesség fenntartásával.
